Vívás: Amatőr hiba, amit elkövettem – Szilágyi Áron

– Jól hallottam, hogy bosszús?
– Jók az informátorai – mosolygott Szilágyi Áron (Vasas SC), aki a kardozók hétvégi, moszkvai Grand Prix-versenyén bronzérmet szerzett. – A nyolcaddöntőtől három dél-koreai jött szembe, az első és a második ellen nagyon jól vívtam, valószínűleg ebbe kényelmesedtem bele... Pedig a harmadik, vagyis Gu Bon Gil ellen is simán el tudtam húzni az elődöntőben, még 13:8-ra is én vezettem, aztán jött egy-két elnagyolt tus, majd a blokk.

– Mit jelent az, hogy elnagyolt tus?
– Amikor az ember bele akar halni a szépségbe, amikor azt hiszi, elég taktikailag kitalálni a következő akciót, a kivitelezésre pedig már nem figyel oda. Másfelől pedig könnyű belesétálni abba a csapdába, hogy menjünk csak a biztosra, ám a kardvívásban ilyen egyszerűen nincs; sokszor elhisszük, ha erőltetjük az együttes találatokat, akkor abból nem lehet baj, pedig ennek az ellenkezője az igaz: kockáztatni kell. Amatőr hiba, amit én is elkövettem Moszkvában, emiatt, csak emiatt haragszom magamra.

– Ön híres arról, hogy még a legrosszabb történetből is kihámozza a pozitívumokat. Ebben a moszkvai történésben mi volt az?
– Az évadban ez volt az első olyan verseny, amelyen elégedett voltam a formámmal. Voltak már érmeim a szezonból, de először vívtam igazán jól. A tanulságokat levontuk, ha úgy tetszik, Moszkvában megfizettem a tanulópénzt.

– Tényleg, mennyi ideig bosszankodik egy-egy vereség után?
– A rutin magával hozza, hogy az asszó után percekkel már képes vagyok higgadtan végiggondolni, mi is történt, nem vagyok kezelhetetlenül haragos vagy ideges, és örülök, hogy ez már így van, hiszen a vívásban különösen fontos a kudarc feldolgozása. Nem hurcolhatom hosszan a csalódottságomat, mert az nagyon visszavethet.

– Jövő héten Tbilisziben lesz a kontinensviadal, július végén pedig Lipcsében a világbajnokság – nem túl korai ez a jó forma?
– A felkészülés ugyanolyan mederben zajlik, mint eddig, bízom benne, hogy ez a mostani jó forma pusztán azt jelenti, hogy az év két legfontosabb versenyére még jobb formába lendülök. Rengeteg energiám van még, szellemileg sem vagyok fásult, vannak ötleteim, gondolataim, hogyan lehetnék még jobb, nagyon motivált vagyok.

– Százszor lerágtuk azt a csontot, hogy a londoni Szilágyi Áron nem tudott volna Rióban nyerni, mert a kardvívás annyit változott négy esztendő során. Az elmúlt egy évben is változott?
– Kicsit alakult, igen. Már azzal az új szabállyal is, hogy növekedett a záridő, vagyis a két lámpa kigyulladása között nőtt az időbeli különbség.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Az első egy-két másodpercben több akcióra van lehetőség, nem kell annyira kapkodni. Viszont ha valaki egyértelműen támadó pozícióba kerül, onnan már nagyon nehéz a védekező vívó dolga, más kérdés, hogy azt a támadást betonbiztosan végig is kell vinni. Sok az akció középen, így ezekre is nagyon oda kell figyelni.

– Örül vagy bosszús amiatt, hogy ismét négy méterről vívnak a kardozók?
– Abban a néhány hónapban, amikor három méterről vívtunk, nem voltam jó formában, amikor visszaállították a nagyobb távolságot, rendre érmes lettem a nemzetközi versenyeken – így olybá tűnik, mintha ez utóbbi feküdne nekem, de nem lenne hiteles, ha véleményt alkotnék erről az újabb változtatásról.

– Van kimondott célja az Európa-bajnokságon?
– Ugyanaz, mint az eddigi versenyeken: legyek minél jobb formában, hogy minden akciómra összpontosítani tudjak, hogy bírjam végig a versenynapot, hogy ne legyen elengedett asszóm...

– A mentális felkészülése során azt is elképzeli, hogy ott áll az Európa-bajnoki dobogó tetején?
– Akár. A mentális felkészülésnek része mindenféle szituáció elképzelése, vagyis ugyanúgy lepergetem magam előtt, ha vezet az ellenfél, ha szoros az asszó, de azt is, milyen hangulat várható, milyen az, amikor a pásthoz szólítanak a döntőben.

– Rio után azt mondta, a Tokióig tartó ciklusban kiemelt figyelmet fordítanak a csapatépítésre: Tbiliszben csapatversenyt is rendeznek...
– És az éremszerzés a célunk, azt hiszem, erre minden esélyünk megvan, talán nem túlzás kijelenteni, hogy évek óta ez a mostani a legütőképesebb csapatunk.