– Sűrű volt a NOB ülésének első valódi munkanapja?
– Két részből állt, az elsőben a tokiói szervezőbizottság beszámolóját hallgattuk meg arról, hogyan állnak a 2020-as játékokkal, ami számunkra természetesen nagyon fontos témakör volt – mondta Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke. – Nem lepett meg senkit, hogy az előkészületek a lehető legnagyobb rendben zajlanak. A nap második része a 2024-es és a 2028-as olimpia jegyében telt. Thomas Bach felvezette, hogy tulajdonképpen két olyan város van, amely végigvitte a kandidálás folyamatát, mindkettő ragyogó pályázatot nyújtott be, ez adott lehetőséget arra, hogy egyszerre válasszanak két olimpiai helyszínt. A tagság korábban felhatalmazást adott, hogy készítsék elő a háromoldalú szerződést, úgyhogy a két prezentáció bemutatása után senkit sem ért meglepetés, amikor a tagság ratifikálta a szerződést.
– Kapott olyan visszajelzést, hogy sajnálják Budapest visszalépését?
– Informális beszélgetések keretében előjött ez témaként, de hivatalosan nem hangzott el sem Budapest, sem Róma, sem Boston neve. Persze, nyilván mindenkinek a fejében ott van, hogy Budapest adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet kialakulhasson, de erről nem esik szó. Azzal, hogy két jelölt maradt, és hogy előre megállapodtak, kissé unalmassá tették a helyszínválasztás legizgalmasabb részét, a szavazást.
Eldőlt: 2024-ben Párizs, 2028-ban Los Angeles rendezi az olimpiát |
„Sikeresnek bizonyult Párizs stratégiája” |
Mások játéka – Ballai Attila publicisztikája |
– Biztatták valamivel azzal kapcsolatban, hogy esetleg érdemes újra pályázni a rendezésért?
– Ez most nem téma. Ugyanakkor viszont látni kell, hogy a pillanatnyilag a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legnagyobb gondja – persze a doppingkérdésen és a napi problémákon túl – éppen a helyszínek kijelölése. Emiatt tartunk ott, hogy egyszerre két városnak is odaítélték a rendezési jogot és hogy biztatják a potenciális jelentkezőket. Nyilván mindenki örül, ha minél nagyobb számban jelentkeznek a városok rendezőnek, de azt azért nem állítanám, hogy név szerint minket bombáznának.
– Végignézve Párizs és Los Angeles prezentációját: volt valami, amit tanulhatunk tőlük abból a szempontból, hogy min kellene változtatnunk, hogy egyszer olimpiát rendezhessünk?
– Az, hogy Párizs rendez hamarabb, nem a prezentáción vagy a pályázaton múlt, nem azon, hogy melyik jobb vagy melyik rosszabb, hanem azon, hogy Párizs egyértelműen kinyilvánította: vagy 2024, vagy semmi. És Los Angeles belement a megállapodásba. A sportszövetségek oldaláról korábban vizsgáltam az összes jelentkezőt, és minden pályázatnak voltak erősségei, de közülük egyik sem olyan, amelyet mi korábban ne tudtunk, ne ismertünk volna. Budapest problémája nem abban rejlik, hogy nem tudjuk, mit, hogyan kellene csinálni, az volt a gond, hogy megszűnt a politikai támogatottság akkor, amikor felülkerekedett az érzés, hogy nincs meg a társadalmi többség. Azt kell mondanom, az olimpiai rendezés kérdését, kommunikációját a franciák talán ügyesebben csinálták nálunk. Los Angeles pedig teljesen más lapra tartozik, hiszen ott magánügy a rendezés – állami garancia sincs mögötte, nemhogy állami pénz. Az Egyesült Államok az egyetlen, amely így képes olimpiát rendezni.
– Az ülés még nem ért véget, pénteken arról szavaznak, hogy Schmitt Pál bekerül-e a NOB vezető testületébe. Tudott arról, hogy jelölteti magát? Támogatja?
– Természetesen nagyon szeretném, ha Schmitt Pál bekerülne a végrehajtó bizottságba – 1983 óta tagja a NOB-nak, méltó befejezése volna a karrierjének, ha az utolsó öt évet a vezetőségben töltené. Nagyon drukkolok neki, már csak azért is, mert megválasztása sportdiplomáciai szempontból is nagy fegyvertény volna.