Életmódváltásból ötven kilométeres országos bajnoki cím

Megnyerte a tapolcai ötven kilométeres országos bajnokságot, meglepte az eredmény?

Abszolút nem voltak vérmes vágyaim a rajt előtt – mondta a Csupasportnak Csörnyei Csabáné. – A bakancslistámon szerepelt az ötven kilométeres táv megtétele, ugyanis két esztendővel ezelőtt Nagyatádon már megpróbáltam. Akkor nagyon rosszul sikerült, eléggé elszúrtam több szempontból is, így azóta azt éreztem, hogy van ezzel az ötvenessel egyfajta rendezetlen ügyünk… Már leadtam a nevezésem a tapolcai versenyre, amikor megtudtam, hogy ez lesz az országos bajnokság, elsődleges célnak pedig a teljesítést tűztem ki. Nem támasztottam nagy elvárásokat magammal szemben, de titkon azért szerettem volna négy órán belül beérni a célba. Végül a hivatalos idő szerint négy óra huszonkilenc másodperc alatt sikerült, aranyérem szereztem, így teljes mértékben elégedett vagyok.

Milyennek értékelné a versenyét?

Összességében szuperül ment minden, beálltam egy kényelmes tempóra, s figyeltem arra, hogy ne fussam el az elejét. Szóval, szépen haladtam a saját tempómban, majd harminchárom kilométer környékén az élre álltam. Onnantól arra törekedtem, hogy ne lassuljak és megtartsam a pozíciómat. Kellemesen éreztem magam végig, jól futható pályán haladtunk, annak pedig külön örülök, hogy körözős volt a verseny, hiszen számomra kevésbé monoton, mintha A-ból futnánk B-be.

Hátráltatta bármiféle nehézség?

Bevallom, az utolsó öt kilométer nagy kihívást jelentett, ott igazán elfogyott már az energiám, fáradtak az izmaim rendesen. Negyvenhét kilométernél be is görcsöltem, be kellet iktatnom egy kisebb pihenőt mielőtt folytattam a futást. Szerencsére ez belefért, nem forgott veszélyben az első hely.

Tekintsünk egy kicsit hátrafelé: mikor kezdett futni?

Kétezertizennégyben a férjemmel együtt kezdtük a futást, életmódváltásnak indult, s lám, országos bajnoki cím lett belőle… Az elején gyorsan kiderült, hogy van érzékem a futáshoz, eleinte kíváncsiságból mentem el a versenyekre, és rendre szép eredményeket értem el. Bevallom, ötvenévesen, és ezután a győzelem után hiszem, hogy igenis van keresnivalóm a futásban. Eddig abszolút ez a legnagyobb sikerem, de hozzáteszem, nem tartom magam ultrafutónak, az ötven kilométer nálam egyfajta kilengés…

Nem is tervez több ötvenes versenyt?

Bár a célba érkezést követően azt mondtam, hogy soha többet, de most már tudom, biztosan lesz még ötven kilométerem. Motivál, hogy bejussak négy óra alá, a tapolcai országos bajnokságon csupán huszonkilenc másodpercen múlt. Azonban előbb a félmaratonikra helyezem a hangsúlyt, azon a távon is vannak céljaim. 

Borítókép: Pölz Anita