Madzsarisztánért – Deák Zsigmond jegyzete

Már a tréfás magyar neve is megvan: Muszbek István. Tavaly még legfeljebb halványan sejtette, merre is van Венгрия, most meg a koronás címeres mezünkben szaladt át a 65 kilós szabadfogású világbajnoki mezőny jó részén. Muszukajev Iszmail csütörtökön elődöntőbe jutott, és tokiói kvótát szerzett, pénteken pedig mellé teheti a bronzérmet is a nur-szultani olimpiai kvalifikációs birkózó-vb-n. Nem hazájának, Oroszországnak, nem is szűkebb pátriájának, a sportág Mekkájának számító, versenyzők tömegeit a földkerekség minden szegletébe „exportáló” Dagesztánnak, hanem Magyarországnak. Vagy ahogy itt, a viadalnak otthont adó Kazahsztánban hívják, Madzsarisztánnak.

Mondani sem kell, sohasem volt semmi köze hozzánk a 26 éves sportolónak, mint ahogy anno a kubai kézilabdás Pérez Carlosnak és Díaz Ivónak vagy épp a szintén honosított kanadai hokisoknak sem, hogy néhány magától adódó példát hozzunk. Aztán tessék, Pérezék itt találták meg számításukat, hosszú évek óta szolgálják a magyar sport ügyét. Az istenáldotta tehetségű, de orosz színekben csak korosztályos világversenyeken járó Muszukajevnek (és a szintén honosított Kuramagomedov Muradnak) „csak” annyi a feladata, hogy reformálja egyrészt az eredményeivel, másrészt a tudásával a nehéz időszakot élő, szűk hátterű hazai szabadfogást. Előbbi már megtette a magáét, átgyalogolt többek között az olimpiai, világ- és háromszoros Európa-bajnok grúzon, egy vitatható ponton múlt, hogy most nem vb-finalista.

Jól tettük-e, hogy idehoztuk? Mivel bizton állíthatjuk, hogy (sajnos) egyetlen feltörekvő hazai tehetségtől sem vette el a helyet, a vb-n pedig – ahogy Bánkuti Zsolt, a válogatott edzője, 2001 Európa-bajnoka fogalmazott – nemcsak mi, hanem mások is felkapták a fejüket a teljesítményét látva, erősen hajlunk az igenre. S azt is Bánkuti tette hozzá, hogy a továbbiakban eddzen részben otthon, Dagesztánban, mert ott van a legtöbb jó birkózó, részben nálunk, ahol egyrészt megtaníthatja a mieinknek a szakág csínját-bínját, másrészt állóképességet szerezhet, aminek egyelőre híján van. Ha pótolja, még sok hasonló sikerben lehet közös részünk.

Még mielőtt honosítási inváziót vizionálnánk a szőnyeg szélére, szeretnénk gyorsan megemlíteni kötöttfogásban a Lőrincz vagy a Lévai fivéreket, a Takács családot, szabadfogásban a szombathelyi Veréb, Ligeti különítményt, a hölgyeknél pedig mondjuk egy 36 éves anyukát, aki Muszukajevvel egy napon hasonló tettet vitt véghez Nur-Szultanban az elődöntőjével és a kvótájával: Sastin Mariannát. Nem Dagesztánból, hanem a Győr-Moson-Sopron megyei Levél községből. Szóval azért nem apadt el a saját forrás sem.