Tokió 2020: az utca emberei – gördeszka az olimpián

Ki ne hallotta volna már tizenéves gyerekétől a kérdést: „Apa/Anya, mikor veszel nekem gördeszkát?” A gyerekek többsége mostanság négy keréken gurul az iskola felé, Budapestnek szinte nincs olyan parkja, ahol ne gyakorolnának egy-egy fineszes trükköt az ülep alá érő nadrágba bújt fiatalok, és nyilván a baleseti sebészeten is sokszor elhangzik az esetet megmagyarázó mondat: „...csak egy trükköt akartam bemutatni a lépcső korlátján.”

Nagy trükköt mutat be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is, amely a tokiói olimpia programjára tűzte a gördeszkázást. És ennél tudatosabb döntést nem is hozhattak volna a lausanne-i székhelyű NOB-központ illetékesei, hiszen a lendületes, fiatalok körében rendkívül népszerű sportággal új piacot is nyitnak maguknak. Marketing- és reklámszempontból ugyanis jobban eladható ez a sportág, mint mondjuk az ókori gyökerű birkózás, a gördeszkázásra szakosodott, az eszközökre, ruházatra, életérzésre épülő cégek pedig szponzorként busás hasznot hozhatnak a NOB-nak.

A sportág természetesen az Egyesült Államokból indult, és az olimpiai lobbija is ott a legerősebb, bár tegyük hozzá gyorsan: művelői körében nem aratott osztatlan sikert a döntés, hiszen a gördeszkázás „versenysportosításával” a mozgásforma lényegét veszik el. Ami éppen a szabad életérzés, az egyéni kifejezésforma. Ez a „pályán” – ami a skate-parkok mellett valójában az utca – rengeteg módon nyilvánul meg, s a sportághoz tartozó igazi underground feeling helyett most a kirakatba kerül majd a sportág.

Több országban is úgy döntöttek, hogy ezt az életérzést nem keresztezik a verseny fogalmával, mert nem hiteles, ezt a kifejezés formát nehéz adaptálni egy versenypályára. Ráadásul az olimpia „parádé” eszmeiségét, a tiszta, dopping, pontosabban drogmentes játékokat sem tudnák garantálni, hiszen a modernkori „deszkás hippik” szeretnek „belelazulni” a játékaikba, s ez bizony nem fér össze a NOB által képviselt értékekkel. Elég ha csak a snowboard olimpiai nyitányára, az 1998-as naganói játékokra emlékszünk vissza, amelyen a kanadai Ross Rebagliati győzött óriás-műlesiklásban, ám a verseny utáni doppingteszt a THC-t, vagyis a marihuána hatóanyagát mutatta ki, s rögtön meg is fosztották az aranyérmétől. Mivel akkoriban a marihuánát nem sorolták a doppingszerek közé, a kanadai deszkás visszakapta az érmét, de ez az eset is jól mutatta: milyen amikor a hagyományos olimpiai sportágak sorába próbálnak egy rohamléptekkel fejlődő extrém sportágat beterelni. A magyar fordítású hódeszka, bár ezen az elnevezésen jót kacagnak a snowboardosok, azóta már megvetette a lábát a téli ötkarikás programban. Sőt, a naganói négy versenyszám a 2018-as pjongcsangi játékokra tízre bővült, öt férfi- és öt női számban osztottak érmeket, ami jól példázza: kidolgozott verseny- és kvalifikációs rendszerrel működőképes lehet az extrém sportok „olimpiásítása”.

A NOB számára szükséges „cool-faktort” mindenképpen hozza a gördeszka is, és nyilván számos szakember dolgozik azon, hogy sikeresen adaptálják ezt a sportágat is. Ehhez elsőként arra volt szükség, hogy a gördeszka is betagozódjon a gurulósportok (lásd görkorcsolya) szövetsége alá, s így ma már World­skate néven működik a gördeszka- és görkorcsolya-szövetség, amelyben számos szakág, például a görhoki is megtalálható.

Természetesen Magyarországon is hasonló lépésre volt szükség ahhoz, hogy olimpiakompatibilis lehessen a sportág, így fuzionáltak a Magyar Görkorcsolya-szövetséggel, aminek köszönhetően létrejött a Magyar Országos Görkorcsolya- és Gördeszka-szövetség.

„Önálló szakszövetséget létrehozni éveket felemésztő procedúra lenne, amire a sportág nem lett volna képes. A nemzetközi mintát követve azonban el tudtuk érni, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, így a NOB égisze alá is tartozzon szövetségünk” – mondta Kállay Márta, a szakág vezetője, aki az elmúlt egy esztendőben kidolgozta a válogatottsági rendszert a sportágban, amely az eredményességen alapult, és a Magyar Olimpiai Bizottsággal egyeztetve kiválasztották azokat a sportolókat, akik támogatott versenyzőként megkezdték a felkészülést a tokiói olimpiára.

„Számos kritériumnak kellett megfelelniük a versenyzőinknek, az eredmények mellett például annak, hogy tudják vállalni a makulátlan és egészséges felkészülést az olimpiára – folytatta Kállay Márta. – Ez alapján négy versenyzőt választottunk ki, Szalontai Balázs, Petrányi Lajos, Dessewffy Marcell és Kasper Botond lehet olimpiai aspiráns. Ők azok, akik a 2019-ben kezdődő kvalifikációs sorozatban szereplő versenyeken részt vehetnek.”

Hogy milyen sikerrel?

Mély szakadék nem tátong az európai és magyar deszkás sport között, versenyzőink eredményesen szerepeltek már szép hagyománnyal rendelkező, rangos európai versenyeken, például a prágai Mystic Skate-kupán, a spanyolországi O Marisquinó-i világkupán vagy számos franciaországi versenyen. Sőt, rendszeres visszatérői a szlovák bajnoki sorozatnak, amelyben dobogós helyeket csípnek el.

„Egy lényeges hiányosságunk van, méghozzá az, hogy nincs itthon pálya – tette hozzá a szakember. – A sportágnak nagy előrelépést jelentene, ha épülne Magyarországon fedett pálya, amelyen rendszeresen tudnának készülni a versenyzőink. Mert jelenleg ők az utca emberei, onnan tereljük be őket az olimpiára. A 2019-es kvalifikációs sorozatnak nagyobb eséllyel futnának neki, ha lenne hol edzeniük. Természetesen minden támogatás jót tesz a sportágnak, így köszönjük az olimpiai bizottság és az Emmi segítségét is, mert nélkülük nehéz lett volna a kezdet. De reméljük, hamarosan lesz egy fedett, fűtött, európai színvonalú gördeszkapályája is hazánknak, ahol méltóan felkészülhetnek a sportolóink.”