Nem vén Király – Cselőtei Márk publicisztikája

Kortalan legenda. Ő LeBron James háromszoros olimpiai bajnok kosárlabdázó, az NBA-ben szereplő Los Angeles Lakers 40 esztendős klasszisa. Négyszeres bajnok, négyszeres MVP, a liga történetének legjobb játékosa – legalábbis szerintem, de a legtöbben Michael Jordan miatt az egyik jelzőt is beillesztik a mondatba, amit természetesen el tudok fogadni. A liga elmúlt – leírni is hajmeresztő – negyed évszázada arcának teljesítményét sokan sok helyen megénekelték már különböző kontextusba helyezve, de amit az utóbbi hetekben, hónapokban művel, arra lassan tényleg elfogynak a jelzők. Somogyi Zsolt kollégám ellenzője az utóbbi szókapcsolatnak, ahogy annak is, amikor valamelyik újságíró az „erre nincsenek szavak” kifejezést használja, hiszen úgy véli, a szerzőnek pontosan az a munkája, hogy megtalálja azokat a bizonyos szavakat. Egyetértek a gondolatmenettel, mégis, amikor olyan teljesítményről kell írni, ami ép ésszel már-már felfoghatatlan, sosem látott, egyedülálló, akkor nem vagyunk könnyű helyzetben. Nos, LeBron Jamest is eszerint kell értékelni.

Kezdjük a tényekkel. A Los Angeles Lakers sztárja az idén már a huszonkettedik NBA-idényét tapossa, ezalatt összesen tíz alkalommal jutott döntőbe, négyszer nyert, négyszer választották az adott finálé és az alapszakasz legjobb, legértékesebb játékosának, de ez csak a jéghegy csúcsa. Huszonegyszeres All Star, hússzor szerepelt a liga legjobb ötösében, övé minden idők legtöbb pontja az alapszakaszban és a rájátszásban is, de minden más mérhető, fontos alap­statisztikában ott van a történelem legeredményesebb tíz játékosa között. Karrierátlaga kerekítve 27 pont, nyolc lepattanó és hét gólpassz, de az egészben a legmeghökkentőbb az, hogy ezekre a számokra nemcsak fénykorában, máig képes. Fizikai lehetetlenség, hogy ezzel az izomzattal, 206 centiméteres magassággal és több mint húsz NBA-idénnyel a háta mögött valaki még mindig képes legyen rá, hogy felvegye a versenyt a fiatalokkal, s a legjobbak közé tartozzon, neki sikerül. Mivel még mindig aktív, sorra dönti a korrekordokat. Bár 40 évesen nem meglepő, de eközben olyan magasságokba jut, amiről más NBA-játékos korábban még csak nem is álmodhatott. Írásom egyik apropója a múlt héten felállított őrületes csúcsa, nevezetesen, hogy az ötvenezredik (!) pontját is megszerezte a ligában (alapszakasszal és rájátszással együtt), aminek még csak a közelébe sem jutott eddig senki. Volt ünneplés, a közösségi médiát elárasztották a róla szóló posztok, s valóban jól hangzó mérföldkő, de a helyzet az, hogy LeBron James még mindig annyira jó, hogy ezzel most nincs ideje foglalkozni, sokkal fontosabb dolgokra igyekszik koncentrálni.

Két éve ugyebár minden idők legtöbb alapszakaszpontjainak Kareem Abdul-Jabbar által tartott csúcsát (38 387 pont) döntötte meg (41 924). Annak mindenki nagy feneket kerített, az akkor 75 éves Lakers-legenda is a helyszínen nézte meg az újraírt történelmet, a csúcs pillanatában a játék is megállt. Az ötvenezres álomhatár köré persze nehéz lett volna hasonló show-t keríteni, mert nem volt kit megelőzni, de nem ez az egyetlen ok, amiért az óriási csinnadratta elmaradt, LeBron James szeme előtt ugyanis ebben az idényben az ötödik bajnoki gyűrű lebeg. A 2010-es évek első felében kétszer nyert bajnoki címet a Miami Heattel, majd 2016-ban az NBA-döntők történetének legnagyobb fordítását bemutatva 1–3-as hátrányból győzte le a Cleveland Cavaliersszel minden idők legjobb alapszakasz-mérlegű (73–9) csapatát, a Golden State Warriorst, hogy aztán 2020-ban, a koronavírus-járvány miatt kurtán-furcsán, a világtól elzártan befejezett idényben a Los Angeles Lakersszel is csúcsra jusson. Azóta az NBA egyik legpatinásabb csapata szenved, eljut a rájátszásig, néha vérmesebb reményeket is megfogalmaz, de valójában sosem igazi, komolyan vehető bajnokesélyes. Legalábbis február első napjáig nem volt az.

Az említett időpontban következett be minden idők legváratlanabb, legmeghökkentőbb, legnagyobb csereüzlete, amikor Anthony Davis a Dallas Maverickshez, Luka Doncic pedig a Los Angeles Lakershez került. Az üzletben persze több játékos és egy első körös választási jog, szaknyelven draftcetli is „gazdát váltott”, de a lényeg a két szupersztár helycseréje volt. A váltásról állítólag LeBron James sem tudott, akit pályafutása során rengeteg kritika ért amiatt, hogy befolyását kihasználva ő hoz döntéseket csapatai mindenkori technikai igazgatói helyett. Persze a Lakers lépését nehéz kritizálni, hiszen eladta legutóbbi bajnokcsapata egyik oszlopos tagját, a 31 éves Davist, de gyakorlatilag az ölébe hullott egy akkor még a 26. életévét sem betöltő szlovén szuper­sztár, akire a James utáni jövőt is rá lehet bízni, ha a nyáron szerződést hosszabbít. Ami a tavaly még döntőig jutó Dallast illeti, ott botrány lett az ügyletből, a drukkerek durván kiakadtak, a franchise-t pedig azóta egyfajta karmaként tomboló, ritkán látott durva sérüléshullám sújtja, az idényük kuka, a projektjük jövőbeni sikeressége kérdőjeles.

No de vissza a Lakershez, hiszen itt jutunk el ahhoz a ponthoz, miért bajnokesélyes a csapat, s ezzel együtt LeBron James is ebben az évadban. Doncic támadójátéka új dimenziókat nyitott meg a fran­chise és a 40 éves legenda számára is, kettejük összjátéka, egymás gondolatainak ismerete az első perctől kezdve megmutatkozott, nem véletlen, hogy együtt már egy nyolcmeccses győzelmi sorozatot is bemutattak, s aktívan harcban vannak a Nyugati konferencia második helyéért. A szlovén sztár terhet vesz le LeBron válláról támadásban, de emellett helyet is csinál neki, gólpasszokat ad neki, a Király becenevet – jogosan – kiérdemlő veterán klasszis pedig kérlelhetetlenül kihasználja ezt. LeBron James december végén lett 40 éves, azóta 26 pontot, nyolc lepattanót és nyolc gólpasszt átlagol, ami jobb számsor, mint amit legutóbbi, 2013-as alapszakasz MVP-címe során elért. Igen, az tizenkét évvel ezelőtt volt. Csak ismételni tudom magam: kortalan.

Összegezve: LeBron James negyvenen túl elérte az ötvenezer NBA-pontot, jobban játszik, mint legutóbbi MVP-idényében, és még a bajnoki címre is van esélye – mire írjuk, hogy elfogytak a jelzők, ha nem erre?! Persze azt azért korántsem állítanánk, hogy a Király a tengerentúli profi kosárliga egyetlen vezérbástyája, sztárok hada tűzte ki célul a bajnoki gyűrű megszerzését az áprilisban kezdődő rájátszásra, ami előreláthatólag az elmúlt évek legizgalmasabbja lehet. Ne menjünk messzebb Szerbiánál, pontosabban egy szerb kosárlabdázónál, Nikola Jokicsnál, aki az emberfeletti számok másik nagy művésze. A Denver Nuggets egyszeres bajnok centere épp úton van negyedik (!) MVP-címe felé, tripla duplát átlagol, és sorra dönti a rekordokat, miközben nyilatkozataival mindenkit megnevettet – olyan, mintha ez az egész számára csak szórakozás volna. Jokics a múlt hétvégén azzal robbantotta fel az internetet, hogy egy hosszabbításos meccsen 31 pontig, 22 lepattanóig és 21 gólpasszig jutott, ezzel ő lett az NBA-történet első 30+, 20+, 20+-os játékosa. Ő és a Nuggets például borsot törhet Nyugaton a Lakers orra alá – főként, hogy mumusa volt a Los Angeles-ieknek az elmúlt években –, de még két csapatot kiemelnék ebben a konferenciában. A Golden State Warriors a sokadik fénykorát élő, 25 ezer NBA-pontig épp a napokban eljutó Stephen Curryvel és a nemrégiben odacserélt Jimmy Butlerrel remekel az utóbbi hetekben, míg a főcsoportot a rendkívül fiatal, de annál masszívabb Oklahoma City Thunder vezeti, amely a szintén MVP-esélyes Shai Gilgeous-Alexander irányításával nagy favoritja az évadnak. Keleten sok a jó együttes, de igazi bajnok­esélyes csak kettő, a Cleveland Cavaliers és a Boston Celtics. Az előbbi az évad meglepetéscsapata, az utóbbi pedig a Lakers nyolcmeccses győzelmi sorozatát most megszakító címvédő, amely látványosan tartaléklángon ég az alapszakaszban, hogy aztán áprilistól begyújtsa az igazi rakétákat.

Jól látszik tehát, hogy bár LeBron Jamesnek és a Lakersnek jó esélye van az idei NBA-címre, könnyű dolga nem lesz, rengeteg a minőségi rivális. Ha nyerne egy ötödik gyűrűt is, megint szélesebb körben előkerülne a GOAT-vita (ki minden idők legjobbja?) Michael Jordannel összevetve, de van, akit már nem kell egy újabb bajnoki címmel meggyőznie erről, például engem. James karrierje rendkívül hosszú, konzisztens, csúcspontokkal teli, s amennyire az lehetséges, hibátlan, botrányoktól mentes. Persze néha egy-egy megnyilvánulását felkapják, befolyását kritizálják, vagy valamivel vádolják – most például doppingolással –, de ő közben csak arra koncentrál, hogy karrierje végén is ott legyen a legjobbak között. Ott van.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!