Sznúker: leszálló ágban a csúcsrakéta, Ronnie O'Sullivan

„A sznúker Mozartja”, a „legtehetségesebb játékos, aki valaha is dákót fogott a kezébe”, „a sportág fenegyereke” – a legmegkapóbb mondatok közül soroltunk fel hármat, amiket Ronnie O'Sullivanről mondtak. A 43 éves angol klasszis kacskaringós utat járt be – és ezt teszi még most is –, amely során a sportág legendái közé emelkedett, s ebben nemcsak öt világbajnoki címe és megszámlálhatatlan egyéni rekordja, de botrányai és az asztalon kívüli élete is közrejátszott.

A Wordsleyben született, az Essex megyében található Chigwellben felnövő kisfiú tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, még jóval azelőtt, hogy élete nagyobb viszontagságaival szembesült volna. Tízévesen meglökte első száz pont feletti breakjét, 15 évesen jegyezte az első maximumát hivatalos mérkőzésen (147 pont, amikor a breakelő játékos az összes piros golyó után feketét lök le, majd az összes színes golyót is elrakja), így ő lett ebben a kategóriában minden idők legfiatalabbja. Hogy profi lesz belőle, nem volt kérdés, de hogy ezt megelőzően a feje tetejére áll az élete, azt nem lehetett megjósolni. 16 éves volt, amikor édesapját emberölés miatt lecsukták 18 évre, majd édesanyja is egy évre rács mögé került – ekkor élete teljesen felfordult.

„Amikor apát lecsukták, összeomlottam, mert addig rengeteg időt töltöttünk együtt, ő kísért el a tornákra, vidékre is.”

A viszontagságok ellenére 1992-ben profinak állt, s megszületett a Szentháromság, a brit szakírók így nevezik a Ronnie O'Sullivan, John Higgins, Mark J. Williams triót, amelynek valamennyi tagja abban az esztendőben állt hivatásos játékosnak. Ronnie öt elsősége mellett a skót Higgins négy, a walesi Williams három világbajnoki címet nyert azóta, s még mindig mindhárman tényezőnek számítanak az elitben, 27 évvel profivá válásuk után is.

Ronnie fejlődése a legjobbak közé kerülve sem tört meg, sőt: hihetetlenül kezdődött profi karrierje, mert az első 38 meccsén nem kapott ki. 1993-ban megnyerte az Egyesült Királyság bajnokságát, ezzel ő lett a sportágban a második legnagyobb presztízsű viadal legfiatalabb bajnoka. Két év múlva a Mesterek Tornáján is győzött, majd 1997-ben a világbajnokságon alighanem egy megdönthetetlen rekordot is felállított: 5 perc 20 másodperc alatt lökött egy maximumot. Ekkoriban ragasztották rá a Rakéta becenevet – villámgyorsan játszott, látszólag gondolkodás nélkül, ez a stílus akkoriban egyedinek számított. Ám mindeközben gyakran járt az élet „sötét oldalán” – derült ki későbbi önéletrajzi könyveiből. Rendszeresen használt drogokat, és az alkoholizmussal is küzdött, mindezek velejárójaként állandóan depressziós volt.

„Ez is a folyamat része volt. Ha nem megyek keresztül ezen a sok sz...ságon, akkor más ember lennék, és lehet, nem lennék ötszörös világbajnok sem.”

2001-ben megszerezte első világbajnoki címét, de azért közben jöttek a botrányok is. A baráti köre elég széles volt már ekkor, a Rolling Stones zenészeivel, Ronnie Wooddal és Keith Richardsszal is ivócimborák lettek.

„Egyik este Jimmy White-tal fent lógtunk Woodék házában, ahol volt sznúkerasztal, s egymás után löktük a százas breakeket, szerintem életemben nem játszottam olyan jól, mint azon az estén. Sajnálatos módon ezt csak két kiütött stonesos látta, senki más...”

Csak hogy a legemlékezetesebbeket említsük: egyszer lefejelte az asztalt dühében, amikor kihagyott egy ziccert; csaknem összeverekedett Ally Carterrel, akivel a kezdetektől fogva utálják egymást; a legendás Stephen Hendry ellen egyszer feladta a meccset, annyira kiborult saját gyenge teljesítménye miatt; miközben Michaela Tabb játékvezetőre nézett meccse közben, maszturbálást imitáló mozdulatokkal tisztította a dákóját, amiért figyelmeztetést kapott a bírónőtől, de úgy tett, mintha ártatlan lenne; a profi sznúker- és biliárdszövetség elnökével, Barry Hearnnel éveken át heves szócsatát vívott a sajtóban.

Persze eközben azért jöttek sorra a győzelmek, még két vb-elsőség, de Sullivan egyre türelmetlenebb lett, s egyre kevesebb tornára nevezett be. Az egyik legnagyobb mélypontra 2012-ben jutott, amikor beállt munkásnak egy disznófarmon, s oda is költözött. A 2012–2013-as idényben mindössze egy tétmeccset játszott, így készült a sheffieldi világbajnoki címvédésre, miközben a sajtó és Hearn is egyfolytában kritizálta, amiért ennyire magasról tesz az idény összes többi tornájára. A szakértők szerint esélytelenként szállt harcba, hiszen majd' egy évig nem játszott éles meccseket, ám hogy mekkora klasszis, újra bizonyította: megvédte címét, és ötödször, alighanem utoljára világbajnok lett. A következő évben ismét döntőbe jutott, ám Mark Selby legyőzte – abban az évben már többször is meglebegtette, hogy unja az egészet és visszavonul.

„Nem tréningezek sokat, sajnálom rá az időmet. Sokkal szívesebben játszom a kisebb gyerekeimmel, Lily Jóval és Ronnie-val, akik éppen most vannak abban a korban, tizenhárom és évesek tizenkét, amikor minőségi időt tudunk együtt tölteni, vagy a menyasszonyommal vagyunk kettesben. De persze lazsálni nem lehet, mert a sznúker nekem olyan, mint másnak a munkahely. Vannak feladatok, amelyeknek eleget kell tennem. Mert nekem is vannak számláim, amelyeket ki kell fizetnem a hónap végén, márpedig én a sportágból élek. Egyre több egyéb munkám van immár Kínában is, emiatt utaznom is kell, s ugye a szakértői feladatomat is el kell látnom. De mindezt nem tehetném meg, ha nem lennék profi játékos, szóval még muszáj szinten tartanom magam.”

Mivel továbbra is csak az általa kedvelt tornákon hajlandó elindulni, több szabadideje lett, így új kedvenc időtöltésének, a futásnak is sok időt szentelhet. Tavaly az Eurosport okos lépésre szánta magát: szakértőnek alkalmazta a játékost, majd az idén újabb két évvel meghosszabbította a szerződését, így ismét ott volt a tornák zömén.

„Ez a legjobb, ami velem történt az elmúlt években! Eljutottam arra a pontra, hogy előre kellett gondolkodnom, milyen élet vár rám azután, ha abbahagyom profi játékos-pályafutásomat. Bevallom, sokkal könnyebb szakérteni, mint játszani, mert nem görcsölök, hogy nyerni kell, ugyanakkor ott lehetek a tornákon, amit sokkal jobban élvezek, mint azt előtte gondoltam volna.”

O'Sullivan karrierje során csaknem 11 millió fontot bökdösött össze, amivel ő a sportág legtöbbet kereső játékosa, s csak bízni lehet abban, hogy még néhány évig nem hagyja abba... De sajnos az is lehet, hogy már Sheffieldben, a vb-n sem látjuk többé.

„Ez a legnehezebb és leghosszabb verseny, s ha a döntőig jutsz, tizenhét napot játszol, ami teljesen kiszipolyoz, és nincs garancia, hogy meg is nyered. Egyszerűen nem éri meg az energiabefektetés. Nekem nincs mit bizonyítanom, ötször megcsináltam, s tudom, átéltem, mentálisan milyen borzasztóan megviseli az embert. Nem biztos, hogy még egyszer képes lennék ennyi időt áldozni azért, amit már ötször elértem.”