WTCR: Szenzációs érzés lenne itthon nyerni – Tassi Attila

– Kezd emelkedni az adrenalin-szintje?
– Igen, határozottan – mosolygott Tassi Attila, a Honda gyári pilótája, aki negyedik szezonját futja a túraautó-világkupában. – A versenyhétvégék előtt amúgy érzem ezt a jófajta izgatottságot, de a hazai futamra ez fokozottan igaz, nagyon várom már, hogy elkezdődjön a hétvége, és bízom benne, hogy gond nélkül tudjuk teljesíteni.

– Esőt jósolnak. Mit szól hozzá?
– Talán meglepő, de egy kicsit örülök neki, mert csak mi cipelünk megint negyven kilós pluszsúlyt, annak ellenére, hogy a Nürburgring után kiosztották az időmérőn elért eredményért járó pontokat, és ez a pluszsúly esőben talán egy kicsit eltűnik. Ez azért is fontos, mert nagyon szeretnék hazai pályán jól szerepelni.

– Jó és rossz emlékei egyaránt vannak a Hungaroringről, ha nem tévedek.
– A legjobb a 2017-es TCR International viadalhoz kapcsolódik, hiszen ott megnyertem mindkét futamot, ami elképesztő érzés volt – szinte kézzel fogható volt a nézők felém áramló szeretete. A túraautó-világkupában sajnos nincs túl sok jó emlékem, szinte mindig ért valami balszerencse a Hungaroringen, de nagyon bízom benne, hogy ez az idén megváltozik. A hazai verseny mentálisan mindig egy kicsit más, mint a többi – fizikailag ugyanúgy készül az ember, lelkileg viszont nagyon nagy pluszt és extra motivációt jelent, hogy itt vannak a magyar nézők, és nekünk szurkolnak.

– A legutóbbi hétvégén elmaradtak a futamok, mert a gumik nem bírták a kiképzést. Önöket különösen érintette a probléma a Nürburgringen. Mit tapasztalt?
– Vadonatúj abroncsokkal elkezdtünk egy kört a huszonöt kilométeres Nordschleifén, és nem tudtuk befejezni, mert levált a futófelület – ez egyrészt egy kissé ijesztő volt, másrészt azért jelentett nagyon nagy gondot, mert háromkörös lett volna a verseny, és ha a defekt egy gyors szakaszon, nagy tempójú kanyarban történik, könnyen lehetett volna személyi sérülés is. Jó, hogy nem lett.

– Így azonban egyetlen verseny, a pau-i idénynyitó eredményéből lehet következtetni az erőviszonyokra. Mit tapasztalt?
– Abból a szempontból pozitív érzésekkel gondolok a francia versenyre, hogy jó volt a tempónk, annyira, hogy szerintem a második futamot meg is tudtam volna nyerni, ha…

– …ha nincs az a szerencsétlen ütközés a rajt után Michelisz Norberttel.
– Igen, emiatt nem tudtuk megmutatni a potenciált, ami a csapatban van, ami bennem van. De ilyen a motorsport, az ütközések benne vannak a pakliban.

– Nincs harag?
– Persze, hogy nincs. Norbi rögtön az eset után odajött, bocsánatot kért, átbeszéltük az ügyet, úgyhogy mindketten megyünk tovább előre.

– Milyen taktikát dolgozott ki a hétvégére?
– Nem lehet taktikázni, be kell ülni az autóba és nyomni a gázt, ahogy a csövön kifér.

– Van valami praktika, amit a Hungaroringen mindenképpen be kell vetni a sikerhez?
– Nagyon trükkös a pályánk – nincs rajta két ugyanolyan kanyar, ami minimális előnyt jelenthetne a hazai versenyzőknek, legalábbis abban az esetben, ha ez lenne az első WTCR-futam a Ringen, de mivel sokadszor van itt a mezőny, én magam is már negyedszer a sorozat tagjaként, mindenki ugyanúgy ismeri a pályát, mint mi.

– Az autónak fekszik a Hungaroring?
– Igen, a Honda az utóbbi években jól szerepelt, itt, úgyhogy nagyon is.

– Milyen eredménnyel lenne elégedett?
– A pluszsúly miatt nagyon nehéz jósolgatni, úgyhogy az első edzéseket megvárnám az esélylatolgatással, de a top tíz a cél, s ha nem tudunk az időmérőn az első két sor valamelyikéért küzdeni, akkor legalább a fordított rajtrácsos futamon jó lenne az élről rajtolni.

– Milyen érzés lenne itthon futamot nyerni?
– Biztosan szenzációs! Az is különleges volt, amikor tavaly megszereztem az első futamgyőzelmemet Estorilban, így el sem tudom képzelni, milyen lehet ugyanez itthon, hazai közönség előtt. De ez az álmom, ez a célom.