Székely Éva, a nemzet sportolója ma a 80. születésnapját ünnepli

„Tavaly csúnyán elestem, s mivel úszás közben nem nagyon használom a lábaimat, úgy döntöttem, karban kell tartanom őket, ezért vettem ezt a kerékpárt”, magyarázza a Nemzet Sportolója, a helsinki olimpia bajnoka, a melbourne-i játékok ezüstérmese, tizenkétszeres világcsúcstartó, a pillangóúszás feltalálója.

Még szinte véget sem ért a melbourne-i „vizes” világbajnokság, Székely Éva kérés nélkül is előhozakodik a kézen fekvő témával.

„Nemcsak, hogy őrületesen gyorsan úsznak ezek a mai fiatalok, hanem gyönyörűen is. Jó nézni őket. Biztos vagyok benne, hogy másképp edzenek, mint mi annak idején. Nekem már 1942-ben voltak olyan tréningjeim, amikor ötezer métert úsztam! Mínusz tizenhét fok volt a nyitott Lukácsban, a víz alig huszonkét fokos, igyekeznem kellett, ha nem akartam megfagyni. Ma ilyesmi elképzelhetetlen…”

A magyarok szereplése elszomorítja az úszólegendát, de – mint mondja – nem félti Cseh Lászlót és Gyurta Dánielt.

„A magyar úszósport, mint olyan, nem létezik. A mi időnkben, de még Hargitay Andrásék fénykorában is meg kellett szenvedni azért, hogy valaki egyáltalán bekerüljön a válogatottba. Régen nemzetek közötti úszóviadalokat rendeztünk a Margitszigeten – ma aligha tudnánk kiállítani egy komplett válogatottat…”

„Együtt tudok érezni Cseh Lacival és Gyurta Danival. (…) Laci összeroppanását a 400 vegyesen tökéletesen megértem. Azelőtt mindig az aranyért küzdött, most meg szembesült azzal, hogy esélytelen. Megmondom őszintén, a bronzért én sem lettem volna képes megfeszülni… De biztos vagyok benne, hogy Pekingre összeszedik magukat…”

No és Michael Phelps?

„Meseszerű. Az eredményei és a stílusa is. Eszembe jutott, hogy huszonötezer dollárt kapnak egy-egy világcsúcsért. Én tizenkétszer javítottam világrekordot, a többit nem is mondom… Hallom, egyesek doppingot emlegetnek, ha Phelps szóba kerül. Nem tudom elképzelni, az amerikaiak egészségmániások, nem tennének ilyesmit. Tudom, magam is éltem odakint. Ha mégis kiderülne, soha többé nem néznék úszóversenyt. Meglehet, túl idealista vagyok…”
Dehogy idealista. Csak javíthatatlanul hisz az emberekben…”
(Ch. Gáll András)