MARATONI SZEKÉREN
DORA, A FÉRFI
Az 1936-os berlini olimpia női magasugródöntőjében – ki ne tudná? – Csák Ibolya nyerte meg „szétugrást” követően az aranyat. A 160 cm-t még hárman teljesítették, de a 162-t (negyedikre!) már csak Csák, az ezüstérmes brit Dorothy Odam és a bronzérmes német Elfriede Kaun nem. A negyedik helyezett Dora Ratjen már 160-on kiesett, ám ha nem így lett volna, utólag elvették volna az érmét. Két évvel később ugyanis kiderült, hogy a szép szál Dora – férfi! (Nem mellesleg a legjobb németet, a 160 cm-rel országos csúcstartó Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a nácik nem engedték elindulni az olimpiai selejtezőnek is számító bajnokságon...)
Tulajdonképpen már 1918-as születésétől fogva az volt, de női ruhákban nőtt fel, lánynak nevelték, és csak miután 1938-ban 170 cm-es világcsúccsal a 164-et ugró Csák előtt Európa-bajnok lett, derült ki róla, hogy nem nő. Így aztán az Eb-arany is Csák Ibolyáé lett, Dora pedig innentől Heinrich Ratjenként élt egészen 2008-ig, amikor 90 évesen elhunyt.
DOPPINGHALÁL AZ ÚTON
Az 1960-as római olimpiáig a kokaint és amfetamint teljesen legálisan használhatták teljesítményfokozásra a sportolók, ekkor azonban egy dán országúti kerékpáros, Knud Enemark Jensen tragikus esete átírta az ezzel kapcsolatos szabályozást. Történt, hogy a csapatversenyben társa, Jörgen Jörgensen napszúrást kapott és kiállt, így a dánok hárman maradtak. Jensen is arra panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, majd egyszer csak leesett a kerékpárjáról, és a célban felállított egészségügyi sátorban még azon a délutánon elhunyt. Halottas ágyának szélén ott ült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dán tagja, Axel királyi herceg is. A vizsgálat megállapította, hogy a sportoló egyebek mellett amfetamin hatása alatt állt, és ennek következtében vesztette el az eszméletét a futam alatt. Az 1960-as évek közepére a különböző sportszövetségek a teljesítményfokozó gyógyszerek tiltásába kezdtek, a NOB 1961-ben hozta létre orvosi bizottságát, szigorú ellenőrzésekre pedig először az 1968-as téli, majd nyári játékokon került sor.
ELLOPTA A CSÁSZÁR ZÁSZLAJÁT
Dawn Fraser sorozatban a harmadik aranyáért ment Tokióba, hogy 1956 és 1960 után ismét megnyerje a 100 méteres női gyorsúszást az olimpián. Toronymagas esélyes volt, hiszen első nőként tudta le egy percen belül a 100 métert (Perthben 1962-ben), 1964 elején úszott karriercsúcsát (58.6) pedig csak 1972-ben voltak képesek felülmúlni. Tokióban 59.5-tel behúzta a történelmi, harmadik aranyat, majd addig ünnepelt, amíg máig tisztázatlan körülmények között a császári palota kertjéből ellopott egy olimpiai zászlót, és az őrség letartóztatta. A vád szerint átúszta a lobogóhoz vezető úton a vizesárkot, szerinte azonban olyan koszos volt a vize, hogy a lábujját sem dugta volna bele. Hazája szövetsége példátlan módon tíz évre eltiltotta, a szigorú japánok azonban megbocsátottak neki, sőt fájdalomdíjul a lobogót is megkapta. Fraser leállt az edzésekkel, erre kevéssel Mexikóváros előtt közölték vele, hogy eltörölték a büntetését, és indulhat az olimpián, az ekkor már 31 éves Dawn azonban köszönte szépen, de felkészületlenül nem kívánta megméretni magát.
AZ ÁT NEM VETT EZÜSTÖK
BREZSNYEVTŐL IS KAPOTT
A KIFINOMULT CSALÓ
Gligorije Novicsicsnek legalább egy fél aranyérem járt volna 1984-ben. Az ökölvívótorna jugoszláv mérkőzésvezető-pontozója a Los Angeles-i olimpián a 81 kg-os Evander Holyfield–
Kevin Barry elődöntőt vezette, amelyből az amatőr boksztörténelem egyik leghírhedtebb meccse lett.
A súlycsoport favoritja a későbbi nehézsúlyú profi világbajnok Holyfield volt, aki a hazai ringben már az első menetben leütötte új-zélandi riválisát, majd a második menet vége előtt 13 másodperccel kétszer jobbal újra megfogta, végül egy irtózatos balhoroggal végleg padlóra küldte. Novicsics annak rendje és módja szerint előbb kiszámolta Kevin Barryt, majd állj utáni ütésért leléptette az amerikait.
A „Stop!” tényleg elhangzott, a tv-felvétel szerint azonban a mindent eldöntő ütés után. Holyfield tehát kikapott, a győztes Barry viszont – mivel kiütötték – 28 napig nem léphetett ringbe, így meccs nélkül a másik elődöntő győzteséé lett az olimpiai arany. Történetesen egy jugoszláv bunyósé: Anton Joszipovicsé... Aki az eredményhirdetésen sportszerűen felhúzta maga mellé Holyfieldet a dobogóra felső fokára, ez azonban a lényegen már nem változtatott.
JOHNSON MINDENT ELBUKOTT
Minden idők leghíresebb doppingesete az 1988-as szöuli olimpia első számú sztorija lett. A 100 méteres férfi síkfutás döntője után bukott le a szédületes, 9.79-es világcsúccsal győztes kanadai Ben Johnson, aki a rekortánon legyőzhetetlen volt, a rajtnál kilőve szinte agyonvágta a mezőnyt, benne a címvédő amerikai Carl Lewist. A finálé utáni doppingvizsgálat viszont sztanozololt mutatott ki a szervezetében, ami miatt két nappal később diszkvalifikálták. Az arany Lewisé lett, Johnsonnak pedig nemcsak ettől, de 1987-es római világbajnoki címétől és az ott futott 9.83-as világrekordtól is meg kellett válnia, miután az IAAF előtt bebizonyosodott, hogy a kanadai sprinter 1981 és 1988 között módszeresen doppingolt. A szöuli döntő nyolc futója közül korábban vagy később hatnak (még Lewisnak is!) volt afférja különböző tiltott teljesítményfokozókkal – a magyar csúcsot tartó Kovács Attila az elődöntőben futamában 10.31-gyel ötödik lett, amivel az övé volt a kilencedik idő...
ATHÉNI MAJDNEM ARANYAINK
PHELPS: NEKEM NYOLC
A 2008-as pekingi olimpia előtt mindenki tudta (az élete formájában úszó Cseh László főleg...), hogy az amerikai Michael Phelps célja minden idők legsikeresebb olimpiai szereplése. Az egy olimpián nyert aranyak számát tekintve a nagy előd, Mark Spitz állt az élen a müncheni héttel – Phelps Kínában nyolcra tört. A 100 m pillangó döntőjében Phelps éppen a hetedik győzelméért úszott, de nem számolt a szám Európa-bajnokával, az Amerikában tanuló szerb Milorad Csaviccsal. A két úszó olyannyira egyszerre csapott célba, hogy szabad szemmel teljesen láthatatlan volt a különbség, ám hivatalosan egyetlen századdal jobb volt az amerikai ideje (50.58, illetve 50.59). Egy víz alatti fotón utólag azonban az látszik, hogy a 4-es pályán úszó Csavics már eléri a falat, miközben Phelps még útban van a cél felé. Az Omega illetékesei később azt mondták, lehet, hogy Csavics már beért, de Phelps erőteljesebben csaphatott a célba, ezért érzékelhette őt elsőként a gép. Nyilván így volt...
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 26-i lapszámában jelent meg.)