A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős volt az utolsó, aki a hazai autós párosok közül nemzetközi versenyen indult, ennek egyik oka nyilván az, hogy a katari világkupa-futamot (amelyen a páros értékes vk-pontokkal gazdagodott) az utolsók között még megrendezték február végén. A versenyautó azóta is úton van hazafelé, mert előbb a genovai, majd a marseille-i kikötőben nem fogadták a kompot, végül Rotterdamban kikötött ugyan, de még mindig kérdés, miként kerül haza a konténer.
Mégsem ez a legnagyobb problémája pillanatnyilag Szalay Balázsnak, hiszen egyrészt sorra mondják le a nemzetközi viadalokat (ahogy a többi sportágban is), úgyhogy egyelőre sajnos esély sincs a versenyzésre, másrészt néhány hét leforgása alatt a csapat elveszítette az összes támogatóját. Szalay szerint a 2008-as válság semmi volt ehhez képest – pedig akkor is az autóipar (és ennek következményeként az autósport) veszítette a legnagyobbat.
„Az autósportot talán a többinél is jobban érinti a mostani helyzet, hiszen leállt az autóipar, az alkatrészgyártás, ezt pedig a sport is nagyon megérzi majd – még a nagyobb kategóriák is. Ami minket illet, néhány hét leforgása alatt egymás után veszítettük el a támogatóinkat, még az Opelt is, amellyel lejárt a szerződésünk, és tizenhat év után nem tudtuk meghosszabbítani. Őszintén megmondom, a mai napon egyetlen szponzorunk sincs” – mondta az eddig 14 Dakar ralin induló Szalay Balázs.
A pilóta elmondta, bár ő alapvetően optimista, most mégis úgy látja, nagy valószínűséggel a gyári csapatok nagy része kiszáll majd az autósport minden szakágából – legalább egy-két évre –, egyszerűen azért, mert nem lesz más választásuk, és nagyon, nagyon lassan költözik majd újra élet a sportágába.
„Nagyon nehéz lesz innen felállni, én sem tudom, hogy milyen versenyre tudunk majd egyáltalán elmenni az idén és jövőre – tette hozzá Szalay. – Nemrég még az olasz világkupafutamot és a jövő januári Dakar-indulást tervezgettük, most meg egészen más problémáink vannak. Egyvalami azonban biztos: a csapatot szeretném egyben tartani, hiszen nagyon sok mindenen átmentünk együtt az utóbbi több mint húsz évben…”