A Budapest alatt húzódó 31 kilométeres barlangrendszer és a felfedezés izgalma

„A barlangászat leginkább a sziklamászáshoz hasonlítható, de a tájékozódás nehezebb a sötét miatt, hozzá kell szokni – mondta Ambrus Gergely, aki húsz éve barlangász, civilben pedig matematikus. – A legtöbben ismerősök révén próbálják ki, én is így kezdtem a szegedi egyetemista éveim alatt. Aztán ha valaki komolyabban akar vele foglalkozni, lehetősége van tanfolyamok elvégzésére.”

Első lépés az alapfokú tanfolyam elvégzése, amelynek célja, hogy megismertessen ezzel a világgal. Ezután következnek a különböző technikai fokozatok: az ember először megtanulja, hogyan közlekedjen a köteleken, majd azt is, hogy építse ki a statikus kötélrendszert a barlangban (Magyarországon a barlangok nagy része vízszintes, így ezekben nem is kell kötéltechnikát használni). A legmagasabb fokozat pedig a túravezetői, aminek már csak azért is óriási a jelentősége, mert ez a tevékenység kizárólag barlangi túravezetővel végezhető. Barlangász azonban csak akkor lesz valakiből, ha a tanfolyamok elvégzése után rendszeresen kimegy terepre.

„Hogy az ember ezzel foglalkozzon a szabadidejében, óriási szerepe van a közösségnek is, a barlangászklubok ezért egyúttal baráti társaságok is” – fogalmazott Ambrus, hozzátéve, hogy Budapest tökéletes terep.

A főváros alatt húzódik az ország leghosszabb, 31 kilométeres barlangrendszere, a Szépvölgyi-barlangrendszer, melynek van turisták által látogatható (Pálvölgyi-barlang) és fizetős, vezetővel megtekinthető része (Mátyás-hegyi barlang) is.

„A magyar barlangászok sok külföldi helyszínen is kutatnak, többek között Montenegróban, illetve az olaszországi Canin-fennsíkon. Ezek az expedíciók ma már több évtizedes múltra tekintenek vissza, és minden évben megismétlődnek. Ezektől kicsit különbözőek az egyedi, egyszeri alkalommal szervezett túrák: ilyen volt például a 2016-os Inverse Everest-expedíciónk, amikor a világ akkori legmélyebb barlangjába, a kaukázusi Krubera-Voronya barlangba jutottunk le, és fotóztunk, negyedik magyar csapatként” – tette hozzá Ambrus Gergely.

A barlangászat csodálatos sport, mégis leginkább akkor kelti fel a média figyelmét, ha baleset történik, amire szerencsére egyre kevesebbszer van példa. Különösen Magyarországon, ahol a szigorú szabályozásnak és az oktatásnak köszönhetően manapság már az egyik legbiztonságosabb sporttevékenység.

„Zártsága miatt a barlang alapvetően védett hely. Előforduló sérülés a ficam, hiszen kúszni-mászni kell a járatokban. De vannak objektív veszélyforrások is, például a kőhullás, a nagy barlangokban pedig az árvíz, amely a nagy esők következménye lehet. Ez egyébként az alpesi barlangok egyik fő veszélyforrása” – mondta Ambrus, aki tagja a mintegy száztagú hazai Barlangi Mentőszolgálatnak is.

A barlangászat azonban alapvetően a felfedezés izgalma miatt vonzó, és érdemes kihasználni, hogy Budapest a világ egyetlen olyan fővárosa, amely alatt ennyire hosszú barlangrendszer húzódik – amely nem sokkal a házak alatt teljesen más világot tár azok elé, akikben megvan a kíváncsiság és a bátorság.

Fotók: Ambrus Gergely / Inverse Everest-expedíció

Ezeket tartsd be, amikor barlangászni indulsz

1. NE INDULJ EL EGYEDÜL! Barlangászni csak képzett túravezetővel szabad, és érdemes legalább három-négy tagú társaságban elindulni.

2. ÖLTÖZZ FEL RENDESEN! Magyarországon a barlangok hőmérséklete átlag tíz Celsius-fok, az alpesieké pedig kettő-három! De húzzunk magunkra overalt („műnyúl”) is, hogy a ruha a szűk járatokban se csússzon le rólunk.

3. A FEJLÁMPÁT SOSE HAGYD OTTHON! A mai fejlámpák már egy elemmel is napokig bírják.

4. TÖREKEDJ A BIZTONSÁGRA! A barlangokból nehéz és körülményes a mentés, előzzük meg a baleseteket.