WTCR: Nincs más esély, megyünk előre! – Michelisz

– Kezdjük a Japán GP fordított rajtrácsos futamával!
– Fantasztikus volt, ugyanakkor nagyon-nagyon nehéz. Már az elején megpróbáltam előnyt szerezni, és sikerült is. Láttam, hogy Rob (Huff) folyamatosan marad le mögöttem, bár összességében csak annyi történt, hogy az egész versenyt szem előtt tartva próbálta óvni az abroncsait. Én ezt nem engedhettem meg magamnak: folyamatosan a határon autóztam – mintha huszonnégy időmérő edzéses kört futottam volna.

– Mennyire volt ez kockázatos?
– Kétszer-háromszor kicsúsztam, de hát a világkupa-elsőségért küzdünk, úgyhogy az egyetlen esély, ha folyamatosan tövig nyomom a gázpedált. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, és boldog a csapat teljesítménye miatt. Versenyt nyerni és pontokat szerezni nagyon fontos – ez volt a célom a harmadik versenyen is.

– A világkupa-pontverseny szempontjából is izgalmas volt a hétvége. Az első futamon elvesztette az összetettbeli vezetést, a másodikon visszaszerezte, majd megint visszacsúszott a második helyre, Esteban Guerrieri mögé.
– Pozitívan látom a helyzetet, főleg mert az időmérő edzésen kissé lemaradtunk. Ezek után jó érzés futamgyőzelmet aratni, ráadásul mindhárom versenyen pontot szereztem. Ha az ember a bajnoki címért harcol, nem várhatja el, hogy mindig az övé legyen a legjobb csomag, ugyanakkor a mostaniból sikerült a lehető legtöbbet kihozni. Az ellenfeleim is fantasztikus munkát végeztek, ez már az a szint, amikor századmásodpercekért folyik a küzdelem, és arra számítok, hogy Makaóban sem lesz másként.

– Idei negyedik győzelmét aratta, ami nem rossz.
– Négy versenyt nyerni nagyon jó, de ha választanom kellene, hogy a bajnokságot nyerem meg, vagy további versenyeket, nyilván a bajnokságot választanám, mert az különleges. Ne értsen félre: ha megvan az esély, hogy versenyt nyerjek, mindent meg kell tennem, hogy megragadjam, már csak azért is, mert a legnagyobb pontkülönbség az első és a második között van, ugyanakkor muszáj okosnak is lenni. Örülök a négy győzelemnek, s remélem, az idény végéig még legalább kettőt hozzá tudok tenni. A fő cél az összetett győzelem.

– Nem lesz könnyű.
– Nekem mondja?! Kőkemény versenyekre számítok már Makaóban is, de különösen Malajziában. Nem túl gyakran történik meg az emberrel, hogy esélye van a végső győzelemre, és én nagyon örülök, hogy olyan versenyzővel küzdhetek meg érte, mint Esteban (Guerrieri). Jól ismerjük egymást, voltunk csapattársak is, tudom, hogy kőkemény ellenfél. De én sem adom könnyen a bőrömet, rengeteget dolgoztam, hogy eddig eljussak, úgyhogy nagyon várom az előttünk álló két versenyhétvégét.

– A pontverseny éllovasaként kezdte a hétvégét, most hat pont hátránnyal a második. Számít ez?
– Nemigen. Egész évben azt mondtam, és most is tartom, nincs nagy jelentősége annak, hogy pillanatnyilag ki áll az élen, hiszen minden hétvégén három futam van, rengeteg pontot osztanak ki. Annak van jelentősége, hogy ezt a formát az idény végéig fenntartsam, hogy lőtávolon belül maradjak. Persze jobb lenne éllovasként érkezni Malajziába, de ha másodikként közel leszek, az sem dráma.

– Előbb azonban még Makaó következik három hét múlva. Ez a pálya a kedvencei közé tartozik, ugye?
– Igen, hiszen itt nyertem először világbajnoki futamot, 2010-ben. Fontos hétvége lesz, ugyanakkor félig-meddig szerencsejáték, mert Makaóban nem elég, ha gyors vagyok, az utcai pályán túl is kell élni a futamokat. A célom, hogy támadó felfogásban versenyezve a maximumot hozzam ki a lehetőségeimből. Nincs más esély, megyünk előre!