Kamuti Jenő: Először libabőrös lettem, aztán megkönnyeztem

– Gratulálunk az elismeréshez! Nagyjából dél előtt néhány perccel lett hivatalos, hogy a tizenegy Nemzet Sportolója önt javasolja tizenkettedik tagnak az elhunyt súlyemelő-legenda, Földi Imre helyére. Azóta hányszor csörgött a telefonja?
– Pontos számot nem tudok mondani, minden telefont örömmel kapkodtam fel, mert az alapvető természetem is olyan, hogy abban bízom, jó híreket hallok – felelte Kamuti Jenő a Nemzeti Sportnak.

– Ez pedig jó hír!
– Sok barátom hívott fel, de annyira senki nem tud örülni, mint én. Igaz, még nem végleges az elismerés, hiszen ez csak javaslat, de bízom benne, hogy hamarosan hivatalosan is megkapom a címet.

– Szabó Tünde sportért felelős államtitkár mosolyogva mondta, nem hiszi, hogy ezzel probléma lenne...
– Én sem tudok róla, hogy fennáll érdemtelenségi ok velem kapcsolatban. Kibírom már ezt a kis időt, amíg meg nem születik a végső döntés.

– Miként értesült a sportlegendák javaslatáról?
– A Magyar Olimpiai Bizottság ülése zajlott, Kulcsár Krisztián beszélt személyi ügyekről, amikor Kovács „Kokó" István, aki a felügyelő bizottság tagja, el nem ítélhető módon bekiabált az ülés közepén, hogy álljunk meg, most olvasom a telefonomon, hogy Kamuti Jenőt javasolták a Nemzet Sportolójának.

– És aztán...?
– Néma csönd, majd óriási taps, jöttek sorban a gratulációk. Kulcsár Krisztián azt válaszolta, hogy ezért valóban érdemes volt megszakítani az elnökségi ülést. Aztán folytattuk a munkát.

– Azért ne hagyja ki a saját reakcióját sem!
– Először libabőrös lettem, aztán megkönnyeztem. Utóbbit arra fogtam, hogy hétfőn operálták meg a szememet, pedig nem ez volt az oka, hanem a boldogság.

– Tizenegy sportlegenda döntött így – létezik ennél nagyobb elismerés?
– Az én szememben ez a társaság a magyar sport tudományos akadémiája. Óriási megtiszteltetés, hogy maguk közé választottak! Lehet nyerni világbajnokságot, magyar bajnokságot, de ez egy életmű elismerése, ez a csúcs. Becsületszavamra mondom, hogy bár „csak" két második helyem van az olimpiákról, nem adnám oda ezt az elismerést egy aranyéremért. Ezt nem lehet megvenni, nem számít lobbitevékenység, ez csúnyán fogalmazva az élet hordaléka. A társaktól érdemli ki az ember, ennél pedig nincs csodásabb érzés.

– Esélyesnek tartotta magát a tagságra?
– Több esélyes is volt, de igen, szerénytelenül magamat is közéjük soroltam. A kiírás a sportpályafutást és az azt követő munkát veszi figyelembe. Az én esetemben ezt kettő plusz egynek mondanám, hiszen az orvosi karrierben nem lehet sumákolni, egy orvos nem hibázhat, hiszen életekről van szó, én pedig a műtősfiútól kezdve főorvos, igazgató lehettem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott az öröm, amit a gyógyítás szerez. Amikor egy beteg gyógyulásához közöm van, annál aligha van fantasztikusabb tevékenység.

– Amióta kiderült, hogy kedden ülnek össze a tagok, számolta vissza az órákat a döntésig?
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam rá, szinte minden nap eszembe jutott, hogyan döntenek majd, meddig juthatok a kettő plusz egyes pályafutásommal.

– Mindenesetre a mezőny erős volt.
– Ha mondjuk Hegedűs Csaba, Mészöly Kálmán vagy Jónyer István kapta volna a szavazatok többségét – és még sorolhatnám a neveket –, akkor sem lepődöm meg. Elismerem, nagyra tartom őket. De azért álszerénység lenne azt állítani, hogy nem örülök a győzelmemnek. Olyan ez, mint hogy sohasem voltam elkeseredve, amiért nem nyertem az olimpián, mindig úgy éreztem, van nálam jobb vívó abban a döntőben. Boldog voltam, hogy egyáltalán eljutottam a fináléig. Most is ugyanígy gondolkoztam, ez volt a döntő – csak most én nyertem.

– A Nemzet Sportolójaként hogyan tovább?
– Én kicsit stréber gyerek voltam, mindig is többet dolgoztam, mint más, a munkában nagyon hittem, hiszek. Meggyőződésem, hogy úgy kell a jövőben is viselkednünk, hogy példaképek legyünk a mai fiatalok számára, ezért még jobban, még többet kell dolgozni, hirdetni a sportszerűséget, hogy ne csak a sportra, a civil társadalomra is hatással legyen. Talán ott sem árthat ez a viselkedési forma... A kollégáim nevében nem szeretnék beszélni, de amellett, hogy Földi Imre múltját méltatnám, tervet készítenék, hogyan tudunk különböző rendezvényeken részt venni beszélgetés formájában. A beszélgetés a mai világban fontosabb, mint valaha, hiszen a modern technika kicsit háttérbe szorította. Szeretném, ha méltó példaképei lennénk egy becsületes ifjúságnak.