Benzinkutasként kezdte, ma a legjobbakkal versenyezhet

– Mikor határozta el magában, hogy márpedig pilóta lesz?
– Már kislányként is mindig repülni szerettem volna – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Mélanie Astles. – Emlékszem, milyen csodálattal néztem a Végtelen történet című filmet, amelyben egy fiú egy sárkány hátán ülve száll a felhők felett. Ekkor döntöttem el először magamban, hogy ezt az érzést én is át szeretném élni. Később az édesapámmal elmentünk egy angliai légi bemutatóra, ahol csak ültem és nagy szemekkel bámultam azt a sok repülőt.

– A család hogyan fogadta az ötletét?
– Meg voltak róla győződve, hogy nem gondolom komolyan, és majd elfelejtem ezt a vágyamat. A gyerekeknél előfordul, hogy gyakran változik az elképzelésük. A szüleim is abban bíztak, hogy majd valami rendes szakmát választok magamnak. Ahogy telt az idő, megértették, hogy ez az, amit igazán szeretnék, és onnantól kezdve támogattak benne.

– Mi volt a legnehezebb akadály, amit le kellett küzdenie?
– Volt belőle elég sok, de a legnagyobb gondot a szükséges pénz előteremtése jelentette, ugyanis a repülőleckék nagyon sokba kerülnek, mi pedig nem voltunk valami gazdagok. Manapság ha valaki a nulláról indul, százezer euróra (nagyjából 31 millió forint – a szerző) is szüksége lehet, hogy pilóta lehessen belőle. Ennyi pénzünk természetesen nem állt rendelkezésre, így meg kellett találnunk a módját, hogyan tudjuk finanszírozni a tanításomat.

– Olvastam, hogy tizennyolc éves kora után benzinkúton kezdett el dolgozni.
– Jó tanuló voltam, de a matek nem ment, emiatt is azzal cukkoltak, hogy nem lehet belőlem pilóta, ha nem vagyok jó barátságban a számokkal. Tizennyolc évesen így otthagytam az iskolát, és egy benzinkútnál vállaltam munkát Monaco mellett. Alulról kezdtem, de később menedzseri pozícióig vittem, amelynek révén több helyen is dolgoztam Franciaországban. Három év alatt félre tudtam rakni annyi pénzt, hogy elmehettem az első repülőórámra.

– Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, nem fog sikerülni megvalósítania az álmát?
– Az egyik mottóm, hogy sohasem szabad feladni, így igazán egyszer sem vetődött fel bennem, hogy félreálljak. Persze voltak nehéz időszakok, amikor egyedül ültem a sötétben és csak sírtam, mert elakadtam és nem láttam magam előtt a következő lépést. De bármikor földre kerültem, utána újra felálltam és mentem tovább. Erről szólt az utam, amíg idáig eljutottam.

– Érte bármi negatív megkülönböztetés?
– Nőként azzal kellett szembesülnöm, hogy kevésbé hisznek bennem. Sokakban még az a kép él, hogy a pilóták férfiak, míg a nők legfeljebb légiutas-kísérők lehetnek. Ezt a gondolkodást kellett megváltoztatni, és már vannak erre utaló jelek, itt a sorozatban is érzem, hogy nagyon odafigyelnek rám.

– Kik a legnagyobb női riválisai a versenyeken?
– Az oroszoknál van három-négy nagyon erős versenyző, Szvetlana Kapanyina sokszoros világbajnok, egyértelműen a legjobb, aztán ott vannak az amerikaiak és a németek. Nincs sok női pilóta a sportágunkban, Franciaországban talán kicsit jobb a helyzet, nagyjából huszonketten vagyunk, sőt öten a legmagasabb szinten. Tavaly nálunk volt a vébé, ami nagy nyilvánosságot kapott, százezer néző volt a helyszínen, sokaknak jött meg a kedve a repüléshez. Fontos, hogy legyenek előtted példaképek, akikre felnézhetsz. Talán négy-öt múlva ezek a fiatal lányok lehagynak engem, de szerintem ez így normális.

– Mit szeret a legjobban a repülésben?
– Először is nagyon romantikusnak találom. A repülés számomra az önkifejezésről szól, így tudom megmutatni, milyen érzések kavarognak éppen bennem. Például a mostani verseny közben egyszerűen csak boldogságot éreztem, teljesen ellazultam és élveztem az egészet. Volt egy pillanat, amikor az első kapun áthaladva a fák felett fordultam meg, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mosolygok, mert képes voltam megélni a pillanatot.

– Ha szabadon repülhet, van kedvenc trükkje?
– Nagyon szeretem a Lomcevak nevű manővert, amikor alacsony sebességgel, az ég felé szállva folyamatosan pörgök és forgok a géppel, majd egy pillanatra megállok, utána ugyanezt megcsinálom lefelé is.

– Hogyan fogadta, amikor bekerült a Red Bull Air Race mezőnyébe?
– A Red Bull Air Race-szel is egy nagy vágyam teljesült, szeretek versenyezni, itt pedig a legmagasabb szinten tehetem ezt meg. Az egész csapat szenvedélyes emberekből áll, együtt éljük meg az álmainkat. Amellett, hogy egymással is meg kell küzdenünk, nagyon jól kijövünk. Nyolcan vagyunk a Challenger Cupban, ebből hatan indulhatnak egy futamon. Újoncként az Abu-Dzabiban rendezett idénynyitón még csak gyakoroltam, meg kellett értenem a repülőt.

– Nem bosszantja, ha nincs a hibája, második lehetett volna Spielbergben?
– Boldog vagyok így is, napról napra fejlődtem, az első szabadedzéshez képest öt másodperccel voltam gyorsabb vasárnap délelőtt. Csalódott voltam, hogy az időjárás miatt elmaradt az időmérőnk, mert jól jött volna még az a plusz gyakorlás. Mire teljesen elsajátítottam a pályát, véget is ért a hétvége. Azt tanácsolták a verseny előtt, hogy legyek óvatos az időjárás miatt, de én csak arra figyeltem, hogy javítsak a fordulómon, mert azon sokat veszítettem az edzéseken. Szerintem sokkal jobban is ment. Hiszek benne, hogy így kellett történnie és még nem jött el az én időm.

– Milyen célokat tűzött még ki maga elé?
– A Red Bull Air Race-ben szeretnék ott lenni az utolsó futamon, ehhez a legjobb hatban kell legyek összetettben. Ezen kívül meg akarom mutatni az embereknek, hogy megbízhatnak bennem, mert biztonságosan vezetek és tanulok a hibáimból, de emellett versenyképes vagyok. A következő években szeretnék bekerülni a Master Class mezőnyébe, de ez nem megy egyik szezonról a másikra. Jövő augusztusban szeretném megnyerni a dél-afrikai világbajnokságot a nők között, 2014-ből egy hetedik hely az eddigi legjobb helyezésem az advanced kategóriában.

– Végezetül mit tanácsolna annak a fiatal lánynak, aki Önhöz hasonlóan pilóta szeretne lenni?
– Egy pillanatra se tévessze szem elől a célját, sohase adja fel, és ne hallgasson a károgókra! Ha van egy álma, amit nagyon szeretne megvalósítani, ne hagyja, hogy eltérítsék az útról! Nem mondhatom, hogy könnyű lesz neki, de ha keményen dolgozik érte, sikerülni fog. És a legfontosabb, hogy közben élvezze, amit csinál!