Indulhat az edzés! – Deák Zsigmond publicisztikája

Amikor hajlamosak vagyunk sok mindent túl komolyan venni az életben, akár a sportban egy-egy vereséget sorsfordítónak titulálni, miközben valóban súlyos, tragikus események is történnek körülöttünk, érdemes kicsit könnyíteni a lelkünkön, s játékossá tenni testünket és elménket egyaránt – ha már a csapatsportok képviselőit is játékosnak tituláljuk. Tudták például, hogy holnap, február 3-án lesz a rejtvényfejtők világnapja? Márpedig a keresztrejtvény a nyomtatott sajtóban megjelenő egyik legkedveltebb játéktípus (amely a 21. századi követelményeknek megfelelően többek között mobiltelefonos formában is tovább él). Népszerűsége abban keresendő, hogy élvezetéhez igen kis eszközparkot igényel – alapvetően egy ceruzát és egy radírt, toll esetén viszont marad a satírozás, illetve a törekvés a hibák minimalizálására. Szóval igazán könnyed szórakozás, ezzel szemben ahogy Rejtő Jenő regénye, A három testőr Afrikában című remekmű egyik főszereplője, Csülök mondja, „az írás nehéz mesterség, sok műveltséget, fáradságot és tintát igényel”.

Manapság a tinta már felesleges, a műveltség most sem árt, a fáradság maradt, s akár hiszik, akár nem, a – megfelelő minőségű, mert ebből is csinálnak silányat – keresztrejtvény fejtése segít az írásban. Növeli a szókincset, tágítja a szinonimák, rokon értelmű szavak és kifejezések ismeretét, javítja a helyesírást. Ráadásul részben a sportos műveltséget is pallérozza, mindezt több évtizedes tapasztalat mondatja velem. Annak idején édesapám járatta otthonra a legendás Füles rejtvénymagazint, csakúgy, mint a bátyja, Laci bácsi, aki évenként be is köttette a példányokat. Amikor nyaranta „kicsaptak” a szüleim a csillaghegyi nagymamához (aki együtt lakott a nagybátyámékkal), kedvenc időtöltéseim egyike volt ezt a bizonyos több évtizedes Füles-gyűjteményt böngészni. S mit gondolnak, mikor indult a hetilap? Természetesen február 3-án, még 1957-ben.

Nos, a képregények mellett a skandináv keresztrejtvények azóta a kedvenceim – főképp a poénvadászatok, mert azoknak a végén röhögni is lehet –, de a klasszikus Fülesben valódi sporttartalmat is találtam. Focirajongó gyerekként élvezettel böngésztem a közkedvelt „Mit ítélne ön?” rovatot, amely egy karikatúra és egy futballmérkőzésen történő esetleírás képében tette fel a címben szereplő kérdést. Ha pedig nem tudtuk a választ, hátul, a megfejtéseknél el lehetett olvasni. Komolyan mondom, valamivel élvezetesebb volt, mint manapság egy videobírózás… Ezenkívül szerepelt sakk- és kártyarovat, azon belül bridzs és ulti, utóbbiban („Ulti móka”) a legjobb játékost e sorok írójának különös örömére Zsuga Zsigának hívták, az általában vesztest Balga Barnának, a figyelmetlent Méla Bélának, az idegest pedig Lila Lalinak. Ezeken a példákon tanultam meg kicsit ultizni, aztán később valamivel jobban, de igazi zsugásnak nem mondanám magam, ellentétben néhány sportújságíró kollégámmal. A rádiós legendát, Molnár Dánielt még az élő éjszakai műsorából is el lehetett rángatni egy jó parti ígéretével…

Mindezt azért írom most le, mert a sakk és a kártya szakszavai manapság állandó részei egy keresztrejtvénynek: rosál, sáncol, patt, remi, sekk, sakk, matt, illetve talon, tarot, tarokk, ulti, a francia pakli valamelyik színe (pikk, kőr, káró, treff) és a többi. Természetesen lehet szolgaian, a tapasztalatra hagyatkozva beírogatni ezeket, ám még jobb, ha nagyjából tudjuk is, miről van szó.

Az elmesportok mellett szintén ott a helye a „skandiban” a többi mozgásformának, izzadságosabb sportnak. A nemzetek hárombetűs olimpiai rövidítése, más meghatározással sportjele igazi sztenderd, csakúgy, mint a különböző nagy versenysorozatoké: BEK, KEK, EK, BL és társaik. A klubok sem maradhatnak ki, ha hárombetűs fővárosi egyesületről van szó, akkor FTC, UTE, MTK, BSE a csapásirány, zalaiként a ZTE, győriként az ETO, paksiként az ASE a helyes megfejtés. Teljes csapatnévként külföldről, egészen pontosan az olasz fővárosból, Rómából a Lazio gyakori vendég, hogy miért gyakoribb, mint a többiek, azt a rejtvényszerkesztőktől kellene megkérdezni, de azért az Internazionale rövidítése (Inter) szintén felvetődik néha.

Ha gurítós sportágról érdeklődnek, az bizony nem a manapság már jóval elterjedtebb és népszerűbb bowling – hiszen keresztbe nehéz lenne még egy dupla v-vel írandó magyar szót találni –, hanem természetesen a teke. E helyen szeretném zárójelben leszögezni, hogy jómagam (kollégámmal, Ballai Attilával párban) sajtóbajnoknak vallhatom magam tekében, a Fradi Kismartoni úti csarnokában, a kézilabda-aréna „alatt” található tekepályán rendezett első országos médiatornát nyertük meg magabiztosan. A sportág hazai klasszisaitól vehettük át a kupát, amely a szerkesztőségi szobám fő dísze. Sajnos a diadal óta nem tekéztem, mondhatom, a csúcson hagytam abba, viszont bowlingoztam, enyhén szólva mérsékeltebb sikerrel. Felérne egy rejtvénnyel, miért tudtam azt, s miért nem tudom emezt, de vissza a megfejtésekhez. A lóverseny sem tömegsport, viszont a turf gyakran szerepel meghatározásként mint a derbik helyszíne. Sportvitorlás: jolle, sportcsónak: kajak vagy kenu, téli sporteszköz: sí, focicipő része: stopli, magasugró ellenfele: léc – hogy csak sportoláshoz szükséges megfejtéseket soroljam. Az idegen szakszavak sem hiányozhatnak, csapat angolul: team, eredeti szett: set... A totó mint sportfogadás szintén sűrűn előfordul, csakúgy, mint az etap (versenyszakasz), az iram (tempó) és az első (aranyérmes). Ne feledkezzünk meg a gólról mint a futball céljáról.

A márkák sem maradhatnak ki a szórásból, az Arena, a Nike és a téli sportokból ismert Elan kifejezetten gyakori. Maguk a sportolók szintén ott vannak listán, a saját, nem reprezentatív felmérésem szerint ebben a műfajban a következő meghatározás szerepel a leggyakrabban: olimpiai bajnok birkózó (András) – Sike. Valaha együtt birkóztam Bandival, aki most a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya, rendszeresen találkozunk, de mindig elfelejtem megemlíteni neki ezt a büszkeségre okot adó tényt. Ami a többi sportolót illeti, a Muhammad mögé automatikus az Ali, s amikor egy lószínről érdeklődnek (kese), akkor nekem nem egy világos szőrű paripa ugrik be, hanem az egykori klasszis magyar labdarúgó, a Kese becenevű Törőcsik András. S képzeljük el, hogy a rövid és értelem nélküli ed szótöredéknek is lehet sportvonatkozása egy jól sikerült meghatározással: indul az edzés!

Ami viszont kissé szívfájdító számomra, hogy a híres emberek megfejtendő mondatai között ritkán találok sportolói nyilatkozatokat, bár lehet, hogy itt is csak a rejtvényszerkesztők idézetgyűjteményét kellene felfrissíteni. Legutóbb mindenesetre David Silva, a Manchester City spanyol kiválósága szavai köszöntek vissza a négyzetháló teljes kitöltésével: „A kritika nem mindig jogos, de ezzel együtt kell élni, és a pályán lehet rácáfolni.” Nem állítom, hogy még sosem olvastam ennél eredetibb gondolatot, persze tudom, bizonyos szempontból fontosabb, hogy ki mondja, mint hogy mit. Itt van például a már szinte elfeledett magyar futballedző, Haász Sándor aranyköpése („Úgy küzdöttünk, mint az oroszlánok, sajnos úgy is játszottunk.”), amire már nem sokan emlékezünk, viszont akkor vidáman.

Maradjunk annyiban, hogy a keresztrejtvényfejtés jó kis játék, kellemes elmepróba, s ha sportos tartalomra lel benne a magamfajta, örül neki. Kedvenc rejtvényes történetemnek viszont semmi köze a sporthoz, de nem hallgathatom el. A katonaságnál egy viszonylag „egyszerű” századtársam a hárombetűs színhez a kék helyett a ződ, a szintén hárombetűs közérthez az ABC helyett a bót meghatározást írta. Persze lehet, hogy így is kijött volna valami megfejtés, mondjuk egy klasszis focista neve…