Teljes erőből ment előre – pályacsúcs lett belőle

Nem lenne meglepetés, hogy ha azt mondaná, győzni ment a Fedrid Császta Trailre...

Ezt most nagyon szerettem volna jól megfutni… – mondta a Csupasportnak Borza Helga. – Kétezerhuszon-kettő óta ott voltam mindegyik Császta Trailen, másodszor a leghosszabb távon, s mindenképpen meg szerettem volna dönteni az első ízben futott időmet. Idén módosították a pályát, tudtam, hogy a női pályacsúcs négy óra negyvenöt perc, s úgy voltam vele, ha nagyon igyekszem, akár meg is lehet. Verseny közben láttam a részeredményeken, hogy elég jól haladok, így ekkor négy óra harminc perces célidőt tűztem ki. Ezúttal az elejétől a végéig nyomtam neki, nem tartalékoltam – győzelem és pályacsúcs lett belőle.

Végig maximumon pörgött?

Az  első perctől magas tempót diktáltam, lendületesen futottam, egyáltalán nem tartalékoltam. Bevallom, voltak olyan gondolataim, hogy elfogyhatok, de szerencsére végig bírtam. Bár bevallom, az utolsó tíz kilométer eléggé rosszulesett, de mentem előre, zenét hallgattam és tettem a dolgom. Egyébként mögöttem nem voltak annyira lemaradva a lányok, üldöztek becsülettel, szóval figyelnem kellett. Szerencsére a téli felkészülés nagyszerűen sikerült, rengeteget edzettem, jó az állóképességem, úgy néz ki, beépült a kemény edzésmunka, szóval jó formában vagyok.

A pályacsúcs sokat jelent önnek?

Természetesen ez mindig ad kis pluszt, de sok mindentől függ. Olykor a helyén kell kezelni, előfordul, hogy egy-egy pályacsúcs teljességgel elérhetetlen, én igyekszem a realitások talaján maradni. A Fedrid Császta Trail korábbi pályacsúcsát Hegyi-Sági Adrienn tartotta, aki kiváló futó, de reméltem, sikerül még jobbat mennem. Szóval elérhetőnek tartottam a pályacsúcs megdöntését, de természetesen nem mentem biztosra. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy kihozzam magamból a legtöbbet, hogy ez éppen aznap mire elég, azt nem tudom, de ha mindent megteszek, és nem marad benne semmi, akkor én már elégedett vagyok.

Mi volt a legnagyobb kihívás?

Az, hogy végig tartsam ezt a magas tempót. Maximumon pörögtem, éppen ezért az utolsó tíz kilométeren már „rugdosnom” kellett magam előre. Szerencsére nem volt holtpont, a frissítésem is remekül működött. Egyébként a táv kétharmadáig beszélgettem, elrepült az idő. Végig tartottam a tervet, tökéletes versenyen vagyok túl.

Melyik lesz a következő nagy kihívás?  

A Róma melletti Ortéban rendezett spartanon indulok, majd júliusban jön az idei főversenyem, a morzine-i spartan ultra-világbajnokság. Ez az idény a vb-re van kihegyezve, habár sok megméretésem lesz, igyekszem figyelni arra, hogy ne hajtsam túl magam. Természetesen a morzine-i vb után folytatódik az idény, az esztendő második felében is lesz versenyem bőven.