A barcelonai olimpián a magyar csapat az éremtáblázaton a nyolcadik helyen végzett 11 arany-, 12 ezüst-, illetve 7 bronzéremmel.
Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke – akinek párbajtőrvívóként az első olimpiája volt a barcelonai – a köszöntő szavak után felidézte, a vasfüggöny lebontása után nem sokkal azért volt kiemelkedően fontos Magyarország számára az olimpia, mert meg akartuk mutatni, hogy független államként is sikeresek tudunk lenni és extra motiváció volt minden versenyzőben.
Schmitt Pál, a MOB jelenlegi tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a ’92-es delegáció vezetője emlékezésében rámutatott, hogy nagy létszámú, 217 fős csapattal indultunk, versenyzőink összesen 19 sportágban mérettették meg magukat. Ez az olimpia az elnök szerint azért is különleges volt, mert három bojkottált olimpia (Moszkva, Los Angeles, Szöul) után végre teljes és békés játékokat rendeztek, illetve megemlítette, hogy a Szovjetunió felbomlása után az utódállamok többsége Független Államok Közössége (FÁK) néven közös csapattal szerepelt.
Schmitt elérzékenyülve felidézte: folyamatosan ünnepeltünk, már az első versenynapon aranyérmet szereztünk, illetve azt is, hogy óriási meglepetésre – a fiatalon, nagy szakállal szereplő! – Kovács Antal cselgáncsban szerzett, akinek a megnyert döntő után ezt a kérdést tette fel: „Tóni, mi ez a borzalmas szakáll?” – erre rögtön jött a válasz az újdonsült bajnoktól: „Pali bácsi, itt mindenki rettenetesen néz ki, ebből én sem maradhatok ki!"
A beszédek között a résztvevők a kivetítőn videón felidézhették a csodálatos aranypillanatokat, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Repka Attila, Kovács Antal, Ónodi Henrietta, a női kajak négyes és a többiek diadalát.
Végül Barcelona érmesei közös koccintással zárták az estét.