Isten veled, Jani bácsi!

TÓTH ANITATÓTH ANITA
Vágólapra másolva!
2014.02.07. 18:15
null
Hatvankilenc éves korában elhunyt idősb Tóth János
Hatvankilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt idősb Tóth János, tizenkilencszeres magyar bajnok autóversenyző, a hétszeres abszolút ralibajnok ifjabb Tóth János édesapja.

Szerbusz, kishúgom!

Szia, Jani bácsi!

És kézcsók. Elmaradhatatlanul. A szervizparkban, a pálya szélén, bárhol – ha San Remóban találkoztunk, ott, ha a veszprémi lőtéren, nyakig porosan, akkor ott. Régi vágású autóversenyző, csupa szív ember… Volt.

Jött a lakóbusszal, leparkolt a szervizparkban, és elvegyült. Nem volt nehéz dolga – oda tartozott. Az idősebb versenyzők közül sokan még a régi időkből ismerték, a „komálósok” elképesztő sztorikat meséltek róla (és mind igaz volt), miközben körbe járt a fröccsös pohár. A fiatalabbak évekig ostromolták pályacsúcsát a pécsi hegyi pályán – sikertelenül.

BMW Osella, BMW TOJ – emlékeznek még? És az alapfilm? Az Autóversenyzők?

„Annál nagyobb izgalom nincs, amikor már közeledik a rajt – mondta a filmben. – Amíg el nem rajtolok, én olyan ideges vagyok… Sokszor előfordul, hogy elrajtolok, és mellédugok. Az atyaistennek nem találom a másodikat, egy csomóban van a gyomrom. Pedig már évek óta versenyzek. Azt hittem, ki fogom nőni, de nem. …aztán amikor versenyben vagyok, akkor már semmi izgalom nincsen. És nagyon szeretem a közönséget! Hát nem is tudom, autóbolondok ezek az emberek – őrültek. De én megértem őket.”

Ki is érthetné jobban?!

Jani bácsi a pályán – bajnokként. (Persze, akkor még nem volt bácsi, hanem nagyon is menő autóversenyző, akiért rajongtak a drukkerek. Ő is rajongott egyébként értük, s nemcsak azért kanyarodott látványosan egy-egy kanyarban, mert jólesett, hanem mert „Ezek az emberek itt megérdemlik”.)

És Jani bácsi a pálya szélén – apukaként, magában mormolva, mintegy mantraként, hogy „Meglátjátok, nyerni fog! A kisfiam.”

Már elmúlt negyven, még akkor is az volt, a „kisfia”. A Janika.

Nem múlt az izgalom. Éppen olyan volt, mint amikor ő maga versenyzett, ugyanúgy összeugrott a gyomra a rajt előtt. Nem nőtte ki. Nem is baj.

„…aztán amikor versenyben vagyok, akkor már semmi izgalom nincsen.”

Hát most már versenyben lehet, akár mindennap, minden órában, minden percben. A bíró visszaszámol: fehér kesztyűben mutatja a másodperceket.

Öt, négy, három, kettő, egy… Rajt!

Szia, Jani bácsi!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik