Húszévesen futotta körbe a Balatont a legfiatalabb egyéni Ub-teljesítő

Hogyan jött az életébe a futás?

Az egyik barátom keresett meg három éve azzal, hogy átvenném-e a nevezését egy tizenhárom kilométeres versenyen – mondta a 20 éves Virágos Gergő, aki az idei Ultrabalaton legfiatalabb teljesítője volt, és 30:32:49 alatt ért célba. – Azelőtt futballoztam és szertornáztam, akkoriban terepbringáztam, a futást egyáltalán nem űztem. Elvállaltam a felkérést, majd Salgótarjánban le is futottam a tizenhárom kilométert. Így kezdődött minden. Közgáz-hallgatóként mondhatom, hogy exponenciális mértékben kezdtek növekedni a távjaim. A nyári verseny után októberben már félmaratonit futottam, novemberben jött a maratoni, decemberben pedig hatvan kilométert teljesítettem. Az első edzésemen nyolc kilométert tettem meg, így néhány hónap alatt nyolctól egészen hatvan kilométerig jutottam.

Gyorsan az ultrafutásban találta magát.

Azt mondják, az elején gyorsan fejlődnek a futók, ezt én is megtapasztaltam. Rájöttem, ez inkább fejben dől el, mintsem fizikailag, így elkezdtem feszegetni a határaimat. Ennek meg is lett a gyümölcse, decemberben megsérültem, a térdem nem bírta a sok futást. Kétezerhuszonegy februárjában kezdtem ismét mozogni, ekkor már türelmesebb voltam. Júniusban lefutottam egy terepmaratonit, majd ősszel két ötven kilométeres versenyt. Decemberben aztán privátban teljesítettem az első száz kilométeresemet, ami hatalmas sikerélmény volt.

Hideg volt, reggel befagytak a kulacsaim, amíg ki nem olvadtak, kutakból tudtam csak inni. Fejben rengeteget fejlődtem a futás alatt, nagy lendületet adott a folytatásra.

Milyen volt a múlt év?

2022-ben tizenkét ultratávot teljesítettem, konkrétan minden hónapra jutott egy. Ezalatt két mérföldkőhöz értem, a nyolcvanöt kilométeres Black Hole-t és a száztizenhét kilométeres Ultrabalaton Trailt nevezném annak. Ezek nagy lépést jelentettek az Ultrabalaton felé.

Még csak húszéves, de már elmondhatja, hogy teljesítette az Ultrabalatont. Sokan negyven-ötven évet várnak rá.

Későn, februárban kezdtem készülni az Ultrabalatonra. Inkább terepfutó vagyok, nagy váltás volt aszfaltra menni. Az Ub életre szóló élmény volt, annak örülök a legjobban, hogy az öcsém kísért kerékpárral, így együtt tudtuk teljesíteni.

Mentálisan erősnek tartom magam, eldöntöttem, ha nem jön közbe sérülés, mindenképpen végigmegyek. Ebből kifolyólag nem is volt hullámvölgy, szerencsére gördülékenyen körbeértünk.

Az táv első fele gyors volt, aztán éjfél után sok meglepetés ért, korábban nem futottam ilyen időszakban. Tény, lelassultunk, de összességében ez a rész is jól sikerült. Fejben folyamatosan matekoztam, hogy mennyi van még vissza, és számolgattam, milyen tempót kell mennem, hogy kényelmesen meglegyen a szintidő. Sajnáltam, de amikor már bizonyossá vált, hogy meglesz, nem tudtam rávenni magam a futásra, a végét sétálva tettem meg. Így körülbelül négy óra benn maradt.

Milyen célokat tűzött ki maga elé?

Erre az évre szinte csak terepversenyek maradtak, két száz kilométeres eseményen biztosan részt veszek. Jövőre a száztizenegy kilométeres Ultra-Trail Hungaryn szeretnék ott lenni, és mivel közel van hozzá az Ultrabalaton, így utóbbit valószínűleg kihagyom. Hosszú távú célként természetesen ott van a Spartathlon, ám ahhoz rengeteg kell még dolgoznom.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!