Birkózó Eb: Váncza István ötödik helyen végzett

Az FTC junior-vb- és Eb-bronzérmes tehetsége már a 2018-as budapesti világbajnokságon felhívta a figyelmet magára fürgeségével, látványos, magabiztos, akciódús birkózásával, s hogy még a sok szempontból nehezen befogadható kötöttfogást is kimondottan élvezhetően műveli – akkor egyebek mellett a regnáló Európa-bajnok román Mihai Mihutot is kiejtette.

Most Rómában ismét megmutatta, miért tartják a jövő egyik nagy ígéretének. A keddi versenynapon két remek győzelmet aratott – az azeri ifjúsági olimpiai bajnok Dadovot egészen elképesztő meccsen győzte le hátrányból fordítva 8:7-re –, végül vigaszágra került, ahol szerdán tovább menetelt. Váncza lentről különösen ügyesen emel, a bolgár Dimitrovnak tulajdonképpen esélye sem volt ellene, össze-vissza hajigálta, végül 10:0-s technikai tussal intézte el (holott kötöttben a nyolcpontos különbség is elegendő a technikaihoz), így kvalifikálta magát az esti bronzcsatára.

Itt az örmények kétszeres felnőtt Eb-bronzérmesével, a vb-ötödik Karen Aszlanjannal nézett farkasszemet. A magyar fiú kezdett aktívabban, ellenfelét leküldték, és Váncza második nekifutásra megint megcsinálta az emelést, s kidobta az örményt a szőnyegről – az indításóbl ítélve bizonyára nagyobb értékű akciót akart csinálni, de a két pont se rossz, 3:0-s magyar vezetésről folytatódott a bronzmérkőzés.

Csakhogy a második menetben „természetesen” visszaintették a magyar fiút, és bizony az örmény is kiemelte őt – s ami még nagyobb baj, ő négypontos dobást hajtott végre Vánczán. Lehetett rajta vitatkozni, hogy tényleg ért-e négyet – Váncza meg is tette, de Sike András szövetségi kapitány a sarokból mutatta neki, ne ezzel foglalkozzon, menjen tovább –, de ez már eső után köpönyeg, 5:3-ra Aszlanjan vezetett. Innentől nem volt mese, menni kellett előre, amit ifjú titánunk meg is tett becsülettel, de egy összekapaszkodás után tulajdonképpen magára húzta ellenfelét (ezért is utóbbi kapott kettőt, 7:3), és bár a végén egyszer még szépen mögé ment, sajnos ennél többre már nem volt idő. Óriási csatában maradt alul Váncza István, mindent kitett a szőnyegre, ez most egy ötödik helyre volt elég – de csak Sike András szavait tudjuk idézni, ilyen küzdőszellemmel és technikával előbb-utóbb nemhogy a bronz, de a még fényesebb érmek is jönni fognak...

„Várható volt, hogy a második menetben visszaintenek, ki kellett volna védekeznem azt a lenti helyzetet, vagy legalább elérni, hogy csak két pontot adjanak rá. Sajnos nem sikerült, eldobott az azeri és négyet kapott rá. Ezt követően már futni kellett az eredmény után: egyszer még megvolt az összekapaszkodás, de abból is ő jött ki jobban, végül is adható volt neki a két pont, mert a hátamra estem, noha én indítottam az akciót... Ha azt veszem, hogy két olyan embertől kaptam ki ezen az Eb-n, akinek már a felnőttmezőnyben is vannak érmei, elmondhatom, helytálltam, de ez most nem vigasztal, nagyon szerettem volna megszerezni a bronzérmet” – mondta a most még szomorú Váncza István.

A magyar kötöttfogású küldöttség így végül három éremmel – Lévai Zoltán és Lőrincz Viktor ezüst, Torba Erik bronz – és egy ötödik hellyel zárta a római kontinensviadalt, ami kimondottan szép eredmény ettől a fiatal csapattól.

„Három érmet és egy ötödik helyet szereztünk ezzel a fiatal csapattal, amivel alapvetően elégedett is lehetnék, de a két elveszített döntő nagyon bosszant – mindkettő meglehetett volna –, és Váncza Pistinek sem sok hiányzott a bronzhoz – adott gyors villámértékelést Sike András szakágvezető. – Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá, óriásit küzdött – most nagyon maga alatt van, de mondtam neki, ne legyen, mert lesz ebből még nemhogy bronz, de arany is. Nagyon tehetséges srác, és nagy küzdő, abszolút a jövő embere, de ugyanez elmondható például Szőke Alexről és Lévai Zoltánról is, úgyhogy végeredményben nem lehetek elégedetlen.”