Fájdalmai miatt kicsit félve indult a versenyen, de végül bronzéremmel távozott
Elégedett a bronzéremmel?
Félve indultam el a versenyen – mondta a Csupasportnak Horn Zsanett. – Sajnos már hónapok óta van egy kis probléma az ülőidegemmel, ami az egész nyáron végigkísért. Régóta járok gyógytornára és manuálterapeutához, de nem akar javulni a helyzet, előfordul, hogy mozgás közben nagy fájdalmaim vannak. Szóval félve érkeztem a Suhanj6!-ra, amely nekem abszolút felkészülési verseny volt a Spartathlonra. Szerettem volna egy hosszú futást, hogy felmérjem, mire vagyok képes a fájdalommal együtt. Nem tűztem ki magam elé konkrét célt, csak szerettem volna jól érezni magam verseny közben. A Suhanj6! mindig különösen jó hangulatú és szervezésű viadal, és most sem csalódtunk. A sérült sportolókkal és kísérőikkel egy pályán haladni mindig nagyon inspiráló. Szerencsére remekül sikerült, teljesen elégedett vagyok a bronzéremmel.
A fájdalom mennyire akadályozta?
Rögtön a rajt előtt vettem be egy fájdalomcsillapítót, aminek hatására több mint három óráig a szokásos szúró fájdalom nélkül tudtam haladni.
Aztán fél távtól egyre erősebben visszatért, emiatt értelemszerűen lassabb lett a tempóm. Egyébként az első három órában nagyon jó volt mindenféle probléma nélkül haladni, nagyon jó érzésekkel telt, sokan voltunk a pályán a csapatunkból, egy-egy mosolyt, intést és biztató szót minden körben küldtünk egymásnak, ez pedig nagy erőt és lendületet adott.
Az edzőm, Maráz Zsuzsanna körülbelül ötös tempót adott meg, ezt az elején hoztam is, de később az említett okok miatt lelassultam. Három és fél óráig megfelelő kilométerszámot hoztam, utána már a várthoz képest kevesebbet gyűjtöttem. A fájdalom mellé megérkezett a fáradtság is, sajnos kevésbé tudtam elvonatkoztatni ezektől, és túlságosan lassúnak éreztem magam. S habár Maráz Zsuzsi többet jósolt, tudtam, hogy nem lesz meg az a mennyiség.
Közeledik a Spartathlon: hogyan lehet teljesíteni a világ egyik legkeményebb futóversenyét, ha fájdalom hátráltatja?
Tartok a Spartathlontól, de teszem a dolgom becsülettel, gyógytornászhoz és manuálterapeutához járok, végzem a gyakorlatokat, és bízom benne, hogy javul a helyzet. Meglátjuk, hogy mi lesz, én igyekszem pozitívan gondolkodni és bizakodni a helyzet javulásában.
Megfordult a fejében, hogy lemaradhat a görög versenyről?
Bevallom, igen… Viszont hosszú évek munkája, felkészülése és nem kevés anyagi vonzata miatt sem akarom elengedni ezt a lehetőséget, szeretnék végigmenni és amennyire lehet, élvezni. Tény, a nyakunkon van már, a jelenlegi állás szerint mindenképpen ott leszek a rajtban. Számomra teljesen ismeretlen a terep, a klíma és minden más, a nehézségeket figyelembe véve csakis a biztonságos teljesítés lehet a célom.
SUHANJ 6!, NŐK
- Mórocza Andrea 75.356 kilométer
- Stefanovits Anna 69.977 kilométer
- Horn Zsanett 68.309 kilométer
Pályacsúcs és aranyérem lett a vége a hatalmas küzdelemnek
