WTCR: A héten a szokásosnál is jobban hiányzik a versenyzés – Michelisz

– Ha a járvány nem írja át a terveket, ezen a hétvégén a Hungaroringen kezdődött volna a túraautó-világkupa, és címvédőként állna a rajtrácson.
– Ne is mondja! Nagyon hiányzik a versenyzés, és ezen a héten kicsit még a szokásosnál is jobban – fájó szívvel gondolok arra, hogy ezekben a napokban már a hazai versenyre készülődnénk. Egyébként is kissé hullámzó a hangulatom: vannak napok, amelyeken sikerül elterelni a figyelmemet, mert itt vannak a lányaim, velük sokat bolondozunk, máskor meg nagyon nehezen lendülök át a holtponton.

– Mivel sikerül?
– Munkával. Az utóbbi hetekben nagyon lefoglalt a Hungaroring e-sport bajnokságának szervezése, a szabálykönyv kidolgozása, az egyeztetés a támogatókkal, ami persze nem mehet a fizikai felkészülés rovására, úgyhogy azt sem hanyagoltam el. Szerencsés helyzetben vagyok, mert napi fél-háromnegyed órát ki tudok mozdulni. Pécs határában lakunk, közel a túrázós helyekhez, itt lehet olyan időszakokat találni, amikor futás közben nem találkozom senkivel. A nap többi része pedig készségfejlesztőkkel telik, Mirának nemrég megtanítottuk az ábécét, és Emmával is elővesszük ezeket a játékokat.

– Autóversenyt nem néz?
– Nem. Azzal csak a szívemet fájdítanám. Pedig egyébként gyakran nézek versenyeket, a sajátjaimat is, ha van olyan szituáció, amelyet szeretnék autón kívülről visszanézni, de követem a rali-világbajnokság és a Formula–1 eseményeit is, szóval, normál esetben nézőként is „fogyasztom” az autósportot. Most viszont azt érzem, jobb, ha távolságot tartok… Az e-sport versenyekre sem tudok olyan elánnal készülni, mint régen.

– Miért?
– Valaki egyszer azt kérdezte, lassítja-e az embert, ha gyereke születik, s én azt válaszoltam, nem. A virtuális térben való versenyzésben viszont igen, mert egyrészt nincs annyi idő felkészülni, másrészt a lányok már felérik a kilincset, ezért nem lehet úgy elvonulni, hogy tíz percen belül ne robogjon be valamelyikük.

– Hogy jött a saját e-sport bajnokság ötlete?
– Az ötlet régóta megvolt, csak ez is olyan projekt, hogy bármennyire is magaménak éreztem, sohasem volt rá idő, mindig háttérbe szorult. Most viszont maradt energia a megvalósításra, a támogatók szerepvállalása pedig átbillentett minket a gyakorlati megvalósítás felé.

– Meglepte, hogy majdnem háromezren jelentkeztek egy hét alatt?
– Őszintén szólva nem. Tudtam, sok fiatal vágyik a lehetőségre, hogy a szimulátor után éles versenyautóval is kipróbálja magát, és a Hungaroring e-bajnokság legjobbjának erre lehetősége lesz.

– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen szimulátorral?
– Gyakorlás. Aki ezt elkezdi, elsőre azt fogja tapasztalni, hogy a többiek messze előtte járnak. Amikor én elkezdtem játszani, nagyon sokat gyakoroltam, és egy idő után azt gondoltam, ennél nem lehet gyorsabban menni. Aztán összehasonlítottam a köridőmet másokéval, és rájöttem, nagyon messze vagyok a leggyorsabbtól, s hogy a saját határaimat messze ki tudom tolni.

– Miért van, hogy például a virtuális F1-es sorozatban az igazi versenyzők nemigen rúgnak labdába?
–Mert nem gyakorolnak napi több órát, mint az e-sportolók.

– Milyen tulajdonságokkal lehet valaki sikeres e-sportolóból sikeres autóversenyző?
– Szorgalom, önkritika és nyilván tehetség kell hozzá.

– Visszatérve a valódi autósporthoz: hogyan látja a WTCR rövid távú jövőjét?
– Jó ideig még semmi sem fog történni, és ez így van rendjén. Fegyelmezettnek kell maradnunk, hogy megfékezzük a járványt. És minél több országban sikerül, annál hamarabb lehet elkezdeni gondolkodni a tömegrendezvények megtartásán. Úgyhogy bármennyire is hiányzik a versenyzés, a középtávú érdekeket szem előtt tartva most le kell nyelni a békát. Mert ezzel segíthetjük elő, hogy az év második felében volán mögé ülhessünk.

– Az év második felében, a nyár végén, az ősz elején… A tervező agya hogyan képes elfogadni, hogy nem tudja, mire készüljön?
– Nehezen. Három héttel ezelőttig a hivatalos versenynaptárhoz igazítottam a felkészülésemet, vagyis ahhoz, hogy június elején kezdünk a Slovakiaringen, de ma erre már nem sok esélyt látok. Reálisabb, hogy nyár végén vagy az őszi hónapokban kezdünk majd, de azt nem tudni, milyen lebonyolítással, nézőszámmal, feltételekkel. Így azt látom kifizetődőnek, ha nem tervezek pontosan előre, mert akkor rettentő sok energiát felemésztene, hogy folyamatosan meg kellene változtatni a terveket. Olyan ez most, mintha mozgó célpontra lőnénk.