Napjaink egyik kedvenc kifejezése a reform, no nem azért, mintha olyan gyakran megtörténne az eredetileg benne foglaltatott jelentés – újítás, javítás, sokakat érintő alapvető és jobbító módosítás –, hanem éppen ellenkezőleg, teljesen kiüresedett, puszta szólammá vált, mindenki dobálózik vele, aztán rendre elenyészik a ködben. Hol van már a reformáció, hol van a reformkor, amikor valóban lezajlott az adott terület (a keresztény vallás, illetve a XIX. század elején hazánk) haladást elősegítő átalakítása, megváltoztatása, amely aztán évszázadokon át fejtette és fejti ki most is pozitív hatását?
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2014 decemberében állt be a sorba, amikor a 127. közgyűlésén, Monacóban tizennégy munkabizottsága javaslatai alapján elfogadta az Agenda 2020 elnevezésű úgynevezett reformprogramot. Már eleve ellentmondásosnak tűnt, hogy miért 2020 a datálás, hiszen akkorra már Tokió megkapta az arra az évre esedékes nyári olimpiát, pályázata pedig legfeljebb csekély részben tartalmazhatta a később született „újító gondolatokat”. A japán rendezés drágulása sem teljesen reformkonform, mégis megtörtént, a NOB boldog asszisztálásával létrejövő 2024-2028-as Párizs, Los Angeles tandem pedig sok minden felé mutat, csak arra nem, hogy tényleg jelentős módosításként kiterjessze a házigazdaság lehetőségét a világhatalmakon túlra.
Ezt rajtam kívül más is így gondolja, Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke például nemrégiben azt nyilatkozta az M4 Sporton: „A NOB szempontjából ez racionális, értelmes megoldás arra a problémára, hogy egyre nehezebben jelentkeznek azok az országok, amelyek olimpiát rendeznének. Viszont teljesen partvonalra helyezi az Agenda 2020-at.(...) Rendkívüli módon csalódott vagyok, hogy ez így alakult, mert a sanszot sem adják meg azoknak a potenciális rendezőknek, akik a 2028-as olimpiára kandidáltak volna.”
Noha menet közben különböző okok miatt Boston, Hamburg, Róma, majd utolsóként, ugye, Budapest is kihátrált a saját pályázatából, a most történtek ismeretében túl naivak lennénk, ha úgy gondolnánk, hármas verseny esetén nem golyóztak volna ki minket a „nagyok” a vizes vb, az EYOF vagy bármi más nagyszabású sportesemény sikeres megrendezése ellenére. Pályázatunk világszintű ismertségéről csak annyit, hogy ha beírjuk az internetes keresőprogramba a Budapest 2024 kifejezést, mintegy hatszázezer találatot kapunk, Los Angeles 2024-re 12.9, Paris 2024-re pedig 18.9 milliót... Többünk kellemetlen élménye, hogy külföldi sportvezetőkkel, újságírókkal beszélve kiderül, fogalmuk sem volt a magyar kandidálásról, így magáról a visszalépésről sem.
Természetesen más lett volna a helyzet, ha a NOB komolyan veszi magát, valamint az Agenda 2020-at. Mégis mit tartalmazott – a múlt idő, azt hiszem, ezúttal teljesen helyénvaló – ez a sokat emlegetett, de a jelek szerint három évet sem megélő program? Annak idején kivonatolták a lényeges elemeit, ennek alapján bizony néha tragikomikus pontokba ütközünk.
„Az olimpiai pályázati rendszer nem jelentkezés alapú lesz, hanem meghívással lehet majd részt venni rajta, a NOB kéri fel a potenciális érdeklődőket. Regionális rendezés: az olimpia akár az országhatárokon is átnyúlhatna.” Ne tessék haragudni, az érdeklődők nem jelentkezők? Lehet játszani a szavakkal, csak ebben az esetben nem érdemes. A regionális rendezésből az égvilágon semmi sem valósul meg, Párizsból és Los Angelesből bajos lesz bármilyen határon átnyúlni.
„A pályázati költségek csökkentése. A NOB kockázati és lehetőségelemzést végez a fenntarthatóság szellemében, s pozitív megítélést kap a törekvés a már meglévő létesítmények kihasználására, illetve az elbontható helyszínek előnyben részesítésére ott, ahol ennek kihasználása hosszabb távon nem képzelhető el.” Ez nagyszerű, hozzáteszem, Londonban és részben Rióban már megvalósult az agendától függetlenül, a Los Angeles-i pályázat pedig valóban csökkenti a költségeit, pontosabban növeli a bevételeit azzal, hogy 1.8 milliárd dollárt kap a NOB-tól, mert méltóztatott 2024-ről 2028-ra váltani.
„Kevesebb lesz az utazási és prezentációs költség, azokhoz pedig jelentős anyagi támogatást nyújt a NOB. Pályázatot csak elektronikus formában kell benyújtani.” Mivel már gyakorlatilag eldőlt a 2020 után következő két nyári játék helyszíne is, valóban nem kell a pályázóknak NOB-tagokat utaztatni, ajándékozni, ha pedig nincs papír, megmaradnak a fák, ugye...
„A NOB az olimpiai mozgalom mindennapi életében is érvényre kívánja juttatni a fenntarthatóság elvét.” Újrahasznosítható poharak és tányérok a lausanne-i NOB-központ menzáján? Nagyon helyes!
„Számbeli korlátozások: a nyári játékokra 10 500 sportoló és 5000 kísérő akkreditálható és nevezhető. A programját 310 versenyszámban maximálják. A téli játékok esetében 2900 sportoló és 2000 kísérő lesz a részvétel felső korlátja, 100 versenyszámmal.” Ez megy, már ki is dobták néhány hagyományos sportág számát, szakágát, súlycsoportját, és kész.
„Sportorientált helyett eseményorientált versenyprogram:a NOB meghagyja a jogot az egyes szervezőknek, hogy javaslatot tegyenek egy vagy több rendezvény beiktatására.” Éppen egy éve dőlt el, hogy Tokióban jön agördeszkázás, a hullámlovaglás, a sportmászás, a karate és a baseball/softball.
„A nemi egyenlőség támogatásának jegyében a NOB ösztönzi a női részvételt és az 50 százalékos küszöb elérését. Ennek érdekében vegyes csapatszámok bevezetését is bátorítják.” Hát, nekem a mai napig fenntartásaim vannak a szinkronúszás vegyes számának bevezetése miatt a vizes vb-n, az úszók mixváltói viszont kifejezetten érdekesek.
„Az olimpiai mozgalom jogalanyai közötti szinergiák erősítése javasolt, így például a nemzetközi sportszövetségek szerepének fokozása a tervezés, kivitelezés és rendezés fázisában.” Amint megláttam, egyik kedvenc kifejezésemmé vált a jogalanyok szinergiája, egyébként pedig eddig is a nemzetközi szövetségek rendezték a saját olimpiai versenyeiket.
„A NOB erőteljesebben kíván fellépni az Olimpiai Charta hatodik alapelvének védelme érdekében, így senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés szexuális orientációja miatt.” Az alapelv azért van, hogy tartsuk be, de hogy jön ez a reformhoz?
„A doppingellenes küzdelem filozófiai középpontjába a tiszta versenyző kerül, mint a legfőbb védendő érték. E cél érdekében a NOB 10 millió dollár támogatást ad a nevelési és a megelőzési kampányokra, míg ugyanennyit szán kutatásra és tudományos tevékenységekre.” Üres szavak és aprópénz, ezért kár agendát szerkeszteni. A valódi doppingellenes küzdelem más nagyságrend.
„A sportolók támogatását kívánják megerősíteni a sportpályán és azon kívül is.” Semmi konkrétum, nem is jelent semmit.
„Olimpiai tévécsatornát kíván a NOB létrehozni.” Ez, ugyebár, nem a költségcsökkentést célozza, viszont valakinek jó biznisz, és legalább olyan adás megy, amilyet a szervezet akar.
„A NOB elősegíti a topszponzorok fokozott együttműködését a nemzeti olimpiai bizottságokkal.” Magyarán: a csúcscégek még több helyen tűnhetnek fel.
„A NOB egyszeri alkalommal, négy évvel meghosszabbíthatja ahetvenesztendős NOB-tagok tagságát.Az újjelölt toborzásaszem előtt tartja a tapasztaltságot, valamint a földrajzi és nemek közti egyensúlyt is.” Idős hölgy az Antarktiszról, ideális választás.
Egyéb pontot nem citálnék, mert a többség annyira általános és semmitmondó, hogy az már fáj. Maradjunk abban, ha a NOB-nak sikerülne is az Agenda 2020 segítségével néhány szálkát kipiszkálnia a szeméből, a tetőgerendák még ott maradnának. A reform véget ért, mielőtt elkezdődött volna.