Skótkockás zakót vetettek fel az ausztrálokkal

A skótok sokáig nagy fölényben voltak a déliekkel szemben (hét győzelemmel szemben csak három vereség), de azóta az ausztrálok 15 diadalt arattak. A legszorosabb eredmény egy 29–19-es skót zakó volt!  

Skócia–Ausztrália 9–8

A szombati mérkőzésen a skótok szívós munkával lassan őrölték fel ellenfelüket, de ez a szívósság nem nélkülözte a hősiességet és a végén a szerencsét sem. A negyedik percben egy bedobásnál Beattie tartotta fel ellenfelét, a megítélt büntetőt Giteau lőtte be. Hosszú pontszünet következett. A vendégek a 27. percben lehúztak egy jól haladó skót csomagot, Godman pedig biztos lábbal értékesítette a 45 méteres büntetőt. Fél óra kemény mezőnymunka után a hazaiak újra eladták a csomagjukat, az ausztrálok lesre mentek, előnyben Godman megpróbálkozott egy droppal, de blokkolták. Persze a védők tehetetlenek voltak a büntetővel szemben; 6–3 volt az állás.

A 75. percben a skót tolongás nagy rohama mélyen az ausztrál térfélen járt már, amikor Paterson bevert egy dropot. Öt percük maradt a Wallabiknak ahhoz, hogy egy sikeres jutalomrúgással „nehezített" céllal fordítsanak! Az utolsó pillanatokban mégis majdnem megszerezték a győzelmet. Horwill tört előre egyedül, szerelték, és még időben érkeztek a társai, hogy biztosítsák a labdát a további támadáshoz. A gyors nyitás után Giteau még gyorsabb passzt adott Ryan Crossnak, és a Western Force játékosa be is vitte a szükséges célt; csakhogy az IRB által a világ idei legjobbjai között jelölt Giteau kihagyta a jutalomrúgást! A skótok 27 évet vártak erre a győzelemre, és nem mondhatni, hogy érdemtelenül szerezték meg.

Anglia–Új-Zéland 6–19

Idei formája alapján (négy vereség a nyáron!) Új-Zéland bölcsen döntött, amikor elkerülte a három rámenős kelta nemzet (skót, ír, walesi) válogatottját. Persze az angolok sem ígérkeztek könnyű falatnak. A vendégek esélyeit növelte, hogy a hazai keretet sok sérülés sújtotta – főleg a tolongásban. Martin Johnson szövetségi kapitány ezért az All Blacks ellen a bevetésre kész rutinos játékosoknak szavazott bizalmat: Worsley, Borthwick, Shaw és Moody kipróbált harcosok, de Bell sem a tizenévesek közül került ki. Az egyedüli fiatal a rotoruai (Új-Zéland) születésű Hartley volt. Ezzel szemben a déliek jól vegyítették a rutint a lendülettel. McCaw, Thorn, Woodcock és Hore a legjobb korban vannak, Donnelly, Franks és Thomson képviselte az ifjabbakat.

Az első félidőben is többet rohamozott az All Blacks, az angolok kontrákból voltak veszélyesebbek. Ez a játékrész Carter és Wilkinson büntetőpárbaját hozta. Jonny Wilkinson biztos lábbal lőtte be a megítélt büntetőket, Carter lába babonás bizonytalanságot tükrözött. Talán az is gátolta a pontosságban, hogy elérkezett egy határhoz, nem is mindennaposhoz: egy sikeres büntetővel a második helyre szoríthatta Andrew Mehrtenst a legeredményesebb új-zélandi pontszerzők listáján. Végül ez megtörtént, de a félidő még döntetlen volt (6–6), bár a vendégek végig birtokolták a labdát. Az angolok kétszer annyit szereltek, mint vendégeik.

A folytatásban aztán fél óráig még az All Blacks irányított. Az angolok nemigen jutottak át az ellenfél térfelére, így büntetőre vagy dropra (ebből Wilkinson eddig 29-et gyűjtött a válogatottban) nem volt lehetőségük. Az 56. percben elszabadultak a szoros őrizetből az új-zélandi futók: Muliaina tört be a vonalba, McCaw remek passzt adott fogásból a nyitónak Cowannek, aki bevitte a célt a sarokba. Carter a jutalomrúgást belőtte, emellett még kétszer büntetőből is eredményes volt, kialakult a végeredmény. Az utolsó percekben a hazaiak a vonal elé szögezték a vendégeket, de célt nem értek el, mert most az All Blacks bizonyította, hogy a védekezéshez is remekül ért. Ez a mérkőzés nem hozta az utóbbi években látott új-zélandi fölényt, de ez az idei formák alapján nem is volt várható.

Wales–Argentína 33–16

A pontgyártás kissé nehezen indult be, aztán Stephen Jones lett a főszereplő: előbb berúgott egy büntetőt, majd a 17. percben kifigyelte, hogy az argentin védők a hosszú passzra helyezkednek, át is lépett köztük, és biztosan érte el a célterületet. A jutalomrúgást is értékesítette a remek irányító. A félidő lefújása előtt potyogtak a pontok. Rodriguez megszerezte Argentína első pontjait büntetőből, de Jones azonnal felelt, sőt a 40. percben a felszabadítani igyekvő Agulla rúgását Charteris blokkolta, Shane Williams megszerezte a labdát, és a tavalyi világelső bevitte csapata második célját. 20–3 volt az állás a szünetben.

A folytatásban Rodriguez és Halfpenny büntetőpárbaja nyomán változott ez eredmény, majd az argentin center célt is vitt: az 59. percben Davies rúgását blokkolták a vendégek, Rodriguez pedig lemásolta Shane Williams célját. Szorossá vált az állás (23–16), de Williams nemsokára bevitte második célját is, mert egy előrerúgott labdát megfogott, és a szétszórt védők közt a célig szlalomozott. Az argentinok nem tudták megismételni múlt heti játékukat, így biztosan nyert Wales.

Franciaország–Szamoa 43–5

A kis óceániai szigetországok remek rögbisekkel árasztják el a világpiacot, de csapatként ritkán alkotnak nagyot. Most is két sima vereséget takarítottak be. A szamoaiakat különösen a mérkőzés elején hordták meg a franciák, akik 33–0-ra vezettek a félidőben. Ehhez még két célt tettek hozzá, a vendégek az utolsó tíz percben azért megszerezték a terület feletti uralmat, a vendéglátókat a célterület elé szögezték, de csak egy célt értek el.

Írország– Fidzsi-szigetek  41–6

Az írek is gond nélkül söpörték el a fidzsi csapatot. Jól bevált a Leinster ifjú irányítója, Jonathan Sexton, aki már tavasszal a Heineken-kupa döntőjében is bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Úgy látszik, az írek megtalálták O'Gara utódját. Persze az ifjoncnak nehezebb csapatok ellen is helyt kell majd állnia. Brian O'Driscoll meg újabb üzenetet küldött a döntéshozóknak: nem döntenek rosszul, ha őt nevezik meg az „Év játékosának"!

Olaszország–Dél-afrikai Köztársaság 10–32

A világbajnoki címvédő az olaszok múlt heti helytállása (szorosnak mondható vereség Új-Zélandtól) és a franciáktól elszenvedett kínos zakó után semmit nem bízott a véletlenre. Udinében hamar bevitt két célt, aztán lehetett kicsit lazítani. Az olaszok újra bizonyították, hogy rengeteget fejlődtek az elmúlt évtizedben: régebben 70–80 ponttal kaptak ki bármelyik nagy déli válogatottól. A dél-afrikaiak (akárcsak az írek) valamennyi célját háromnegyed-játékos vitte.