A NATO-hadgyakorlat sem akadályozta meg a pokoli skót túra teljesítésében

Csak megvalósult a hőn áhított skóciai kaland.

Régi vágyam volt, hogy Skóciában túrázzak, s mivel tavaly ősszel kijutottam, úgy voltam vele, több ikonikus útvonalat is végigjárok – nyilatkozta Csutka István, azaz Camino Steve. – Érintettem közben Angliát is, de nagyrészt skót földön haladtam. Többek között teljesítettem Anglia legnehezebb túráját, a négyszáztizenegy kilométeres Cape Wrath Trailt, amely Fort Williamből indul, s a Cape Wrathnél, lezárt katonai területen található világítótoronyig tart. Ennek én lettem a háromszázhetvenhatodik teljesítője, s az első magyar. Kint tartózkodásom alatt kilencszáztizenöt kilométert gyalogoltam, több mint huszonhatezer méter szinttel megfűszerezve.

Ilyen hosszú távon nyilván sok nehézséggel is meg kellett küzdeni.

A legnagyobb nehézség az volt, hogy nincs kijelölt útvonal, nincs ösvény, így végig kellett navigálnom az útvonalat.

De volt eső, sár, engem is elnyelő mocsár és láp, hatalmas viharok, rengeteg patak- és folyóátkelés, elképesztő hideg éjszaka, eltört túrabot, elveszített kabalakulacs, ellopott esőkabát és vízálló kesztyű, gyomorfertőzés, öt kilogramm fogyás, fáradtság és kimerülés. Persze a rengeteg pozitív élményt is meg kell említeni, így a ritka napsütés, a mesébe illő környezet, a sok kedves és segítőkész ember, a találkozások régi túratársakkal, az ízletes helyi ételek, az ismét felfedezett tejes tea élménye és a sok ámulatba ejtő pillanat is nagyszerű volt.

Kezdjük a Cape Wrath Traillel. Milyen volt?

A West Highland Wayen is sok szép dolgot láthatott.

A Cape Wrath Trail előtt jó bemelegítés volt a népszerű West Highland Way, amely megmutatta Skócia különböző arcait. Egyébként kétszer gyalogoltam át a szigeten az Északi-tengertől az Atlanti-óceánig. Először a Great Glen Wayen, amely a jégkorszak által kialakított kétszáznegyven méter mély és harminchat kilométer hosszú Loch Ness, Loch Oich, Loch Lochy és a Caledonian Canal csatorna mellett vezet Fort Williambe. Másodszor pedig a Hadrian’s Wall Pathon. Az ösvény 1987 óta az UNESCO világörökség része, az útvonal mentén húzódott, és sok helyen szerencsére még ma is látható az az egykor hat és fél méter magas védőfal, amelyet Hadrianus római császár parancsára építettek. Továbbá megmásztam Anglia három legmagasabb hegyét, az ezerháromszáznegyvenöt méteres Ben Nevist, a kilencszázhetvennyolc méteres Scafell Pike-ot és a kilencszázötven méter magas Helvellynt, s még rengeteg kisebbet is.

A túrát Angliában, a Lake District területén fejeztem be azzal, hogy tizenöt óra, hét perc alatt teljesítettem a legendás ötvenegy és fél kilométeres „24 csúcs, 24 óra” nevű kihívást.

Erre az évre milyen túrákat nézett ki?

Van három, ezer kilométer feletti túra, amelyek között vacillálok. Mindegyik a világ más-más pontján van, a választásom azon múlik, hogy mikor tudok elmenni hosszabb időre az évben. Figyelembe kell venni az időjárási körülményeket és persze a saját időbeosztásomat is. Az biztos, hogy idén sem maradok nagy kihívást jelentő túra nélkül.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!