A négyszeres Európa-bajnok vallja, edzőjével közös a siker

Az apróságok a délutáni edzésüket félbeszakítva rohantak fel a Tornacsarnok társalgójába – komolyan vették vendégüket.

Naná.

Egy négyszeres Európa-bajnokot, a kontinensviadalok tekintetében legeredményesebb magyar tornászt persze illik is.

Komolyan válaszolt a csöppségeknek Berki Krisztián is, még ha a „Milyen tornásznak lenni?” és a „Nehéz-e megtanulni a szaltót?” kérdésekre bizony nem is olyan könnyű felelni.

Krisztián bátorította a fiatalokat: járjanak edzésre, vegyék komolyan a foglalkozásokat, és a nehéz pillanatokban se adják fel.

„Nekem is voltak gyerekkoromban olyan pillanataim, amikor abba akartam hagyni, ám a szüleim sohasem engedték ezt meg nekem – mondta el az UTE tornásza. – Nehéz volt megszoknom a katonás fegyelmet, a rendet, de ma már tudom, hogy ha az edzőim és a szüleim nem olyan szigorúak velem, sohasem lettem volna sikeres.”

Berki ma már pontosan tisztában van azzal, hogy egy fiatal versenyzőt bizony irányítani kell ahhoz, hogy sok-sok év, sok-sok gyakorlás után eredményes legyen.

„Engem a szüleim rendszeresen hordtak az edzésekre, és tudom, hogy mostanság mindenkinek sok a dolga, de nem hiszem, hogy annak idején a szüleim kevésbé lettek volna elfoglaltak, mégis megoldották, hogy tornászhassak. Én azt hiszem, hogy igenis a szülők felelőssége az, hogy kisebb korban a gyerekek megszeressék a mozgást, a sportot, hiszen egy négy-öt éves gyermek egész egyszerűen még nem tudhat annyit a világról, hogy eldöntse, mit akar csinálni” – fogalmazta meg korát meghazudtoló komolysággal Berki Krisztián.

A gyerekek megfogadták a négyszeres Európa-bajnok szavait, hiszen szaladtak vissza a tornaterembe, így előtérbe kerülhettek a rájuk várakozó szülők is, akik leginkább a mindennapokban előforduló gondokról, nehézségekről kérdezték Berkit.

„Ha nem Kovács István az edzőm, azt hiszem, soha nem értem volna el ezeket az eredményeket – válaszolta egy szülői kérdésre Berki. – Pista bácsival ugyan kamaszkoromban voltak nézeteltéréseim, ám mostanra igazi apa-fia kapcsolat alakult ki közöttünk. Kell, hogy szigorúan fogjon, kell, hogy segítsen, hogy támogasson szakmailag és a hétköznapokon is.”