Az autó nem szép – de nem is kell annak lennie.
Sőt, Antal Krisztián legújabb versenygépe első látásra nem is autóra hasonlít, hanem inkább valami űrhajófélére. A Pikes Peakre készül vele – a világ leghíresebb hegyi felfutóversenyére, amelynek 4300 méteres magasságban jelölik ki a célját, s amelyen csúcstechnikák versenyeznek egymással. (Talán emlékeznek, ez az a verseny, amelyet a kilencszeres ralivilágbajnok Sébastien Loeb az idén szenzációs űridővel nyert meg. Itt jegyeznénk meg, hogy az ő autóját is egy magyar szakember, Bocsi Attila tervezte.)
Érdekesség, hogy az amerikai viadalon az a szabály, hogy nincsenek határok – technikailag szinte bármilyen módosítás meg van engedve.
„A Formula–1 mellett egyetlen olyan versenyen van a világon, ahol lehetőség van arra, hogy a leggyorsabb technikát vonultasd fel, ez a Pikes Peak. Itt megmutathatod, mennyire jó pilóta és hogy mennyire jó konstruktőr vagy” – mondja Antal Krisztián, aki 2011-ben egy Celicával állt rajthoz a viadalon (kategóriájában nyolcadikként ért fel a hegyre), az elmúlt két évben pedig új autó megépítésén dolgozott. Egy prototípusén, amely ízig-vérig versenyautó.
Mert a magyar versenyző a legmagasabb kategóriában is szeretné letenni a névjegyét – a profi csapatok, gyári támogatást élvező versenyzők között megmutatni a tudását.
„Már két évvel ezelőtt szerettem volna bemutatkozni ezzel az autóval, de rá kellett jönnöm, ez nem úgy megy, hogy gyere, cipó, hamm bekaplak! Nem voltunk még kész, és félkész technikával őrültség odaállni a rajthoz ezen a versenyen” – jelentette ki Krisztián, aki a 2014-es viadalra már november 1-jén (a nevezés első lehetséges napján) leadta a jelentkezését. Ezt a rajtot ugyanis már semmiképpen sem szeretné kihagyni.
S hogy mit kell tudni a versenygépről?
„Kis csapat vagyunk, úgyhogy annál nagyobb szellemi tőkét kellett megmozgatnunk. De készen állunk, s ezt az autót nem a véletlen szülte. A műszaki paraméterekhez alkalmazkodó komputeranalízis alkotta meg ezt a formát, nem volt szempont, hogy miként néz ki jobban. Minden egyes elemét az optimális aerodinamika adta – számítógépes szélcsatorna-elemzés segítségével készültek a tervek. Volt belőlük vagy százötven, míg elértünk a mostanihoz, amelynek már a lehető legkisebb a légellenállása és a lehető legnagyobb a leszorító ereje” – árulta el Antal, aki ennél jobban nem szeretett volna belemenni a technikai részletekbe, hiszen senki sem olyan őrült, hogy elárulja a titkait. Főleg, ha abban bízik, hogy ezeket a titkokat előbb-utóbb sikerre lehet váltani.