Holland származású, amerikai, a cári Oroszországban, Szentpéterváron született, Angliában élt. Ez a néhány alapvető életrajzi adat is különleges figurát sejtet, hát még ha hozzátesszük, hogy rendre Hajós Alfrédéval, az első magyar olimpiai bajnokéval együtt emlegetik a nevét. Tudniillik csak ők ketten kaptak egyaránt olimpiai érmet a sport- és a művészeti versenyben nyújtott teljesítményükért, ám Walter Winans az egyetlen, aki mindkét fronton első tudott lenni: 1908-ban Londonban dupla futószarvas-lövészetben, 1912-ben Stockholmban szobrászat kategóriában utasított mindenkit maga mögé.
A holland (eredeti nevén) Wynants család a 17. század végén telepedett le Amerikában. Walter nagyapja, az 1796-ban született feltaláló, gépész, mozdony- és vasútigép-gyártó Ross Winans a vasútfejlesztési ágazatban találta meg számításait, és az 1840-es évek elejétől erősen érdekelve volt orosz földön is, ahol I. Miklós cár szívügyének tekintette a vasútépítést. Az 1851-re elkészülő Szentpétervár–Moszkva vonal gépészeti munkáit a Winans cég végezte, és miután Ross papa elhárította a felkérést, hogy vagongyártó üzemet létesítsen Oroszországban, fiait, Thomast és Williamet küldte el a cári birodalomba. A napvilágot 1852-ben Szentpéterváron meglátó Walter apja, William hatékonyan képviselte a családi vállalkozást, és alaposan megszedte magát. A krími háború (1853–1856) elvesztését követő hosszú pénzügyi válság idején az 1855 óta uralkodó II. Sándor cár által meghirdetett vasúti privatizációnak is haszonélvezője volt, sőt állítólag abból a 7.2 millió dollárnyi (9 millió rubel) összegből is vastagon jutott neki, amit a cári kormány kapott 1867-ben az Egyesült Államoktól „Orosz Amerika”, azaz Alaszka eladásáért. Becslések szerint 18-19 millió dollár (25 millió rubel) tulajdonosaként vonult vissza családjával, így a 18 éves Walterrel Angliába, Kent megyébe.
Az iskoláit Szentpéterváron elvégző, a pisztolyokkal és a puskákkal kiválóan bánó Waltert nem érdekelte a vasútfejlesztés és az üzleti élet, annál inkább a művészetek és a vadászat. A San Franciso Sunday Call 1912. július 21-i száma felidézte, hogy 1886 előtt a polgári lakosok nem használhattak fegyvert, és nem vehettek részt a hagyományos wimbledoni versenyen, ám egy alkalommal Walter Winans engedélyt kapott rá. Meg akarta mutatni a katonák és a haditengerészetnél szolgálók alkotta mezőnyben, hogy mire képes egy civil a revolverrel. Nos, a versenytársak örülhettek, hogy a lövései nem számítottak be, merthogy ő érte el a legjobb három eredményt. Miután pedig nyílttá tették a wimbledoni viadalt, Winans rendszeresen részt vett rajta, és mindannyiszor meg is nyerte mindhárom kategóriát.
Megannyi legenda keringett célzótudományáról. A Vadászlap 1908 júliusában arról írt, hogy I. Károly portugál király egyike volt a világ legügyesebb lövőinek, például harminclépésnyi távolságból ötször egymás után biztonsággal lőtt keresztül egy gyűrűn. A dupla futószarvaslövésben akkor már friss olimpiai aranyérmes Winanst azonban nála is nagyobbra tartotta, példaként említette, hogy hat egymásra rakott névjegyet 15 lépés távolságból ugyanannyi lövéssel két, illetve 12 részre osztott; 1889-ben Wimbledonban gyors egymásutánban leadott 19 lövéssel 19 apró madarat lőtt; egy francia vetélytárssal vívott versenyen 60 lövés közül 55 talált; Brightonban pedig 48 lépés távolságból egymás után 33 golyót lőtt egy kisebb madárba.
„Walter Winans, a volt, létező és leendő pisztolylövők legjobbjainak egyike, a vadasában Smith & Wesson revolverrel és lóhátról lövi a dámvadat, sőt galamblövésre is ajánlja a pisztolyt. A pisztollyal való lövésnek, a biztos pisztolylövésnek valami különös varázsa van. Talán éppen azért, mert csupán egyeseknek sikerül az átlagon felül emelkedniök, amit a puskával való lövésnél feltétlenül nehezebbnek tartok” – írta Schneider Árpád főhadnagy 1914. májusban a Vadászlapban, egyúttal ajánlotta Winans A pisztolylövés művészete című könyvét.
Csaknem 1000 négyzetkilométeren rendelkezett vadászati és kilövési jogosultsággal Glen Strathfarrarban, Glen Cannichben és Glen Affricban, azaz a skót felföldön, a Vadászlap 1885. november 5-i száma szerint „Angliában és Skóciában körülbelül 250 000 holdra terjedő, különböző vadban bővelkedő vadász-területeket bérelt, melyek után évenként nem kevesebb, mint 14 000 font sterling haszonbért fizet.” Pluckley közeli történelmi birtokán, a Surrenden Parkban kiterjedt lótenyésztést folytatott, magán vadrezervátumot tartott fenn bölényekkel, amerikai és európai jávorszarvasokkal, japán, vagyis szikaszarvasokkal, afrikai antilopokkal, vaddisznókkal és különféle egyéb állatokkal a világ négy égtájáról. Egyik fő törekvése volt, hogy minden ismert szarvasfaj legalább egy példányát leterítse, így Szibériában, Mandzsúriában, Japánban is vadászta őket, és az Európában ismert valamennyi faj közül 1912-re minimum egyet már elejtett. Azt állították róla akkoriban, hogy több szarvast lőtt, mint bárki más a világon. Szívesen vadászott vaddisznóra is, egy alkalommal elnyerte a császár aranyérmét Friedrichruhéban, amikor megölte a szezon legnagyobb vadkanját. Az első nagyszabású nemzetközi vadászati kiállításon, 1910-ben Bécsben díjat kapott hatvan nagyvadtrófeájáért (addig mintegy 2000-et ejtett el), és egymás után tizenkétszer győzött a brit pisztolybajnokságon.
Sok könyvet írt, közülük néhány: A pisztolylövészet művészete (1901), A sportpuska (1908), Lövészet nőknek (1911), Szarvastenyésztés szép trófeákért (1913) és Állatszobrászat (1914).
Az 1912-ben a szellemi olimpián az első díjat kiérdemlő szobrát, az Amerikai ügetőlovat híres lováról, Bugle Marchról mintázta. Munkáival a londoni Királyi Szépművészeti Akadémián is rendre elismerést szerzett, 14 alkalommal állíthatott ki, de például Cowboy Mounting a Bucking Bronco (Ellenszegülő vadlovat betörő kovboj) című alkotásáért érmet kapott az 1900-as párizsi kiállításon. Elkészítéséhez Buffalo Bill vadnyugati show-ja adta az ötletet. Sok Buffalo Bill-szobor került ki a kezei közül, de megalkotta a lóháton ülő olasz király, III. Viktor Emánuel alakját, formázott sellőt, sőt seprűnyélen repülő boszorkányt és a hullámokból előbukkanó Aphroditét is.
Az amerikai, ám a lábát az Egyesült Államokba először csak 58 évesen (!) betevő Walter Winans világhírű lótenyésztő volt, jószágai rendszeresen szerepeltek a nemzetközi kiállításokon és ügetőversenyeken. A londoni Olimpiai Kiállítási Központban 1910-ben rendezett show-n 46 (!) lóval összesen 93 kategóriában szerepelt, és a legtöbb pénzt is ő tehette zsebre. Paripái – a kiváló trénerrel, Armstronggal – gyakran megfordultak Ausztriában és Magyarországon, ő maga először 1911 szeptemberében járt nálunk. A pozsonyi mítingen bukkant fel, és „lekötelező udvariassággal kereste az ismerkedést a magyar sportférfiakkal, melegen érdeklődvén a magyar sportviszonyokról. Az utolsó versenynap kellemes meglepetése volt, hogy a kettes fogatú versenyben Winans maga is részt vett” – adott beszámolót a Budapesti Hírlap.
A halál is a pályán érte száz évvel ezelőtt: 1920. augusztus 13-án egy dagenhami ügetőversenyen hajtotta Henrietta Guyt, amikor szívrohamot kapott, és lova a halott – egyes források szerint koponyatörést is szenvedő – Winansszal haladt át a célvonalon. Úgy tartják, ekkorra szinte egy fillérje sem maradt, mert a hatalmas vagyona döntő részét kitevő orosz értékpapírok elértéktelenedtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom miatt.