Györgyi Krisztián említést tesz többek között a kézilabdás múltjáról, arról, hogy az volt az álma, hogy egyszer a veszprémi kézilabdacsapatban játsszon.
Elmeséli, miért nem lett végül kézilabdázó, s aztán hogyan kezdett el pókerezni, majd jutott el addig, hogy a szenvedélyévé váljon a játék.
„Otthon leülök a gép elé, lehúzom a redőnyt, becsukom az ajtót, kikapcsolom a telefonomat. Robbanthatnak felőlem a szomszédban, az sem érdekel, mert pókerezek” – mondta Györgyi, aki ugyanúgy szeret élőben is, asztalnál játszani.
A sztori, ami miatt mégis elengedte a korábbi főnöke Monte-Carlóba
„Kedden megyek be a főnökömhöz, és mondom neki, hogy szeretnék szabadságot kérni. Mondta, hogy hát Krisztián, nagyon sok a munka, így, úgy, amúgy, nem tud most szabadságot adni. Akkor kicsikét bepipultam, majd másnap bementem hozzá még egyszer. Mondtam, hogy kaptam az élettől egy ilyen lehetőséget, kiutazhatok Monte-Carlóba, semmit nem kell fizessek, beültetnek egy versenyre. Ez volt az álmom. Még akkor sem igazán akart elengedni, kicsikét fel kellett emeljem a hangomat, és igazából fenyegetőznöm kellett. Megmondtam neki, hogy akkor az alsó fiókból vedd elő a felmondólevelet, írjuk meg, és akkor Krisztián innentől nem jön. Ez kellett sajnos hozzá, viszont így elengedett” – fogalmazott Györgyi, aki azóta azonban valóban felmondott és Németországból hazaköltözött Magyarországra.
A magyar pókeres továbbá tabuk nélkül beszél a monte-carlói versenyről, Cristiano Ronaldóról, arról, hogy a szerencsét vonzani kell, sőt, egy még nagyobb rohanásáról is beszámolt.
„Itt még nagyobbat rohantam, mint a király-négynél, csak erről lemaradtak, erre senki nem volt felkészülve” – elevenített fel egy szituációt Györgyi.
A teljes adás a Radio METU Mixcloud-oldalán IDE KATTINTVA hallgatható meg.