Élik az álmaikat – S. Tóth János publicisztikája

Sopronra figyelt a hétvégén a hazai pólóstársadalom, a város adott otthont a női Magyar Kupa négyes döntőjének. Ez volt a második víkend, amikor Sopron lehetett a magyar vízilabdázás központja; előzőleg a férfiak kupasorozatának végjátékát rendezte meg. Jelképes, hogy a két esemény keretbe fogta a város ünnepét, a Hűség napját; az idén volt a centenáriuma annak, hogy Sopron és környéke népszavazáson erősítette meg, a trianoni diktátum ellenére Magyarország része kíván maradni. A két final fourt persze nem lehetett volna Sopronba vinni, ha a nyáron nem adják át a város új büszkeségét, a Lőver uszodát. A Duna Aréna után a második legnagyobb befogadóképességű, 14 milliárd forintba kerülő hazai vizes centrum a kormány Modern Városok Programja keretében épült fel, s világversenyek lebonyolítására is alkalmas. A Fertő-térség központja ezzel a vizes sportokban is felkerült a világtérképre.

Noha Sopron sportéletét főképp a futball és a kosárlabda fémjelzi, jeles hagyományai vannak a vizes sportoknak is. Az első épített létesítmény, a Sport­uszoda (más néven: Kisuszoda) már 1868-ban megnyitott. Jellemző a helyiek lokálpatriotizmusára, hogy az építkezést finanszírozó Uszoda Részvénytársaság működtetését a 23 legtöbb adót fizető polgár jelentős összeggel támogatta. Noha egyesületi keretek között csak az első világháborút követően úsztak a soproniak, versenyeket korábban is tartottak. A fő attrakció a városi bajnokság volt, nyolc uszodahossznyi távval. Az 1845 óta üzemelő, 200 méternél hosszabb nyílt vízi Nagyuszoda (más néven: Ó-uszoda) mellett 1908-tól az Erdei Forrásfürdő (később: Lőver uszoda) várta a vendégeket, de pezsgett az élet a Nagy-tómalom strandfürdőben s a Fertő tavon is.

A Soproni Szemle kutatásaiból kiderül: 1913 júniusában lejátszották az első pólómeccseket a városban. Az 1577-ben alapított líceum (ma Berzsenyi Gimnázium) diákjai 5:0-ra és 5:1-re győztek a Laehne-féle tanintézet csapata ellen. Ugyanezen év szeptemberében a Lőver-uszodában a MAFC rendezett úszóviadalt, „amelyen szenzációként hatott a budapestiek kraul-tempós gyorsúszása, amit a soproniak akkor láttak először”. A vidék úszósportja az első világégést követően rohamos fejlődésnek indult, amiből Sopron sem maradt ki. Már 1919-ben megalakult a Soproni Úszó Egylet (SUE) úszó-, műugró- és vízipóló-szakosztállyal, a következő évben pedig az 1866-ban alapított Soproni Tornaegyesület (STE) is életre hívta saját vizes szakosztályát. A hőskor diszkrét báját jelzi, hogy az STE lelkes pólósai a helyi labdarúgócsapattól, a SFAC-tól szereztek ócska futball-labdákat, az edzéseken pedig a medence fölé belógatott, drótokra akasztott, házilag összetákolt léckapukra lövöldöztek. Az STE úszószakosztálya csak két évig működött, a vizes sportok hívei ugyanis önálló úszóklubban gondolkodtak; így született meg 1923. június 17-én 39 alapítóval a Pannónia Úszó Egyesület Sopron (PUES). A tagság fő célja az akkor már mostoha uszodai helyzet javítása volt, hiszen miközben az 1920–30-as években szerte az országban versenyrendezésre alkalmas uszodák épültek, Sopronban elmaradt a fejlesztés, a meglévő létesítmények korszerűsítését pedig akadályozta, hogy a magántulajdonosoknak sem pénzük, sem elhivatottságuk nem volt efféle beruházásokhoz. A PUES a Magyar Úszószövetség és a város segítségét kérte a versenyuszoda megépítéséhez, s nyomós érvként szolgált, hogy 1926-ban és 1927-ben az egyesület adta a magyar bajnokot a 100 méteres hölgymellúszásban Benkő Margit személyében, később pedig a remek osztrák gyors- és hátúszó, Plotzár Lotti nyert aranyakat soproni színekben. Nem lehetett panasz a PUES pólósaira sem: 1927-ben bekapcsolódtak a vidékbajnokságba, a négycsapatos mezőnyben a MOVE Eger SE és a Szegedi UE mögött, a Tataóvárosi AC-t megelőzve a harmadik helyen végeztek. A harmincas években a másodosztályban versenyeztek, 1935-ben és 1936-ban az északnyugati kerület bajnokai lettek, 1937-ben pedig idegenben győzték le a Szentesi MÁV-ot, kiharcolva ezzel az I/B osztályba kerülést. A feljebb lépést azonban a PUES az utazásokkal járó jelentős költségek miatt nem vállalhatta.

Ami nem jött össze békeidőben, megvalósult a második háború alatt. A mai József Attila-lakótelep területén, a Károly laktanyában működő Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola 1942-ben átadott fedett uszodájába heti két alkalommal befogadták a PUES úszóit és pólósait is. Az öröm nem tartott sokáig, a háború utolsó hónapjaiban kilenc pusztító amerikai és szovjet légicsapás érte a várost. A Vörös Hadsereg hajtotta végre azt a támadást, amelynek március 29-én a Patak utcai várfal tövében áldozatául esett az 1936-os olimpia 100 méteres gyorsúszásának aranyérmese, Csik Ferenc is, aki 1932-ben épp egy soproni versenyen tette le először a névjegyét.

A kíméletlen bombázások a város sportinfrastruktúráját is lerombolták. Nemcsak a hadapródiskola fedett uszodája vált használhatatlanná, a Nagyuszoda, a Béke úti tenisz- és jégpálya, a tómalmi és a fertői strandfürdő, illetve a vasutas sportpálya is megsemmisült, a papréti tornacsarnok és az Anger réti SFAC-pálya pedig megrongálódott. Noha a vízfelület 12 ezerről 2400 négyzetméterre zsugorodott, a vizes élet viszonylag gyorsan újjáéledt: a Kisuszodába visszaköltöző PUES vízilabdázói 1946 tucatnyi meccset vívtak, és csak a Győri Vasas ETO-tól kaptak ki. Az ősszel azonban a belügyminiszter feloszlatta az egyesületet, s noha e döntést két évvel később felülvizsgálták, a klub már Soproni Úszó Egyesületként (SUE) folytatta. Mivel a Kisuszoda medencéjét a több évtizedes álmot valóra váltva 1947-ben 50 méteresre bővítették, a sportuszoda kérdése megoldódott, vízfelületből azonban krónikus volt a hiány. A Rákosi-rezsim államosító sportpolitikájának a SUE is áldozatául esett, kénytelen volt beolvadni a SFAC-ba, amely a korszellem jegyében Soproni Dolgozók Sport Egyleteként működött tovább. Mivel az utazások anyagi fedezetét nehezen lehetett előteremteni, az úszók és a pólósok – az előremenekülést választva – átigazoltak a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (GYSEV) klubjához, a Soproni Lokomotívhoz; így legalább a vasúti jegyekre nem kellett költeniük. Közben a helsinki olimpia női 4x100-as gyorsváltójának aranyérme áttételesen Sopronhoz is kötődött, hiszen Temes Judit a város szülötte volt, pályafutása a Kisuszodából indult. Az 1956-os forradalom után több fiatal soproni tehetség is emigrált, az itthon maradók téli edzéseire pedig továbbra is csak a győri fedett uszodában volt lehetőség. A sanyarú körülmények a hetvenes évek elejére padlóra küldték a városban a vizes sportokat. A változásra 1977-ig kellett várni, amikor a Lőverekben átadták a jelenlegi aréna elődjét, amely 2004-ben Csik Ferenc nevét vette fel. Megalakult a városi úszószövetség, s az alapoktól elkezdődött az építkezés. Az 1979 óta megrendezett Csik Ferenc-emlékversennyel Sopron évente adott életjelet magáról az úszótársadalomnak, a pólóban ellenben az új időszámítás 2006-ban kezdődött el a Soproni Vízilabda Sport Egyesület (SVSE) megalapításával. A klub négy trénere – Matyuga-Kovács Rita vezetőedző szíves közlése szerint – jelenleg hat korosztályban 115 gyerekkel foglalkozik. 2021 nagy eredménye, hogy a gyermek-, a serdülő- és az ificsapat bekapcsolódhatott az országos utánpótlás-bajnokság A2 csoportja (az alsóház) küzdelmeibe. A legtehetségesebb serdülők és ifik – néhány egyetemistával kiegészülve – a felnőtt ob II-ben is játszanak. Mivel azonban a legjobbakra rendre lecsapnak az élcsapatok, az SVSE működtetése pedig – a város és egy-két kisebb szponzor támogatásától eltekintve – a taopénzeken alapul, robbanásszerű fejlődés nem jósolható. Ám a soproniak a kis sikereket is megbecsülik. Így például azt, hogy kilenc fiút és két lányt delegálhattak az országos tehetséggondozó programba, vagy hogy Kurucz Kata személyében játékost adtak az ob I-es Győrnek. Míg a pandémia időszakában a fő szakmai feladat az utánpótlásbázis stabilizálása, a jövőt számos tényező formálhatja. Mondjuk az is, lát-e annyi fantáziát a sportágban a Soproni Egyetem, hogy ösztöndíjjal segítse a városba csábítani a diplomára is vágyó tehetséges vízilabdázókat.

A pólóstársadalom mindenesetre lát fantáziát Sopronban. Emlékezetes, hogy 1992-ben itt nyert junior Eb-t az a – mások mellett Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Märcz Tamás, Steinmetz Barnabás fémjelezte – korosztály, amely Kemény Dénes irányításával 2000 és 2008 között három olimpiai aranyat szerzett. Az új Lőver uszoda júniusi megnyitóján a később Tokióban olimpiai bronzérmes női válogatott ugrott vízbe az universiadeválogatott ellen, majd jött a Magyar Kupában a két négyes döntő. Ma még távoli álomnak tetszik, hogy soproni pólós szerepeljen a felnőttválogatottban, de ahogy az avatóünnepségen Farkas Ciprián polgármester mondta, „Sopron nem álmodja az életét, hanem éli az álmait”...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!