Vívás: emléktáblával tisztelegtek az olimpiai ezüstérmes vívó előtt

Kurucz Attila, Kemenessömjén polgármestere rövid beszédében köszöntötte a díszvendégeket és a szép számban megjelent helyi lakosokat. A mintegy hatszáz fős község lakosai büszkék az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes vívóra, aki nem csupán gyermekkorában élt „Sömjénben”, hanem élete utolsó fél évtizedében is, amikor emigrálása után hazatért, gyakran megfordult a Kemenesalján. Bárhol is élt a világban, magyarságát, valamint magyar állampolgárságát élete végéig megőrizte, és végakaratának megfelelően feleségével, Jolánnal Kemenessömjénben temették el.

Horváth Vilmos, a Halmay Egyesület elnöke kiemelte, hogy az általa vezetett olimpiai baráti kör már minden szombathelyi ötkarikás érmesnek emléktáblát emelt. 2018-ban már a második táblát állítják, áprilisban Sárváron, a szintén száz éve született Zimonyi Róbert előtt tisztelegtek hasonló módon. Berzsenyi Barnabás, ha nem is Vas megyében született, de ezer szállal kötődött a megyéhez, innen indult sikerekben bővelkedő pályafutása és kalandos élete. Az emléktábla állításával, mind a hagyományőrző egyesület, mind a falu önkormányzata méltó módon emlékezik a száz éve született nagyszerű sportemberre.

Avatóbeszédet két egykori pályatárs, Sákovicsné Dömölky Lídia és dr. Kausz István olimpiai és világbajnok vívók mondtak. Sákovicsné Dömölky Lídia nemcsak a kiváló sportolót, az embert is méltatta, akit volt szerencséje közelről ismerni, hiszen a válogatott mellett, a Vörös Meteorban is együtt vívtak. „Mióta megkaptam a megtisztelő felkérést, sokat törtem a fejem és emlékeztem rá egyre élesebben. Bizsu (ez volt a beceneve, nem tudom, miért) tisztán, technikásan, elszántan, nem durván, de határozott taktikával küzdött a páston. Finoman, elegánsan, eredményesen! Miként lehetne röviden őt jellemezni? Hős? Sportember? Legenda? Gentleman? Úr? Úriember? Mígnem eszembe jutott csodálatos anyanyelvünk árnyalt szókincséből egy Arany János lírájában is használt szó: BAJNOK. Igen, ő egy igazi bajnok volt!”

Dr. Kausz István szintén megosztotta személyes emlékeit Berzsenyi Barnabással kapcsolatban. A külföldre távozása előtti estét együtt töltötték, és amikor vívó barátja elbúcsúzott tőle, ő már tudta, hogy nem fog hazatérni külföldi szerződésének lejártát követően. 1957-ben, Párizsban együtt szereztek világbajnoki ezüstérmet. 14 évvel volt fiatalabb Berzsenyi Barnabásnál, akitől sokat tanult a vívómesterségből, de volt rá példa, hogy éppen fiatal társaival öntöttek lelket a nyugalmát vesztett Berzsenyibe, aki felállva a padlóról a hátralévő csörtéit megnyerte.

Az ünnepség zárásaként a két olimpiai bajnok vívó leleplezte, majd megkoszorúzta az emléktáblát. Ezt követően a Magyar Olimpiai Akadémia nevében dr. Hencsei Pál, a MOA tanácsának tagja és Veres Vince, a MOA Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának tagja, a Halmay Egyesület nevében Gál László alelnök és Békefi Miklós elnökségi tag, a Tiszavasvári Olimpiai Baráti Kör nevében Gazdag József elnök, míg Kemenessömjén önkormányzata nevében Kurucz Attila polgármester és Mesterházy Sándor alpolgármester helyezett el koszorút a frissen felavatott emléktáblán.