Asztalitenisz: Toplistás siker – Madarász Dóra a kvótáról

– Fel tudja idézni, mi történt a portugálok elleni győzelem pillanatában?
– Kimondhatatlanul boldog voltam, térdre rogytam és láttam, hogy a többiek, a kispadon ülők is felugranak, nem sokkal később pedig már egy kupacban voltunk – mondta Madarász Dóra, aki az olimpiai kvalifikációról döntő meccsen szerzett két győzelmével elévülhetetlen érdemeket szerzett a bravúrban.

– Tudott aludni? Vagy még az éjjel is a mérkőzés járt a fejében?
– Elég fáradt voltam, ezért az alvással nem volt gond, a reggeli ébredéskor viszont egy pillanatig azt hittem, csak álmodtam az egészet.

– Pedig nem...
– Még mindig csak emésztgetem, hogy csapatban ott lehetünk a tokiói olimpián, ráadásul ezzel egyesben is szereztünk két helyet.

– Póta Georgina kiesése után valakinek át kellett vennie a vezérszerepet. Mikor szembesült azzal, hogy Bátorfi Zoltán szövetségi kapitány ezen az olimpiai selejtezőn ezt önnek szánja?
– Nagyjából két hete. Miután Fazekas Máriát behívta a keretbe, láttam, hogy edzésen Pergel Szandrával gyakorolják a párost, amit egyébként a Budaörs színeiben remekül játszanak. Akkor esett le, hogy ha ők párosban együtt indulnak, nekem jut majd a két egyes.

– Felkészültnek érezte magát?
– Hittem magamban.

– Még úgy is, hogy a válogatottban mindig ott volt ön előtt Póta Georgina húzóembernek?
– A válogatottban valóban így volt, de klubszinten korábban Szekszárdon, most pedig franciaországi csapatomnál, a Lille-nél is rám hárul ez a szerep, vagyis az évek során volt időm hozzászokni.

– Amikor a sorsolásnál kiderült, hogy a házigazda portugálokkal kell játszani Tokióért, mit gondolt?
– Az első pillanatban bosszantott, hogy ilyen balszerencsések vagyunk. Két csapatot szerettünk volna elkerülni, Portugáliát és Észak-Koreát, erre megkaptuk az előbbit, amely ráadásul a házigazdája is a versenynek, s az ősszel úgy lett Eb-ezüstérmes, hogy az elődöntőben éppen minket győzött le három nullára...

– Eszébe jutott az a meccs?
– Hát persze. A legjobbjukat, Fu Yut akkor nem nagyon tudtam megszorongatni, elsősorban azért, mert a szervafogadással gondjaim akadtak. Tavaly egyébként még csak két honosított kínaijuk volt, most viszont már hárommal álltak fel, ami ugyancsak nem a mi esélyeinket növelte.

– Fu Yu és Shao Jieni mellé Luo Xue került be a csapatukba. Őt ismerték korábbról?
– Decemberben egy kanadai versenyen láttuk először, nem volt róla sok információnk. Az azért kiderült, hogy Fu Yuhoz hasonló stílusban játszik, most pedig bátrabb is volt nála.

– Bizonytalannak érezte a portugálok legjobbját?
– Igen. Ezúttal sokkal jobban kezeltem az adogatásait, ami talán meglepte, és nyilván a nagy tét, a hazai közönség is nyomasztóan hatott rá. Nagyon fontos volt, hogy a Pergel, Fazekas páros győzött, mert így egy nullás vezetésnél állhattam asztalhoz ellene, amitől viszont én lettem nyugodtabb.

– A mostani siker, az olimpiai kvalifikáció hol helyezkedik el a pályafutásában?
– Annyira friss az élmény, hogy most egyértelműen az első helyen áll, de történjék a későbbiekben bármi, egészen biztos vagyok benne, hogy mindig is toplistás marad.