Kőbaltával űrhajót

„Természetesen minden forint számít, így örülök neki, hogy az év végén valamivel megtoldották a támogatást – utal Hegedűs Csaba, a Magyar Birkózószövetség elnöke az államtól kapott kétszázmillió forintra, amelyből tízmillió jutott a birkózóknak. – Tizennyolcadik éve vagyok elnök, és nem volt még olyan év, amelynek a vége felé megjelent volna a fény az alagút végén. Mindig ki kellett valahogyan egészíteni a saját magunk által megtervezett költségvetést."A századik magyar olimpiai aranyat szerző Hegedűs Csaba a beszélgetés során hol visszafogottan, hol erőteljesebben érvel amellett, hogy ha a sport támogatásáról van szó, rendszerben kell gondolkodni. Egyaránt fontos a diáksport, a tömegsport, a versenysport és az élsport, köztük nem lenne szabad különbséget tenni, hiszen erősítik egymást. A sportvezető elmondta, akármerre jár a világban, rengeteg helyen látja, hogy az országok felismerték a népegészségügy és a sport kapcsolatának fontosságát, és az állam jelentős erőt koncentrál az utánpótlásra, a diáksportra is.

„Van egy száztíz éve kialakult rendszer: míg másutt a középiskolai, egyetemi, ösztöndíjas felépítmény működik, nálunk a szakosztályok szerepe a hangsúlyos. Lehet álmodozni az Egyesült Államokban honos rendszerről, de nem szabad kidobni a mostanit, amíg nincs új. Jó néhány sporttámogatási koncepcióval találkoztam már, ennyire alulfinanszírozott azonban, mint a miénk, egy sincs – mutat rá Hegedűs Csaba, milyen nagy bajban is van a magyar sport. – A különböző országokban csodákat látok a felkészülési lehetőségek terén, míg nekünk általában a dobóbábu volt az egyetlen segédeszközünk. Azt szoktam mondani, hogy kőbaltával csináljuk a Holdra szálló űrhajót: a magyar sport mindenfajta társtudomány segítsége nélkül ér el hihetetlen eredményeket. Ötvenkét éve vagyok a sportban, de ez idő alatt sosem mondta ki senki, hogy szükség van-e az élsportra vagy nincs. Ha nem akarjuk, hogy a költségvetés nagy része az egészségügyre menjen el, hogy olyanok legyenek az öngyilkossági vagy éppen az érrendszeri betegségekben elhunytakat számon tartó statisztikák, amilyenek, akkor egyetlen eszköz van a kezünkben. A sport személyiségformáló erő is, arra nevel, hogyan érjük el a céljainkat, s arra, hogy az út közben elénk kerülő akadályokat ne kikerüljük, hanem legyőzzük. Hiszen mi lehet a legnagyobb, legszentebb célja a hazának, egy nemzetnek, mint hogy az egész világot legyőzze?"

Hegedűs Csaba elmondta, a rendszerváltás óta növekedett a birkózóegyesületek száma, s arra törekednek, hogy a százhúsz szakosztállyal lefedjék az ország egész területét. Az anyagi nehézségekbe ütközve pedig inkább előretekint, vagy menekül a szövetség. Tervei közt szerepel a kistérségi iskolarendszer kialakítása, a minőségi birkózást jelentő Mr. Tus iskola (a tanítványok közül talán elég az Európa-bajnok Lőrincz Tamást és az Eb-bronzérmes Módos Pétert említeni) fejlesztése. Igyekeznek lépést tartani a világgal.

„Volt már sportminiszterünk, -államtitkárunk, -szakállamtitkárunk, de kevés olyan vezetővel találkoztam eddig, aki rendszerben gondolkodott volna. A sarki hentes, a kofa, a vezérigazgató, az osztályvezető is azt hiszi, ért a sporthoz, pedig ez ugyanolyan tudomány, mint mondjuk a nyelvészet. Egyformán fontos az iskolai sport, az utánpótlás-nevelés, a tömegsport és természetesen az élsport, amely nemzeti értékeket közvetít, példaképeket ad. Ennek az egész rendszernek kellene egészségesen működnie. Az ifjúság egészséges jövőjének biztosítása állami feladat – hangsúlyozza Hegedűs Csaba. – Nem kivéreztetni kell, hiszen úgysem sok mindenre lehetünk büszkék a világ színpadán – a sport például ilyen. Számtalan gondolat, terv maradt már nálunk is félbe az anyagiak hiánya miatt. Évről évre hihetetlen küzdelmeket vívunk meg, s azt gondolják, mivel őrültek vagyunk, úgyis csináljuk tovább – most azonban már a huszonnegyedik órában vagyunk. Sportágfejlesztés kell, mert ha nem lesz rá pénz, vagy úgy gondolják, nincs is rá szükség, az azt jelenti, hogy közömbös az olimpiai szereplésünk is. A-t vagy B-t kell mondani, mert a lassú kiszenvedés kegyetlen állapot."

A birkózók ugyan már október óta a 2010-es feladatokra készülnek, teljes költségvetést készíteni azonban nehézkes: az állami támogatás bizonytalansága miatt nem lehet tudni, mennyi is jut az idei évre. A hírek szerint csaknem hatvan százalékkal lesz kevesebb a sportágra jutó költségvetési támogatás, mint tavaly volt. Szerencsére a szövetség idén is számíthat a szponzoraira, illetve a vezetők jó kapcsolataira. Az alapfeladatok ellátása azonban, mint például az utánpótlás-nevelés, központi finanszírozás nélkül elképzelhetetlen.

„Még nem tudunk pontos számokat, csak azt hallani, hogy a tavalyi egymilliárd-nyolcszázmillió helyett nyolcszázharmincmillió lesz az állami sporttámogatás. Bízom abban, hogy a birkózás megússza, de több sportág csődközeli helyzetbe kerülhet" – fest fekete jövőképet az elnök.