„Távol áll tőlem, hogy reggel bemenjek egy irodába, és délután négykor-ötkor vegyem a kabátomat, hogy hazainduljak – meséli Sebestyén Júlia, aki 2011 óta teljes állásban edzősködik. – Aki ebben a sportágban évtizedeket eltöltött, nem tud elszakadni, folyamatosan foglalkoztatja a korcsolyasport, én is ugyanolyan lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, mint annak idején a saját edzéseimen. Annyi a különbség, hogy kilenc óra helyett most már fél hétkor a pályán vagyok a tanítványaim sikere érdekében, én szervezem az edzőtáborokat, a versenyeket, én tárgyalok a varrónővel, én készítem a koreográfiát, én választom a zenét, és este is azon töröm a fejem, hogy mivel tudnék még többet hozzátenni a sikereinkhez.”Sebestyén Júlia, aki 2011 óta teljes állásban edzősködik. – Aki ebben a sportágban évtizedeket eltöltött, nem tud elszakadni, folyamatosan foglalkoztatja a korcsolyasport, én is ugyanolyan lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, mint annak idején a saját edzéseimen. Annyi a különbség, hogy kilenc óra helyett most már fél hétkor a pályán vagyok a tanítványaim sikere érdekében, én szervezem az edzőtáborokat, a versenyeket, én tárgyalok a varrónővel, én készítem a koreográfiát, én választom a zenét, és este is azon töröm a fejem, hogy mivel tudnék még többet hozzátenni a sikereinkhez.”