OLÁH Katalin, kétszeres világbajnok tájfutó:
„Hogy mi jut eszembe elsőként Saciról? Az, hogy pótolhatatlan. Olyan egyénisége, jelensége volt a magyar sportéletnek, hogy a hiánya mindig érezhető lesz. Neki köszönhetem, hogy világbajnok lett belőlem, hiszen szövetségi kapitányként ő hívott meg először a válogatott keretbe. Ez egy tizennégy esztendős nyíregyházi lánynak maga volt a csoda és a nagy lehetőség, hiszen edzőtáborokba, versenyekre járhattam a nagyokkal. Hatalmas példakép volt mindannyiunk számára, és nem csak aktív pályafutásom alatt, hanem később is. Mindig csodálattal szemléltem azt a tüzet, amellyel a magyar sportéletben tevékenykedett, ahogy a futómozgalomért dolgozott vagy éppen a nők sportjáért tett. Legutóbb tavaly áprilisban beszéltem vele telefonon, amikor beválasztották a Nemzet Sportolói közé. Már akkor javában küzdött a betegségével, de ez a döntés annyira feldobta, olyan sok erőt adott neki. És én a lelkem mélyén azt kívántam: szeretném, ha sokáig élvezhetné ezt."