A közvélemény nem kevés szorongással várta az 1988-as szöuli olimpiát. Dél-Korea és Észak-Korea között kibékíthetetlen ellentét feszült, és ez idő tájt gyakorlattá vált, hogy a politikai sérelmekért a sportban is elégtételt vettek az érdekeltek. Egész egyszerűen úgy, hogy bojkottálták az olimpiát, amely sokáig „érintethetetlen” rendezvényként élt a köztudatban. Még akkor is, ha a müncheni terrortámadás az ellenkezőjéről próbált meggyőzni minket. De Avery Brundage NOB-elnök akkori szavai – a játékoknak folytatódniuk kell – mégis azt voltak hivatottak bennünk tudatosítani, hogy a sport mindenek felett áll.