1953-ban a britek már a kilencedik expedíciót szervezték (az elsőt 1921-ben) a világ legmagasabb hegyére, a 8849 méter magas Mount Everestre, amelyen a magassági rekordot akkor már nem ők tartották: egy évvel korábban egy svájci expedíció 8595 méterig jutott, mégpedig a déli, nepáli oldalon mászva. A vállalkozások ekkoriban fordultak a déli útvonal felé, holott addig észak, azaz Tibet felől próbálkoztak – a váltás oka, hogy az 1949 őszén megalakult Kínai Népköztársaság 1950-ben bekebelezte Tibetet, illetve az addig bezárkózó Nepál kinyitotta kapuit a külvilág előtt.
A britek okkal érezték úgy, sietniük kell, ha elsőként akarnak felérni az Everestre, ezért grandiózus vállalkozást indítottak.
A csapat április elején indult el, 12-én érte el az 5455 méteren fekvő alaptábort, ezután a kilenc magashegyi tábor kiépítése csaknem egy hónapot vett igénybe. Az első csúcstámadás május 26-ra esett, de a végsőkig kimerült Tom Bourdillon és Charles Evans alig száz méterrel a legmagasabb pont alól kénytelen volt visszavonulni – egyrészt mert kifutottak az időből, másrészt mert a légzőkészülékek sem működtek rendesen.
Az időjárási ablak miatt a második csúcstámadás május 27-én indult, a tapasztalata és erőnléte miatt legesélyesebbnek tartott páros, az új-zélandi Edmund Hillary és a serpa Tenzing Norgay veselkedett neki. Utóbbi már hatodszor próbált feljutni a Csomolungmára, ott volt az 1952-es svájci expedícióban és a magassági csúcsot felállító csapatban is. Egyébként maga Hillary választotta őt társául, miután a második tábor felé tartva, a Khumbu-jégesésen megmentette az életét.
A csúcsnak május 29-én hajnali fél hétkor indultak neki a 9-es, legfelső táborból, mínusz 27 fokban, de remek időben. Hol egyikük, hol másikuk haladt elöl és taposta a havat, majd a Déli-csúcs (8749 m) elérése után olyan területre léptek, ahol még nem járt ember.
A hír pedig villámsebességgel érkezett Angliába, ugyanis másnap James Morris, a The Times tudósítója az alaptáborból futárt küldött Namche Bazaarba egy kódolt üzenettel, ami Hillary és Norgay sikeréről számolt be: „A HOHELYZET ROSSZ STOP ELORETOLT BAZIS TEGNAP ELHAGYVA STOP JAVULASRA VARUNK STOP”. A megállapodás szerint az üzenet eleje jelentette a csúcs elérését, a középső része pedig Hillaryre vonatkozott.
Onnan távíró segítségével a katmandui brit nagykövetség is tudomást szerzett róla, ment is a hír tovább London felé, egészen II. Erzsébet június 2-i koronázási ünnepségéig, ahol az új uralkodó maga jelenthette be a világnak.
Bár a sportértéke továbbra is magas, a Mount Everest oxigénnel történő megmászása a nagyszámú kereskedelmi expedíciók miatt mára már devalválódott, és hogy a világ mennyire megváltozott, azt nemcsak a hegy lejtőin sorban álló tömegek és az alaptábor zsúfoltsága mutatja, hanem például az is, hogy az alaptáborban 2003-ban internetkávézó nyílt, és ma már széles sávú internet is segíti az expedíciókat.
Suhajda Szilárd tragikus halála kapcsán egy korábbi cikkünkben felidéztük a Mount Everesten járt magyar expedíciókat, a sikereket és a hegyen maradt honfitársaink emlékét is.