Berki Krisztián az UTE sportolója – még. A lólengés négyszeres Európa-bajnokát ugyanis más klubok is csábítják, s az UTE nem biztos, hogy képes lesz megtartani egyik húzóemberét. „Egyre kevesebb az úgynevezett nagy név az egyéni sportágakban – mondta Őze István. – Berki Krisztián az egyikük. És Berki Krisztián jelenleg az UTE sportolója. Kérdés, képesek leszünk-e megtartani... Tavalyi eredményeiért ugyan kaptunk egymillió forintot a tornaszövetségtől, de nekünk ő azért sokkal többe kerül. Ennek ellenére természetesen ragaszkodunk hozzá, azért is, mert sikerei kapcsán forog az UTE neve és persze azért is, mert hatalmas értéke a klubnak. " |
Berki Krisztián az UTE sportolója – még. A lólengés négyszeres Európa-bajnokát ugyanis más klubok is csábítják, s az UTE nem biztos, hogy képes lesz megtartani egyik húzóemberét. „Egyre kevesebb az úgynevezett nagy név az egyéni sportágakban – mondta Őze István. – Berki Krisztián az egyikük. És Berki Krisztián jelenleg az UTE sportolója. Kérdés, képesek leszünk-e megtartani... Tavalyi eredményeiért ugyan kaptunk egymillió forintot a tornaszövetségtől, de nekünk ő azért sokkal többe kerül. Ennek ellenére természetesen ragaszkodunk hozzá, azért is, mert sikerei kapcsán forog az UTE neve és persze azért is, mert hatalmas értéke a klubnak. " |
- Csatlakoztak a Nemzeti Sport felhívásához. Miért?
- Bár többször megtettük már, hallatni szerettük volna a hangunkat, felhívni a figyelmet arra, hogy ha az egyesületek finanszírozása terén nem lesz struktúraváltás, nagy bajban lehetünk. Nemcsak mi, hanem a többi klub is – válaszolta Őze István, az Újpesti Torna Egylet klubigazgatója.
- Mit ért struktúraváltáson?
- Ki kell mondanunk, hogy a nagyegyesületek igenis életképesek, mert hatékonyabban és gazdaságosabban működnek az egy szakosztályos kisegyesületeknél. Emellett azt is látnunk kell, hogy a nagyegyesületek több gyerek számára képesek olyan sportpalettát nyújtani, amelyet az általános iskolák zöme nem. Az UTE-ben minden gyermek megtalálja azt a sportágat, amelyet szeret, arról nem is beszélve, hogy így, a tömegsport mellett, hosszú távon az utánpótlást is biztosítani tudnánk az élsport számára.
- Ha?
- A politikusoknak, a felső vezetőknek ki kellene végre mondaniuk, hogy csak bizonyos számú egyesületet képesek támogatni. Úgy képzelem el, hogy huszonöt-harminc klubot kiemelnek a nagy egészből, olimpiai központokat hoznak létre az ország különböző pontjain, például úgy, hogy az UTE ellátja az észak-budapesti központ szerepét, így – állami támogatás mellett – biztosítani lehetne az egyesületekben folyó munkát. Arról nem is szólva, hogy a létesítmények is akkor működnek gazdaságosan, ha minél több gyermek jár oda, amit ez a rendszer meg tudna oldani. A magyar sport jövőjét az egyesületekben folyó munka határozza meg, márpedig manapság éppen a rendszer legalján tapasztalhatók a legnagyobb gondok.
Csütörtökön jelentette be az olimpiai bajnok birkózó Majoros István ügyvédje, Balogh Tamás, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak a sporttörvény azon rendelkezésének megsemmisítéséért, amely az olimpiai életjáradékot évekre megvonja az érintettektől. Pénteken az Önkormányzati Minisztérium is regált: „Az érdemtelenség feltételrendszere az elkövetett bűncselekmény súlyához, a Btk.-ban meghatározott büntetési tétel keretei között alkalmazott büntetéshez igazodik. (...) Mindezek biztosítják, hogy a különböző nemű és mértékű büntetések esetén kellően differenciált legyen az érdemtelenség időtartama." A minisztérium reagálásában hangsúlyozza, hogy az életjáradék nem alanyi, hanem méltányossági juttatás, így annak esetleges megvonása nem tekinthető többletbüntetésnek. Az Alkotmánybíróság korábbi megállapítása szerint „egy meghatározott sporteredményhez (adott esetben az olimpiai érmes helyezéshez) nem fűződik az alkotmányból levezethető, alanyi jogon járó kedvezmény, pénzbeli juttatás." Az ÖM azt is kifejti, hogy Majoros Istvánt nem érinti a változtatás, hiszen ellene 2006-ban született jogerős ítélet, amely miatt három évig nem kaphatott volna járadékot, az pedig már elévült. |
- Napról napra élnek?
- Csak az UTE nevében beszélhetek, de mi igen. És a jövőképünk is eléggé borús... Több fizetési meghagyásos eljárás folyik ellenünk, ha jogerőre emelkednek, következik a végrehajtás.
- Milyen ügyekről beszél?
- Csak egy példa: nem vagyunk képesek fizetni tartozásainkat a Csatornázási Műveknek. Leginkább abból adódnak a gondok, hogy szponzoraink nem tudják teljesíteni a szerződésben vállaltakat, így kénytelenek lennénk helyettük is helytállni.
- De legalább vannak szponzoraik.
- Vannak... Leginkább ismeretségi alapon. De most mondja meg, miért is támogatna minket egy cég? Az egyesületekben folyó napi munka miatt? Pusztán az edzések, a sportolók felkészítése nem versenyképes alap, nem nyújt erős tárgyalási pozíciót. Ebből a szempontból a szövetségeknek egy fokkal könnyebb dolguk van, hiszen egy-egy verseny rendezéséhez talán könnyebb támogatót találni.
- Az önkormányzattól sem kapnak segítséget?
- Szerencsés helyzetben vagyunk, mert minket segít a negyedik kerületi önkormányzat. Ám a főváros egészét tekintve más a helyzet a vidékhez képest, hiszen itt a kerületi önkormányzatok a fővárosi forrásmegosztás miatt nem tudják vállalni az egyesületi létesítmények és azok működése teljes finanszírozását, csak segíteni tudnak. Emellett a fővárosban több egyesület létesítményhasználata is rendezetlen.
- És van elég gyermek? Elegendő edző?
- Válasszuk ketté a dolgot. Úgy látom, hogy a gyerekeket még mindig nem nehéz az egyesületekhez csábítani. Mozogni, sportolni akarnak, amit megtehetnek egyesületi keretek között, s mint előbb említettem, még választási lehetőségük is van a sportágak között. Az edzők többsége viszont másodállásban végzi a munkáját, bár még ezzel sem lenne gond. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy az edzőket támogató programok nem az egyesületekre fókuszálnak. Átláthatatlan az egész rendszer – ha minden kifizetés az egyesületeken keresztül történne, jóval szebb lenne a kép.
- Valóban lehet reménytelibb a jövő?
- Ha marad a jelenlegi helyzet, nem lehet szebb a jövő. Ne felejtsük: egy ház tetőszerkezete alapok nélkül sohasem épülhet fel.
„Bennem meglátta az edzőm, hogy egy gyereken át is jobbá teheti a világot, de ma tele van a világ önzéssel – mondta Vajda Attila a sportfinanszírozás helyzetéről és a sport társadalmi hatásairól szóló konferencián. – Elfelejtődik, ami régen értékes volt, a hit, a szeretet, a szellemiség." A pekingi olimpiai bajnok kenus szinte az egyetlen volt a Magyar Sport Házában, aki a többi előadót is végighallgatta, mások igencsak kifogásolták, hogy már elment az előző felszólaló, aztán maguk is távoztak. Vajdával összhangban beszélt arról Schmitt Pál MOB-elnök, hogy „Magyarországon az emberek tizenhárom százaléka sportol, az európai átlag ezzel szemben harminc százalék. A gyerekek egynegyede túlsúlyos, ami csökkenti későbbi munkaképességüket. Az iskolai testnevelés körülményei nincsenek biztosítva." Sárközy Tamás, a Nemzeti Sporttanács elnöke hozzátette: az ország háromszázötven iskolájában tornaterem sincs. „Alulfinanszírozott a magyar sport, tele van belső ellentmondásokkal, a meglévő pénzből is elfolyik tíz-tizenöt százalék – mondta. – Egyre jobban szétszakad a szegények és a gazdagok sportja. A szegények sportágaiban kevesebb a létesítmény és kevesebb a sportegyesület, a gazdagokéban viszont több egy szakosztályos sportegyesület alakul." A magyar sikersportágak az előbbiek közé tartoznak, Gyenesei István miniszterelnöki megbízott ezért úgy látja: „Jogos a misszió, amelyet a Nemzeti Sport felvállalt, és amely mellé odaálltak a szövetségek. Megmutatta, hogy erős a magyar sport összetartása, és képes a hangját hallatni." |