Salakmotor: visszavonulással „ünnepli” bajnoki címvédését Fazekas Dennis

– Amikor egyeztettük az interjú időpontját, éppen Szlovéniában volt, másnap pedig Lengyelországba kellett mennie. Mintha egy ideális salakmotoros versenyszezonban lennénk.
– Bárcsak így lenne! De nem versenyzőként, hanem sofőrként járom a nemzetközi utakat.

– A tavalyi szezon zárásaként bejelentette a visszavonulását, amivel igazán meglepte a salakos társadalmat, hiszen egy bajnoki címvédés után történt mindez. Mi áll a döntése hátterében?
– Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: a pénz. Egyáltalán nem az akarattal volt a probléma, mert ezt az évet is elkezdtem és próbáltam becsülettel végigcsinálni, de azt éreztem, hogy nem jutottam egyről a kettőre. A salakmotorozással nem tudtam normális anyagi körülményeket teremteni magam körül, s ennek az egyik legfőbb oka, hogy nincs támogatóm. Hároméves korom óta motorozom, eleinte krosszoztam, aztán jött a salakozás, s a 18 év alatt csupán egy szponzorom volt. A tavalyi idénybe is mecénás nélkül vágtam bele, ám abban bíztam, ha odateszem magam, akkor valakinek kinyílik a szeme és a támogatóm lesz. De nem így lett. Az elmúlt két évem arról szólt, hogy próbáltam bizonyítani a pályán, s mellette reménykedtem. Hónapokig azon agyaltam, mit csináljak, mert amíg nincs két olyan saját motorom, ami versenyképes, addig felesleges pénzt és energiát beleölni a sportba. Végül meghoztam azt a nehéz döntést, hogy a 2023-as szezont biztosan kihagyom.

– Próbált szponzorokat felkutatni?
– Igen, csaknem félszáz céghez juttattam el a portfóliómat, ám sehonnan sem kaptunk visszajelzést.

– Azokon a viadalokon, melyeken starthoz állt, kinek a motorjával versenyzett?
– A klubom, a Nagyhalászi Motorsportért Sportegyesület motorjait használhattam. A klubtulajdonossal, Albók Józseffel a szezon előtt megállapodtunk, melyek azok a versenyek, amelyekre a rendelkezésemre bocsájtja a gépeket. Józsi bácsi ezeken a viadalokon még a depóban is segített nekem.

– A 2021-es idényben első alkalommal hódította el a magyar bajnoki címet, ennek megfelelően nagy reményekkel várta a tavalyi versenyszezont, több biztató bizonyítási lehetőségről is nyilatkozott. Ennek ellenére mindössze tíz viadalon állt starthoz, ami egy fiatal tehetség számára igencsak kevésnek számít. Miért nem tudott több viadalon indulni?
– Az igazi áttörést az jelentette volna, ha a lengyel ligában az U24-es csapatok versengésében szerepelhettem volna. Erre vonatkozóan a 2021-es év végén az egyik gárdától volt egy felkérésem. A személyes tárgyalás után arra jutottam, nem várhatom el Albók Józseftől, hogy majdnem minden hétvégén kihozza a motorjait nekem Lengyelországba, ezért visszamondtam a szerződést. Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy produkálok egy jó idényt, aztán jövőre újra lesz lehetőségem leszerződni, de ez a profi világban nem így megy. Újabb megkeresés nem érkezett.

– Az eredményeket tekintve úgy tűnik, a magyar–szlovén közös bajnokság küzdelmei prioritást jelentettek az ön számára. Míg a meghívásos versenyeken, például a goricani Grand Prix-tesztversenyen és a Debrecen Nagydíjon is magyar salakosok mögött végzett, a bajnoki pontvadászat három fordulója során mindannyiszor a legjobb lett, sőt csupán egy futamban kapott ki honfitárstól, nevezetesen Magosi Norberttől.
– Pedig nem készültem rá különösképpen a bajnokikra, egyszerűen „így adta ki”. Jó napokat fogtam ki, a motorjaim gyorsak voltak, s még azon is túl tudtam lépni, hogy mindhárom helyszínen, Lendván, Krskóban és Debrecenben sem volt tökéletes állapotban a pálya. Persze örülök, hogy ismét, immár másodszor magyar bajnok lettem, de a helyükön tudom kezelni ezeket a sikereket. Tisztában vagyok vele, hogy ez a bajnoki arany töredékét sem éri annak az elsőségnek, mint amikor Adorjánék versenyeztek. Anno sokkal több, nemzetközi szinten is magasan jegyzett magyar vaspapucsos volt, s a bajnoki fordulók nagy csatákat hoztak. Manapság sajnos ez koránt sincs így.

– Az eredmények tekintetében az sokat nyomott volna a latba, ha nemcsak a legjobb magyar, hanem a szlovén élversenyzőket is legyőzve, a közös összevetésben is a dobogóra tud állni.
– Nem tagadom, a szezon előtt azt fogalmaztam meg célként magamnak, hogy dobogóra állhassak a fordulók után. A három verseny során kétszer jutottam be a döntőbe, azaz a legjobb négy közé, viszont az emelvényre egyszer sem állhattam fel. Sajnálom, hogy nem sikerült, emiatt valóban van hiányérzetem.

– A tavalyi idényben négy kvalifikációs világversenyen vett részt, az Európa-bajnoki és a világbajnoki erőpróbákon nyújtott produkciókkal mennyire elégedett?
– Amit a legjobban sajnálok, hogy a junior-világbajnokságon, az SGP2 krskói elődöntőjében nem sikerült a kvalifikáció. Nagyon bánom az első két futamot, amikor lenulláztam, mert utána állítottunk a motoron, aminek következtében két futamgyőzelmet arattam, s egyszer második lettem. Abban a versenyben több volt, ha már az elején ráérzünk a beállításokra, akkor meglehetett volna a továbbjutás, s a 21 éven aluliak világbajnoki döntőjében bizonyíthattam volna. A többi világverseny Nagyhalászban volt, ami számomra hazai pályát jelentett, s ezért külön is akartam bizonyítani. Az Európa-bajnoki selejtezőn nem jött ki a lépés, rossz napot fogtam ki, a motorbeállításokkal is csak szenvedtünk. Sajnos az életben nincs replay-gomb, amit, ha megnyomunk, akkor újra kezdhetjük az egészet elölről. Bár ezen a viadalon négy pontig jutottam, a Grand Prix-kvalifikáción pedig csak egy egységet gyűjtöttem, mégis az utóbbi szereplésemmel vagyok elégedettebb. A világ legjobbjai közé igyekvő riválisaim ellen jó startokat fogtam, volt, hogy körökön át mentem előttük, amíg helyre állt a papírforma, s megelőztek. De ezek a pillanatok, percek jóérzésként megmaradtak bennem. Zárásként következett a páros Európa-bajnoki elődöntő, amelyen csapatunk 13 pontjából 10-et szereztem. Nagyon jó futamokat mentem, s kiemelkedik közülük a lengyelek ellen vívott csata. Óriásit küzdöttünk, sokáig vezettem mindkét lengyel előtt, majd Wiktor Przyjemski megelőzött, Bartlomiej Kowalskit azonban magam mögött tudtam tartani. Ezt a futamot hetente legalább háromszor visszanézem, s mindig beleborzongok.

– Csak ezt a lengyelek elleni ütközetet vagy más versenyeket is vissza szokott nézni?
– A szabadidőmben rendszeresen nézem a korábbi versenyeimet, s kommentálom is a történéseket. Bevallom, olyan sokszor nézek speedway-t, ha elkezdem keresni a különböző viadalokat a YouTube-on, a barátnőm már kisétál a szobából.

– A szezon egyik legkiemelkedőbb eseménye volt magyar szempontból, hogy tartalékként résztvevője lehetett a horvátországi Grand Prix-fordulónak, ráadásul egy futamban starthoz is állhatott. Milyen érzésekkel gondol vissza arra a goricani estére?
– Olyan volt, mintha egy másik bolygón lettem volna. Óriási megtiszteltetés volt részt venni a Grand Prix nyitófordulóján. Nagyon jólesett, hogy a világsztárok, például Tai Woffinden, Patryk Dudek és Anders Thomsen is közvetlenek voltak velem, megálltak, lepacsiztak, váltottak velem néhány szót. Az pedig, hogy bemehettem egy futamra, hatalmas örömet jelentett nekem. Tudtam, hogy Maciej Janowski, Thomsen és Nick Skorja ellen nem igazán lehet esélyem, ezért az volt a célom, hogy a szlovén sráctól ne maradjak le. Úgy érzem, teljesítettem az elvárást, s nagyon élveztem a négy kört.

– Hallatszik a hangján, hogy még mindig élvezettel meséli a történéseket, ezek után, hogyan éli majd a mindennapjait a salakmotorozás nélkül?
– Nem tudom, mivel kötöm le magam a versenyszezon alatt, lehet, a fűnyírót tologatom majd a kertben.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valóban csak leállás legyen a sportágtól való távolmaradása, s 2024-ben újra motorra üljön?
– Az, hogy valami csoda folytán megkeressen egy olyan támogató, akivel közösen össze tudunk rakni két motort. Erre szerintem egy év elég. Természetesen nem ülök tétlenül, az utóbbi időszakban már beszereztem két vázat, valamint két használt blokkot, apránként szeretnék megépíteni két ütőképes motort. Elárulom, nemcsak motorozni szeretnék, hanem jó eredményeket is elérni. S ehhez pénz kell! Ráadásul nem is kevés! Egy szezon nagyjából 10 millió forintba kerül. Már többen kérdezték, miért nem veszek fel hitelt, ha versenyezni akarok. Nos, ha nem látom biztosítva azt, hogy lesznek versenyeim, amelyeken pénzt kereshetek, akkor minek kockáztassak?

– Ha százalékban kellene megfogalmazni, mennyi esélyt lát a visszatérésre, mit mondana?
– Reálisan nézve 20 százalék esélyt adok magamnak.