Hogyan lépjünk szintet a túrázás után? Tippek és tanácsok kezdő hegymászóknak

Kiránduláshoz tökéletes hely Magyarország, rengeteg útvonalat és látnivalót nyújt. A hegymászás előszobájának számító magashegyi túrázás viszont az ország földrajzi adottságai miatt kimarad a kínálatból. Persze ettől még nagyon népszerű, már csak azért is, mert könnyen megközelíthető a szlovák Magas-Tátra, az osztrák és szlovén Alpok, vagy az erdélyi havasok, ahol gond nélkül lehet hódolni az új hobbinak.

Ahhoz, hogy magasabb területre, esetleg az örök hó birodalmába merészkedjünk, a szándék a legfontosabb. Mert ha az megvan, nem ütközhetünk leküzdhetetlen akadályokba. Néhány tényt azért nem árt szem előtt tartani, mivel fontos, hogy idővel ugyanolyan magabiztossá váljunk a hegyek között is, mint az erdőben. Ám ehhez rutinná kell válnia a felkészülésnek, továbbá automatikussá annak, hogy kérdés nélkül tudjuk, mire kell a hegyek között figyelnünk.

TŰZKERESZTSÉG

Bármennyire is vonzóak a havas csúcsok, könnyebb terepen kell kezdeni, mert a magashegyi hegymászáshoz főképp tapasztalatra van szükség. Az első néhány alkalommal érdemes kinézni a Magas-Tátra valamelyik 2400 méter körüli, könnyen megmászható csúcsát – mint a Kriván (2495 m), a Nagyszalóki-csúcs (2452 m), valamint a Kapor-csúcs (2363 m) –, és ezután következhet a Tengerszem-csúcs (2503 m), amelynek kopár sziklái már a magashegyi túrázás közvetlen küszöbét jelentik.

Ezekben a csúcsokban nemcsak az a jó, hogy szép időben gyönyörű róluk a kilátás, hanem megtapasztalhatjuk, erőnlét tekintetében mennyire más egy sima kiránduláshoz képest, továbbá felmérhetjük, mennyivel vesz ki belőlünk többet. Nem kell aggódnunk a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) legendásan szigorú ellenőrei miatt sem, mert ezek a hegycsúcsok jelzett turistautakon is elérhetők.

A SZERVEZET REAGÁLÁSA

Biztosan több energiát vesz ki belőlünk, amikor egy átlagos magashegyi túra alatt is több mint ezer méter szintkülönbséget kell leküzdenünk. Ez esetben kiderülhet, szervezetünk hogyan reagál fent, jelentkeznek-e a magashegyi betegség főbb tünetei, a szédülés, a hányinger, a szapora légzés, a fulladás, a szívdobogás vagy a fejfájás. De ne aggódjunk, ha valamelyik tünet jelentkezik.

Azt majd csak akkor kell, ha nem múlik el. A gyógymód ilyenkor az, ha lejjebb megyünk. Ami az erőnlétet illeti: nem rossz kiindulási alap, ha már kellően fittek vagyunk a hosszabb kirándulásokhoz, és évente háromszor-négyszer is legalább harminc kilométeres teljesítménytúrákon veszünk részt. Ennél jobb edzéstervet egyébként kitalálni sem lehet, ezért ha addig nem próbáltuk ki, feltétlenül tegyük meg.

A HÁROMEZRES HATÁR

Magashegyi környezetben egészen más értelmet nyer az „emelkedő” kifejezés. Már csak ezért is érdemes a tervezett utazás előtt egy-két hónappal egy kicsit intenzívebb felkészülési időszakot tartani, s több futással vagy biciklizéssel hozzászoktatni izmainkat, illetve az ízületeinket az új kihíváshoz. Esetleg egy-két túrát is közbe lehet iktatni Magyarországon. Ha az első szezonban túl vagyunk a tátrai barangolásainkon, akkor megérett az idő arra, hogy célba vegyük az Alpok háromezer méter feletti csúcsait.

Bár azt mondják, a hegyek ötezer méter felett változnak meg – akkor érezni csak igazán a magashegyi körülményeket –, már a háromezer méter leküzdése is jelentős lépés. E fölött az ember érzi, hogy más világba csöppent, ahol nincsenek erdők, állatok, kijelölt ösvények, csak csend, felhő, szikla, hó és gleccserek.

S persze más szabályok is érvényesek, mint lent. Legelőször is fontos a társak kiválasztása, mert a felkészültségük ugyanolyan lényeges, mint a miénk. Ha úgy tetszik, rájuk kell bíznunk az életünket.

Komolyabb felszerelésre is szükség van, például egy magashegyi, kemény talpú bakancsra, amelyre rá lehet csatolni a hágóvasat. Meg kell tanulni a kötéltechnikát és a jégcsákány kezelését. Ez nem ördöngösség, nélküle azonban veszélyessé válhat egy sima gleccserjárás, vagy egy háromezer méter feletti gerinctúra is. Ezért ajánlatos elvégezni valamelyik hegymászóklub téli magashegyi tanfolyamát, ahol néhány hónap alatt megszerezhetjük a szükséges elméleti és gyakorlati tudást.

A magasabb túrákkal kacérkodók figyelmébe a következőket ajánljuk még:

• Mindig alaposan térképezzük fel előre a kinézett útvonalat.


• Napokkal korábban figyeljük az időjárási előrejelzéseket.


• Készüljünk arra, hogy a látási viszonyok gyorsan változhatnak.


• Bár magasba készülünk, a napkrémet sose felejtsük otthon.


• A kőhullások vagy a csúszós utak rengeteg kellemetlenséget okozhatnak.

---

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!