Birkózás: Példaképek kellenek – interjú Növényi Norberttel

Hétfő délután a Csepelen nemrég átadott Kozma István Magyar Birkózóakadémia (KIMBA) ünnepélyes olimpiai arcképcsarnok-avatóján újfent meggyőződhettünk róla, hogy Növényi Norberten egyszerűen nem fog az idő: olimpiai bajnok birkózónk (aki emellett más küzdősportokban is világbajnok klasszis) formáját elnézve teljességgel hihetetlen, hogy már 63 éves, s annak is már több mint négy évtizede (!), hogy az orosz fővárosban a kötöttfogásúak 90 kilogrammos kategóriájában az olimpiai dobogó legfelső fokára állhatott.

„Szó se róla, kicsit vegyes érzés, elvégre a képen még elég fiatal vagyok, most meg már azért nem vagyok karon ülő csecsemő – válaszolta nevetve Növényi a tőle megszokott laza stílusban, amikor arról érdeklődtünk, milyen érzés volt aláírni saját arcképét többi nagy birkózóbajnokunk társaságában. – Ettől függetlenül nagyon jó volt itt lenni. Nem is a képemet aláírni volt különösen jó érzés, hanem hogy találkozhattam azokkal a srácokkal, akikkel korábban hosszú éveken keresztül naponta együtt edzettem – még ha én idősebb is vagyok a legtöbbjüknél. Az élet mindenkit másfelé sodort, ezért ma már jóval ritkábban tudunk találkozni, úgyhogy ez most jóleső kis nosztalgiázás volt, és örömmel láttam, mindenki jól van, ép és egészséges.”

Növényit megkérdeztük arról is, ennyi idő távlatából hogyan emlékszik vissza a moszkvai olimpiára – természetesen csípőből érkezett is az újabb hamisítatlan „növényis” válasz.

„Hát, én a tegnapra sem nagyon emlékszem, úgyhogy nehezen. De a viccet félretéve: nagyszerű élmény volt átélni az egészet, már csak azért is, mert pokolian sokat dolgoztam érte, jóformán hatéves korom óta azzal keltem-feküdtem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni – nosztalgiázott az esztendővel korábban, 1979-ben a magyar szempontból legendás, négy aranyat hozó San Diegó-i világbajnokságon, illetve a bukaresti kontinensviadalon is ezüstérmet szerző klasszis. – De úgy higgye el, hogy ezt még a bérletemre is ráírtam, sőt, otthon a vécé­ajtó belsejére is, úgyhogy amikor ott ültem, akkor is mindig azt láttam, hogy „Olimpiai bajnok akarok lenni!” Moszkvában olyan gyermekkori álom vált valóra, amelyet előtte mindennap üldöztem, így természetesen felejthetetlen, örök élmény marad.”

A később színészként még szélesebb ismeretségre szert tevő sportoló – aki kick-boxban, majd 52 évesen a sportágtörténet legidősebbjeként MMA-ban is világbajnoki címet szerzett – beszélt a szupermodern, minden igényt kielégítő KIMBA-ról is, ugyanakkor figyelmeztetett: az, hogy van egy ilyen létesítmény, nagyszerű kiindulópont, de önmagában még nem garancia a sikerre.

„Ahhoz megfelelő, a sportág fejlődését követni tudó szakemberek is kellenek. Az edzők és a jó sportolói »alapanyag« elengedhetetlen, de legalább ennyire fontos, hogy folyamatosan biztosítva legyenek a minőségi edzőpartnerek is, hiszen a küzdősportban akkor tud sikeres lenni az ember, ha minél több jó edzőpartnere van. Ezt viszont nagyon nehéz megoldani. Mára hagyományosan nagy sportágak kerültek roppant nehéz helyzetbe, elég csak megnézni, mi történt a súlyemeléssel vagy az ökölvívással, és sajnos a birkózás is hasonló cipőben jár. Ugyanakkor rengeteg a tehetséges fiatal, bízom benne, a jelenlegi sportági vezetőségünk tovább tudja vinni, amit elkezdett, és mindent elkövet azért, hogy olyan utánpótlásbázist építsen fel, amely meg tudja ismételni a múltbeli dicsőséges sikereket.”

Növényi hozzátette, nem könnyíti meg a helyzetet a sajnálatos tény, hogy manapság már eleve az óriási kihívás, hogy a gyerekeket egyáltalán elcsalogassuk a tablet vagy a számítógép mellől, amivel hosszú órákon át el tudnak bíbelődni.

„Éppen ezért kiemelten fontos, hogy olyan példaképeket állítsunk eléjük, akik valóban megfelelő motivációt jelentenek az ifjabb nemzedéknek. Most is vannak nagy bajnokaink, elég Lőrincz Tamásra vagy Bácsi Péterre gondolnunk, de sokkal jobban kellene a maiakat reklámozni, hogy a gyerekek is megismerjék őket. Nem véletlen, hogy minden gyerek Lionel Messi meg Cristiano Ronaldo akar lenni, hiszen még a csapból is ők folynak. Bízom benne, hogy ezen a téren is elindult egy folyamat, amelynek pozitív lesz a végkifejlete.”