Salakmotor: a salakos érem két oldala

– A Magyar Motorsport Szövetség honlapján még mindig csak ideiglenes végeredményként szerepel a salakmotoros szlovén-magyar bajnokság pontvadászatának eredménylistája, holott október végén zárult a versengés. Miért nincs még hivatalosan magyar bajnoka a sportágnak?
– Nem tagadom, meglep a hír, ugyanis a szakági tanács már jóváhagyta a három fordulóból álló küzdelemsorozat végeredményét, s tudtommal az értékelő kollégium sem talált benne számszaki vagy sportszakmai hibát. A hivatalos eljárás szerint a fent említett kollégiumnak kell a MAMS elnöksége elé terjeszteni az eredményt, s a legfelsőbb testület hagyja jóvá, így válik hivatalossá. Úgy tűnik, lassan őrölnek a szövetség malmai... Annak tudatában pedig pláne, hogy a tervek szerint a szakág az utolsó, Nagyhalászba tervezett fordulón akarta átadna a dobogósoknak járó serlegeket, még az ideiglenes végeredmény tudatában.

– Hogyan értékeli a magyar-szlovén közös bajnokság küzdelemsorozatát?
– A szakági tanács úgy döntött, hogy az előző évhez hasonlóan, újra közös bajnokságban vesznek részt a magyar salakosok. Az összefogásból kimaradt a korábbi résztvevő Szlovákia, így Szlovéniával szerveztünk bajnokságot. Az vezérelt bennünket, hogy a versenyek helyszínére viszonylag kis távolságot kell megtenniük a pilótáknak, illetve nagyjából hasonló képességű ellenfelekkel küzdhetnek a mieinknek. Hazánkat öten képviselték, nevezetesen Fazekas Dennis, Magosi Norbert, Kovács Roland, Bárány Márk és Füzesi Richárd. Volt egy előre nem tervezett helyzet, ami miatt a négyfordulós magyar-szlovén bajnokság magyarországi fordulóinak megrendezése átbillent a szezon végére, s ez sajnos nagyban befolyásolta a sorozatot. Eredetileg Nagyhalászban kezdődött volna a pontvadászat, viszont a szlovénekkel egyetemben kaptunk egy felkérést, amire nem lehetett nemet mondani: a versenyzőink indulhattak a Grand Prix-széria tesztversenyén, amit a horvátországi Goricanban rendeztek. Emiatt a hirtelen jött felkérés okán a nagyhalászi bajnoki átkerült október 29-ére. Sajnos a bajnokság vége nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ugyanis a nagyhalásziak lemondták a záró forduló megrendezését, arra hivatkozva, hogy nem tudtak – szerintük – megfelelő kvalitású versenyzőket szerződtetni a viadalra.

– Milyen visszhangja volt nemzetközi szinten a verseny lemondásának?
– Első körben a társrendező szlovénokkal szemben kerültünk kellemetlen helyzetbe, hiszen náluk még komoly csata dúlt az első helyért. Viszont konstruktív megoldásként a halászi verseny másnapján, Krskóban lett volna a mindent eldöntő viadal, de a sportérdekeket legyőzte a jogi szabályozás. A közös és ezáltal szlovén bajnoki címre hajtó egyik versenyző kihasználta a jogi lehetőségeket, s megtámadta az utolsó forduló krskói megrendezését, így nem volt megmérettetést. Sajnálatos módon nem az oválpályán, hanem az íróasztal mellett dőlt el a kérdés. S az igazat megvallva, a magyar bajnokságban is voltak még nyitott kérdések, de ezek nem olyan fajsúlyúak voltak, mint a szlovénoknál. Visszatérve az alapkérdésre: a szlovénoknál történt perpatvarnak híre ment egész Európában, így kiderült az is, hogy a nagyhalászi versenylemondás miatt alakult ki az egész viharos szituáció.

– A szakági tanács legutóbbi ülését követően kiderült, nem lesz ünnepélyes díjkiosztó ceremónia. Miért döntöttek így?
– Mint már említettem, az utolsó forduló után adtuk volna át a díjakat, de ezt felülírta a kialakult helyzet. Ezután a szakági tanács anyagi megfontolásból úgy határozott, hogy nem szervezünk díjkiosztó ünnepséget, csak a kupákat juttatjuk el a dobogón végző versenyzők klubjához.

– Ez a döntés igencsak megosztotta a közvéleményt, hiszen sokan úgy vélik, ha a versenyzőink már nem is teljesítenek magas színvonalon a nemzetközi mércével mérve, a klubok sokat tettek azért, hogy sikeres évet zárjon a magyar salakmotorsport, s igenis megérdemelnék a közös évzárást.
– Valóban felemás a helyzet, hiszen a vaspapucsosaink nem remekeltek, ellenben versenyrendezések terén remek évet tudhatunk magunk mögött. Mindennek ellenére – miután minden szempontot megpróbáltunk figyelembe venni – úgy döntöttünk, hogy nem lesz díjkiosztó ünnepségünk.

– Mennyire volt váratlan az ön számára, hogy a magyar bajnoki címét megvédő tehetség, a mindössze 21 esztendős Fazekas Dennis bejelentette visszavonulását a sportágtól az év végén?
– Azért nem lepett meg, mert a szezon során többször tett már erre utaló jeleket. Sőt, másfél éve is volt már egy hasonló mélypont a karrierjében, akkor éppen az idei klubja, a Nagyhalászi Motorsportért Sportegyesület karolta fel Dennist, s tartotta életben a pályafutását. Most azt tapasztaltam, hogy a korábbi lendület elfogyott mind a két félben.

– Szakágvezetőként nem érez felelősséget arra vonatkozóan, hogy „motoron tartsa” a sportág jelenlegi legtehetségesebb salakosát?
– A feladatköröm íratlan része, hogy a versenyzőink azt érezzék, érdemes motorozniuk. Szerintem az, hogy a MAMS lehetőséget biztosít a motorosok számára világ-, illetve Európa-bajnoki versenyeken való indulásra, pont ilyen motiváció. Akik benne vannak a speedway világában, azok tudják, a jelenlegi tudásunkon felül kapunk részvételi lehetőségeket a világversenyeken. Én, illetve a szövetség ebben tudunk segíteni a magyar salakszóróknak. A felmerülő többi probléma már nem szakágvezetői kérdés, azokat házon belül, a kluboknál kell orvosolni, gondolok itt például az anyagi támogatásra, illetve mentális felkészültség terén szakemberek, sportpszichológusok bevonására.

– Anyagiak terén mennyit tud segíteni a szakág a kluboknak?
– Amikor felkérést kaptam, s előzetesen beszélgettünk a szakágvezetői pozícióval járó feladatokról, már akkor leszögeztem, nem tudom elvállalni, hogy pénzt szerezzek a szakágnak, ugyanis nem vagyok sportmenedzser. Nemcsak a szakágnál, hanem a MAMS-nál is felmerült, hogy felkérünk erre szakosodott cégeket. De a tárgyalások során kiderült, ez már a kezdeti lépéseknél olyan anyagi kötelezettséggel járna, amit nem tudtunk bevállalni.

– A 2022-es idényben nem kevesebb, mint hét világversenyt rendeztek Nagyhalászban és Debrecenben. A salakmotorosoknál egy-egy SEC-selejtezőnek és Grand Prix-kvalifikációnak adott otthont mindkét helyszín, valamint páros Európa-bajnoki elődöntőt, s U19-es kontinensfinálét szerveztek a Nyírségben. A flat track szakágban pedig újra világbajnoki döntőnek adott otthont a cívisváros. A versenyrendezések terén milyenek voltak a nemzetközi visszajelzések?
– Hét nagyon nívós eseménynek adott otthont Magyarország, s ezeket a versenyrendezéseket példásan sikerült abszolválni, még annak ellenére is, hogy három viadal esetében az időjárás igencsak megnehezítette a rendezők dolgát. Büszkén mondhatom, egyetlen negatív visszajelzést sem kaptunk a versenyek kapcsán. Sőt, a csodájára járnak, hogy egy ilyen kis ország, mint a miénk, hogyan tudott egy szezonban két-két Európa-bajnoki, illetve világbajnoki kvalifikációt rendezni, ugyanis erre korábban még sosem volt példa nemzetközi viszonylatban sem.

– Meglepte, hogy beválasztották az FIM Pályaverseny Bizottságába?
– Azért nem, mert voltak előjelei. A szervezet első embere, Armando Castagna júliusban rákérdezett, hogy miért nem adtam be a jelentkezésemet az újonnan alakuló testületbe. Igazából eléggé hosszadalmas procedúra előzte meg a tagságomat, többek között „alkut” is kellett kötnöm: lemondtam arról, hogy a jövőben vezetőbíró legyek FIM-es versenyeken. Talán mondanom sem kell, óriási elismerés ez a pozíció, ahogy arra is nagyon büszke vagyok, hogy a FIM Europe Pályaverseny Bizottságában most kezdtem el a második ciklusomat, azaz öt éve dolgozom a testületben. Ebben támogatva érzem magam a hazai klubok vezetői, a MAMS elnöke és a salakos társadalom által, amit ezúton is köszönök, s remélem, a jövőben is kellő színvonalon tudom képviselni hazámat.

– Mit gondol, mivel érdemelte ki, hogy mindkét szervezetnél számítanak a munkájára?
– Azt hiszem, eddig igen aktív voltam a FIM Europe bizottságában, több olyan ötletem volt, amit azóta már hasznosítani is tudtunk a motorsport világában. Azt hiszem, az, hogy a Grand Prix tesztversenyén én lehettem a vezetőbíró, egyfajta elismerés is volt a világszövetség részéről.

– A versenyzőink mennyisége és minősége mennyire téma az FIM-ben?
– A kialakult helyzet megnehezíti a lobbitevékenységünket, sőt egyre nehezebbé teszi. Már nem igazán tudunk megfelelő kvalitású sportolót nevezni a világversenyekre, emiatt pár eseményről már lecsúsztunk a közelmúltban. Érdemes megemlíteni, hogy 2023-ra az Európa-bajnoki sorozatra két főversenyzőt, illetve két tartalékot kell(ene) neveznünk a debreceni selejtezőre, illetve van egy kiemelt helyünk a nagyhalászi challenge-en. Bevallom, jelenleg nem tudom, kiket tudunk elindítani a viadalokon.

– Évtizedes problémát jelent a magyar salakmotorozásban, hogy lényegében nincs utánpótlás-nevelés. Tavaly a SpeedWolf Debrecen szervezésében elkezdődött egy ilyen projekt, de ez a képzési program még igencsak gyerekcipőben jár. A szakág vezetőjeként nem érez felelősséget abban, hogy a lehető legtöbb helyszínen beinduljon a jövő vaspapucsosainak felkutatása, tanítása?
– Olyan szempontból érzek egyfajta felelősséget, hogy még jobban ösztönöznöm kell a sportág szereplőit az utánpótlás-nevelésre. De azt nem tudom magamra vállalni, hogy gyerekeket toborozzak, edzést tartsak a fiatalok számára. Az első lépéseket nem tudjuk és nem is akarjuk átvállalni a kluboktól. Abban tudunk segítséget nyújtani, hogy képzéseket tartunk a salakos palántáknak, esetleg edzőtáborozási lehetőséget keresünk számukra külföldön. Szabályalkotásokkal akarunk olyan ösztönzési rendszert kialakítani, hogy a kluboknak érdekük legyen utánpótlást nevelni. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy ez sajnos nem egyedi jelenség, számos országban küzdenek ugyanezzel a problémával. Természetesen ez nem jelent számunkra felmentést, de látni kell, szerte a nagyvilágban meg kell küzdeni azért, hogy a fiatal fiúk és lányok motorra üljenek.

– Vannak olyan konkrét célok, amiket szeretne megvalósítani a speedway berkein belül?
– Azt szeretném elérni, hogy ne csak a versenyrendezések terén kerüljünk be az elit groupba, hanem a vaspapucsosaink által is. Tudom, hogy ez egy hosszú, 5-10 éves folyamat, ami kemény munkával jár. De jó példával jár előttünk Franciaország, akiknek a pilótái tíz évvel ezelőtt még Belgiumba és Hollandiába jártak versenyezni, most pedig már olyan salakszóróik vannak, akik a csapat-világbajnoki fordulókon meglepetéseket okoznak, bravúrt érnek el. Emellett természetesen szeretném, ha a jövőben is rendre nívós világversenyeket kapna a két, esetleg több magyarországi pálya.

– Milyen idényre számíthatnak a sportág szerelmesei?
– Az már biztos, hogy színvonalas nemzetközi viadalokban nem lesz hiány, ugyanis május 1-jén Európa-bajnoki selejtezőt rendeznek Debrecenben, május 14-én SEC Challenge-nek ad otthont a Nagyhalász Speedway Ring, majd május 29-én Grand Prix-kvalifikációt láthat a cívisvárosi publikum. Ezzel még nincs vége a kontinensviadaloknak: a 2022-es szezonhoz hasonlóan páros Eb-elődöntőben bizonyíthatnak a magyarok Nagyhalászban. Tudom, hazánkban mostohagyerek a flat track, de az utóbbi érában már világbajnoki döntőben bizonyíthatnak ennek a szakágnak a képviselői, így a szeptember 9-én megrendezendő fordulóban újfent Debrecenre összpontosul a világ figyelme, beleértve többek között Japánt és Argentínát is, ami szerintem óriási dolog. A debreceni vébédöntőkön elinduló Magosi Norbert, ifjabb Adorján Zoltán és Miklósi Tamás teljesítményének elismeréseként, valamint a hazai élet ösztönzése érdekében a 2023-as esztendőre egy versenyzőt állandó résztvevőnek nevezhet Magyarország a sorozat valamennyi, azaz öt fordulójára. Hazai vizekre evezve, még nem tudni, a magyar bajnokságot milyen keretek között rendezzük meg, újra opció lehet a szlovénokkal közös pontvadászat, de az is elképzelhető, hogy egy verseny dönt a dobogós helyek sorsáról. Az biztos, hogy a versenyzőinknek sok lehetőségük lesz bizonyítani európai-, és világversenyeken, s nemcsak az 500 köbcentis kategóriában, hanem az ifjúságiak 250-es géposztályában is.