Akinek a mozgás mentette meg az életét – Vincze Lilla és a sport

– Híresen büszke a balatoni származására, a Napoleon Boulevard történetében is fontos helyszín Siófok. Mit jelent önnek a Balaton?
– Mindent. Siófokon születtem, ott végeztem az iskoláimat, ott indult a pályám és igen, az 1986-os Interpop-fesztivál emléke is odaköt, amely meghatározta a zenei pályámat. A Balaton menedék és feltöltődés is. Sokat segített, hogy a világjárvány időszakában gyakran visszatérhettem a partjára. Az ottani naplementében úszni leírhatatlan élmény. Ma már jobban vágyódom a kis települések meghitt, érintetlen világára. Ráadásul zenekarommal is hagyomány az itteni „csapatépítős” napok megszervezése. Terveink szerint idén nyáron sem marad el, alig várjuk.

– Átúszta már a Balatont?
– Még nem, noha tudok és szeretek is úszni. És szeretek sportvitorlázni is, többször trapézolhattam a 470-es sportvitorláson. Kedvtelésből sportolok, így ami már nem esik jól és teljesítményre megy, azt már a zenében és a sportban sem csinálom. Örömből muzsikálunk nagyszerű jelenlegi zenekarommal, amelynek tagjai mindannyian sportemberek. Edzünk, futunk, biciklizünk, a fuvolistánk például sziklamászó, a dobosunk erőemelő, a szólógitárosunk nagy túrázó.

– Mennyire elfogult a vízi sportokkal?
– Vannak sportágak, amelyekért valósággal rajongok. Ilyen a kajak-kenu, az úszás, a hajó- és a vitorlásversenyek mellett a vízilabda, olykor még a labdarúgás is. Gyermekkoromban két romantikus szalagház között kis futballpályánk volt a Sió mellett. Akkortájt a bátyámmal magunk készítettük a tutajunkat és nagy, vadregényes túrákat tettünk. A Mélykék című albumom is a vízimádatomról szól.

– A hétköznapokban is űzi e sportágakat?
– Koraszülöttként, mindössze két és fél kilóval érkeztem a világra. Kislányként vékonyka, csenevész voltam, drága szüleim sokat dolgoztak azon, hogy fizikailag is iskolaérett legyek, azonban a vitamininjekcióktól nemigen jött meg az étvágyam. A sport mentette meg az életem, miután a gyerekorvos javaslatára elkezdtem tornázni járni és rákaptam. Az iskolában jött mellé a szertorna, az úszás, a vitorlázás, a kirándulás, a biciklizés, ennek hatására teljesen kiiperedtem (kigyógyult – a szerk.), és egy életen át a sport szerelmese maradtam, örökmozgónak tartom magam. A torna továbbra is hétköznapjaim része, a többit az évszaknak megfelelően űzöm.

– A torna és a zene nem áll távol egymástól.
– A szertornában a talajgyakorlatokat szerettem leginkább, mert a kivitelezésük zenére történt. Az ugrások is jól mentek, amelyben a lendület és akrobatika került előtérbe. Mindig is csodáltam a cirkuszművészeket, az artistákat, akik elhivatottságukkal, szorgalmukkal és felelősségérzetükkel minden nap a bőrüket viszik vásárra. Talán ők képviselik a hidat a versenysport és a művészet között.

– Sohasem szeretett volna élsportoló lenni?
– Az általános iskolában még jártam versenyekre, élvezetből. Az élsport a teljesítménykényszer miatt nem vonzott. Akkoriban a lelkemhez már közelebb állt a zene és az irodalom. A gimnáziumi irodalomórák Bertalan Jánossal a „Holt költők társasága” filmbeli hangulatára emlékeztettek, előadásai kinyitották a belső világomat: gitárral érkeztem az óráira, amelyeken előadhattam nagy költőink verseit, amelyeket én zenésítettem meg. Ilyen volt József Attila a Rejtelmek, illetve a Mámor című verse vagy Ady Endre Őrizem a szemed című alkotása. Végzősként iskolám önálló dalestet szervezett nekem meglepetésként a kultúrházban. Azóta tudom, hogy „könnyfüggönyben” is lehet énekelni… Akkor dőlt el a sorsom, örökre a zene mellett köteleződtem el.

– Könnyen rátalált a saját hangjára és stílusára?
– Eleinte alternatív zenekaraim voltak, nyughatatlanul és folyamatosan kísérleteztem. Érettségi előtt a klasszikus zene és a musical között kellett választanom, de már akkor a pop-rock kultúra felé kacsingattam. A tanáraim azt mondták, hogy a hangi adottságaimat kár erre elpazarolni – akkoriban másként tekintettek a stílusra. Örülök, hogy ma már klasszikus zenész is énekel popot, jazzt, világzenét, népzenét és fordítva. A komolyzenei ismeretek, a technikák, a belcanto tökéletes alapot adtak nekem. Azt viszont láttam, hogy nem volt elég érett az ország az általam képviselt Nina Hagenes rock and rollra, amely az operával keveredett.

– A Napoleon Boulevard-ral később sikert sikerre halmozott.
– A nagy találkozások és a jó barátok igazi kincsek. A Solaris együttes Marsbéli krónikák című lemeze is ilyen módon landolt Antók Tamás barátom kezéből. Ebben az instrumentális, újító zenében éreztem azt az eredetiséget, amit kezdő énekesnőként régóta kerestem az autentikus zenei világból. A Kertészeti Egyetem Klubjában tartott Solaris-koncerteken ismertem meg a tagokat, segítettem nekik próbatermet találni, ahová el is mehettem és végül a közös örömzenélés közepette beindult „valami”. Megszülettek az első dalok (Kérlek, ne félj, Fogd meg a kezem, Szállj velem), amelyeknek én is az egyik szerzője voltam. A Napoleon Boulevard-ral a Kérlek, ne félj című dal hozta meg az áttörést 1986-ban az Interpop-fesztivál első díját követően. Utána valóban szárnyalhattunk a zenében, és fürödtünk a sok szeretetben, elismerésben.

– Hogyan emlékszik vissza erre harmincöt év távlatából?
– Bíztunk magunkban és lelkesek voltunk. A Kérlek, ne félj erős dal volt, ráadásul egy bizonytalansággal átszőtt korszakban. Miután megnyertük a fesztivált, a lemezmegjelenéskor a Hazafias Népfront majdnem fél évre le is tiltotta a szövege miatt. Nekem a zene és a szöveg együttélése olyan, mint a test és a lélek egysége. A kortárs pop-rock kultúra izgalmát a merészség és az újítás adja, hogy naprakészen leképezi az életünket. Azonban tény, hogy akkor könnyebb bátornak lenni, amikor körülötted a légkör predesztinálja ezt a kiállást.

– Vannak a rajongói között élsportolók is?
– Inkább ismerősök, zenekedvelők, mint rajongók. Mohamed Aidával például kölcsönösen tiszteljük egymást. Emberileg is példaképem, mert a család, a hivatás mellett érte el szakmai sikereit. Remélem, történelmet írhat idén a hetedik olimpiáján. Farkas Bertalannal és Egerszegi Krisztinával is többször találkozhattam, Besenyei Péter barátommal pedig sokat repültem, óriási élmények kötnek minket össze: rengeteget vezettem, ejtőernyőztem, tandemugrottam.

– Tandemugrott?
– Többször is. Őcsényben 1993-ban a nemzetközi hőlégballon-találkozón mesterem, Palotai Nándor és barátai meglepetéssel vártak. Két óriáshőlégballon összekötve emelkedett a magasba, majd váratlanul szétszakadtunk egymástól, és négyezer méter magasságból ejtőernyős tandemugrással szerencsésen, kalandosan landoltunk. Kissé máshol, mint terveztük... Gyakran repülhettem Cessna kisgéppel a Farkashegyi repülőtéren, ott ismertem meg Besenyei Péter műrepülő-világbajnokot. Egy családi repülésnapon szintén ejtőernyős tandemugrással érkeztem meg a színpadra, pontosabban mellé, overallom zsebében a mikrofonnal és a fellépő ruhámmal. A földet érés után énekeltem el a Szállj velemet, miközben Besenyei Péter „táncolta a kűrjét” az égbolton. A repülés, a fergeteges mélykék ég és a világűr több dalomat is inspirálta.

– Sporteseményekre is kijár?
– Mohamed Aidát többször láttam versenyen vívni, Szolnokra is rendszeresen járok a barátaimhoz vízilabda-mérkőzést vagy evezősversenyt nézni. Szenvedélyes drukker vagyok, a rajongásig hergelem magam – legutóbb a futballválogatottunk Németország ellen vívott fantasztikus Eb-mérkőzésén. Mérhetetlen büszkeséggel tölt el a csapat sikere. A Balatonon szinte minden évben részt veszek nézőként vagy a kísérő hajóban a Kékszalag-vitorlásversenyen. Imádom a régi, csodás fa- és sportvitorlásokat is. Most a sakkot fedeztem fel újra, inspirál a Polgár lányok gondolkodásmódja. A gyorskorcsolyázó Liu fivéreket is zseniknek tartom, de élőben még nem láttam őket versenyezni.

– Mit tervez a nyárra?
– Bízom benne, hogy kisebb szabadtéri koncertekkel, kamara-előadásokkal biztonságosan visszatérhetünk. A zenekarommal időről időre tartunk megújító próbákat. Az első koncertünk a gyönyörű nógrádi vár tetején volt, ha minden jól alakul, Balatonszepezden és Zalamerenyén is énekelek a nyáron, végül Pásztón, remélhetőleg ismét zenekarral, méltón ünnepelhetjük augusztus 20-át és a „szabadságunkat”.

– Jubileumi év az idei, hogyan készült a születésnapjára?
– Megállt az idő, az én életemből is kiesett több mint egy év, tehát úgy állok hozzá, hogy egy évvel fiatalabb vagyok, minden megvár. Az évet A Dal 2021 zsűritagjaként kezdtem, ám a nyárra tervezett jubileumi nagykoncertemet természetesen elhalasztottuk. Most fontosabb megállni és átértékelni, erőt gyűjteni, új célt találni és új forgatókönyvet írni, egymást segíteni a zenében, emberségben és nem utolsósorban vigyázni egymásra, mert az „élet nem főpróba, az élet maga a szimfónia”.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 26-i lapszámában jelent meg.)