A pole-ból induló Johann Zarco 17 körön át tudott az élen motorozni, ahogy a futamgyőztes Andrea Dovizioso nyilatkozott később, egészen addig, amíg ők úgy akarták. A győzelem kulcsa ugyanis a gumik megóvása volt, és a franciának, aki a nyolcadik helyig esett vissza a végére, ez most nem sikerült. Marc Márquez brillírozott, nemcsak ott tudott maradni Dovi nyakán, hanem magához híven természetesen az utolsó kanyarban be is próbálkozott. „Így legalább nyugodtan fogok aludni, mert megpróbáltam. Lehet, hogy nem sikerült, de akkor is boldog vagyok, hiszen ez a legnehezebb pályák egyike számomra” – mondta a futam után a spanyol.

Az utolsó kanyarban – mintha csak a tavalyi osztrák vagy japán verseny ismétlődött volna – Márquez próbálkozott, Dovizioso pedig kivédte a támadást, és három egymást követő második hely után végre nyerni tudott Katarban. Valentino Rossi a győzelemért vívott harcba nem tudott beleszólni, de a harmadik helyét senki sem veszélyeztette. „Ez a harmadik hely nem olyan, mint a tavalyi volt, amit már akkor sem értettem, hogy hogyan sikerült. Most végre megint jól érzem magam a motoron, tudtam, hogy gyors leszek” – nyilatkozta a Doktor.

A legjobb szatellitpilóta a szintén gyári motorral versenyző Cal Crurchlow lett, aki negyedikként ért célba. A legjobb újonc, Franco Morbidelli a 12. helyen zárt, de Hafizh Syahrin is pontot szerzett (kettőt) élete első MotoGP-versenyén.

A futam után a győztessel beszélgettünk.

– Mi nagyon élveztük a versenyt, de neked mi tetszett benne a legjobban?
– Sok minden. Az egyik ilyen, ahogy sikerült kezelnem az egész versenyt. Borzalmasan sikerült a rajtom. Pontosabban nem a start maga volt rossz, de hogy ne ütközzek össze – azt hiszem, Rinsszel –, el kellett vennem a gázt. Ilyen hátulról indulni, nyugodtnak maradni, vigyázni a gumikra, közben feljönni és stratégiát felállítani csak kevesen képesek a MotoGP-ben, és ők is csak ritkán. A legjobb az egészben, hogy miközben mindez történt, a futam felénél, arra gondoltam, hogy csak egy minimotorversenyen vagyok. Azokat a futamokat szerettem akkor a legjobban, amikor hátulról kellett feljönnöm, tudtam, hogy én vagyok a leggyorsabb, és meg is nyertem. Szóval egyszer csak jött egy ilyen flash a verseny közben.

– Számítottál rá, hogy Márquez ismét támad majd az utolsó kanyarban?
– Nagyon jó volt minden az egész verseny alatt, aztán amikor az utolsó körökben úgy döntöttem, hogy ritmust váltok, jó időket mentem, de elfogyott a hátsó gumim. Hiába használtam a megfelelő motorbeállítást, hiába mentem nagyon óvatosan, nem maradt tartalék a hátsó gumiban, Marcnak viszont igen. Hihetetlen jó volt, végig rajtam tudott maradni. A kanyarok közepén már nem tudtam az erős pontjaimat használni, és nem sikerült akkora előnyt szereznem, mint amekkorát akartam. Ha pedig Marckal együtt fejezed be a versenyt, akkor biztos lehetsz benne, hogy megpróbál támadni.

– De mit gondoltál, amikor megláttad magad mellett a motorját?
– Azt, hogy ennek lőttek, hogy ha most bejön, akkor nem fog megint kisodródni. Egy versenyzőnek az egész olyan, mint egy lassított felvétel, egy visszajátszás. Amikor bejött mellém, azt láttam, hogy lassú, hogy nagyon nagyot fékez. Én teljesen a határon voltam, egy pillanatra el is vesztettem a motor elejét. Nagyon féltem, hogy összeakadunk, valahogy mégis kikerült előlem, nagyon ügyesen hagyott egy kis helyet, én pedig egy az egyben kihasználva a pályatestet a belső rázókövön, felfestésen mentem át, aztán nem volt más hátra, mint kihasználni a motorban rejlő teljes erőt.

– Nagy teher került le rólad, hogy végre sikerült nyerned Katarban?
– Nem, ezt az egész felhajtást csak az újságírók csinálják, hogy három második hely után vajon most mi lesz, persze megértem, hogy írni kell valamiről… Kívülről nagyon nehéz jól megítélni a dolgokat, és igazából csak a versenyző tudja, hogy mennyit kockáztatott, csak ő van tisztában a valós érzésekkel és tényekkel. De ez teljesen normális. Tudjátok, hogy nagy motokrosszrajongó vagyok, és amikor nézek egy versenyt, én is ugyanígy vagyok vele. Pedig tudom, hogy miről beszélek, de kívülről nem tudom azt érezni, amit a pilóta érez akkor.

– A múlt év és az edzések után mindenki azt mondogatta, hogy Dovi a verseny favoritja. Nagy rajtad ilyenkor a nyomás?
– Persze, lehetetlen, hogy az ember ne érezzen egyfajta nyomást. De őszintén szólva én ezzel teljesen jól elvagyok. Furák az emberek, mert mindig csak az utóbbi évekre emlékeznek, hogy Dovizioso már nyolc éve megy a MotoGP-ben, és mindig csak harmadik, negyedik, ötödik. De a karrierem során rengeteg versenyt és bajnokságot is nyertem minimotorban, 125 és 250 köbcentiméteres kategóriában, azaz tudom, milyen érzés a bajnoki címért harcolni. Szóval igen, van rajtam nyomás, érzem is, de tudni kell kezelni, és engem ez nem is korlátoz.

MOTOGP, KATARI NAGYDÍJ
1. Andrea Dovizioso (olasz, Ducati) 42:34.654 perc
2. Marc Márquez (spanyol, Honda) +0.027 másodperc hátrány
3. Valentino Rossi (olasz, Yamaha) +0.797 mp h.