A Kaposvár drámai csata után kupagyőztes

A férfidöntőre alaposan felforrósodott a hangulat, a miliő alapján a betévedő idegen őrültnek nevezte volna azt, aki a sportág hazai válságáról beszél. Karagics Mátyás, a legutóbbi, 1988-ban szerzett kecskeméti kupaarany kovácsa pedig úgy gondolkodott:

„Ha két hete nem győztük volna le itthon a Kaposvárt a bajnokságban, húsz százalék esélyt adnék magunknak, de mert megtörtént, most negyvenet mondok."

A szakember hozzátette, csúcsra kell járatniuk magukat, kérdés, mennyire lesz gyors a szélsőjátékuk. Az első szettet alaposan megnyomták a hazaiak, az esélyes somogyiak csak néztek, hova kerültek – aztán gyorsan válaszoltak, legalább olyan „hangosan".

A negyedik felvonás nagyjelenetében a kecskemétiek két lábérintéssel mentettek labdát, végül Csala Bernát jóvoltából haza került a pont. De felemelő volt látni Tóth II Gábor fanatizmusát vagy a Koch Róbert, Kovács I Zoltán duó koreografálta centerakciókat.

Legutóbb 2006-ban kellett öt játszma a győzelemhez – most is. Akkor kerültek szívroham közeli állapotba a helyiek, amikor 15:15-nél megsérült Tóth I, így feladója nélkül, Bagics irányításával fejezte be a csatát csapatuk. Játszmalabdák sokasága ment veszendőbe, végül a Kaposvár diadalmaskodott.