Szaxofonszóló Bayern-sálban – Marschall Tamás és a sport

– A katari futballválogatott újra Debrecenben játszott felkészülési mérkőzést, előbb Szerbia, majd Portugália ellen. Ennyire komolyan veszik a jövő évi labdarúgó-vb előkészületeit?
– Egyéb elfoglaltságom miatt nem tudtam megnézni ezeket a meccseket, noha érdekel a katariak szereplése – mondta Marschall Tamás klarinét- és szaxofonművész, aki tizenkét éven át volt a Katari Filharmonikus Zenekar tagja, tavaly ősz óta pedig szólistaként, illetve magántanárként dolgozik az arab országban. – A felkészülésre nagyon odafigyelnek, mert ahogy a 2015-ös kézilabda-világbajnokságon egészen a döntőig meneteltek, szerintem a futball-vb-től is hasonlóan emlékezetes sikert remélnek.

– Odakint is jár meccsre?
– Néhány bajnokira kimentem. Katari edzősködése idején például a négyszeres magyar bajnok, tizenhétszeres válogatott Orosz Ferencet kísértem el a Qatar Sport Club egyik mérkőzésére, mert nem akartam elhinni neki, hogy a tévé által közvetített találkozókon fizetett nézők ülnek a lelátókon. Pedig Ferinek volt igaza! A felbérelt néhány száz vendégmunkásnak az volt a feladata, hogy – szemben a kamerákkal – különféle zajkeltő eszközök segítségével hangulatot teremtsen. Fizető néző talán harminc lehetett, a többi érdeklődő a VIP-páholyokban foglalt helyet. Jártam az al-Szadd meccsein is néhány más, odakint megismert külföldi társaságában. Ez Tamim emír kedvenc együttese, az edző a spanyolok világ- és Európa-bajnoka, Xavi. És kimentem az al-Gharafa találkozóira is, amikor Németh Krisztián ott légióskodott.

– Nyugtasson meg: a Katari Filharmonikus Zenekar koncertjeire nem pénzért toborozzák a nézőket.
– Szerencsére nem, ott még a hagyományos a szereposztás, vagyis a zenerajongók veszik meg a belépőt.

– Miként lett egy magyar muzsikus alapító tagja egy közel-keleti emírség zenekarának?
– A Qatar Foundation, amely szorosan kapcsolódik az emír édesanyjához, Seika Moza bint Nasszerhez, 2008-ban nemzetközi meghallgatást írt ki az összes zenekari pozícióra; ilyesmi igen ritkán fordul elő a mi szakmánkban. Én Bécsbe utaztam próbajátékra, majd egy hónappal később e-mailben értesíthetek, hogy részt vehetek a filharmonikusok megalapításában. A pandémia miatt mostanra a száz taggal induló zenekar létszáma majdnem a felére csökkent.

– A már említett katari kézilabda-válogatott hat éve tizennégy honosított játékossal vágott neki a vb-nek. Milyen volt a zenekar összetétele?
– A katari emberek nagyon nyitottak és fogékonyak a kultúrára, de elsősorban az arab népzenét kedvelik. Én nem tudok diplomás katari muzsikusról. Arab származású művészek vannak a zenekarban, ám ők jellemzően Európában végeztek valamelyik zeneművészeti főiskolán.

– Merrefelé koncerteztek a világban?
– A Covid-járvány miatt az utóbbi két évben nem voltak fellépések és külföldi utak, azt megelőzően azonban háromszor jártunk a brit fővárosban, kétszer-kétszer léptünk fel New Yorkban, Washingtonban és Párizsban. Volt olaszországi és háromhetes kínai turnénk is. Olyan előkelő helyeken adtunk hangversenyt, mint a londoni Royal Albert Hall és a milánói Scala.

– Jártak-e Németországban?
– Ott nem.

– Pedig a német futballcsapatok előszeretettel keresik fel Katart… Honnan a német labdarúgás iránti szimpátiája?
– A nevem nem véletlenül németes hangzású, apai ágon sváb felmenőim vannak. Az első vb, amelyre emlékszem, az 1990-es olaszországi torna volt. A bátyám viszont lelkesen mesélt már az 1986-os világbajnokságról is, főleg az angol–német és az argentin–német meccsekről, ami felkeltette az érdeklődésemet, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy a képernyőre tapadva nézem a torinói NSZK–Anglia elődöntőt. Nagyon örültem, amikor Franz Beckenbauer csapata a római fináléban visszavágott az argentinoknak a négy évvel korábbi döntőben elszenvedett vereségért. Azóta megvan a kétévenkénti nyári programom: Eb-t és vb-t nézek. Arra sajnos 2016-ig kellett várni, hogy a magyar válogatott is érdekelve legyen egy világversenyen; természetesen ott voltam Marseille-ben is. Ami a klubcsapatokat illeti, a Bayern Münchennek szurkolok.

– …amely rendszeresen készül Katarban.
– Először 2011 januárjában jutottam el az edzőtáborukba. Akkoriban sokkal lazábbak voltak a biztonsági előírások, s a rendezők talán nem is gondolták, hogy egy szurkoló csak úgy besétál a csapat sajtótájékoztatójára, hogy szelfizhessen Toni Kroosékkal. 2011-ből és 2012-ből majdnem minden játékostól van aláírásom és készült közös fotó is. Ez azonban a múlt, manapság sajnos már képtelenség a csapat közelébe férkőzni, így maradnak a nyilvános edzőmeccsek.

– Melyik szelfijére a legbüszkébb?
– Arjen Robben nem volt hajlandó megállni senkinek sem, én azonban futás közben elé ugrottam, és így sikerült lefotóznom.

– A katari filharmonikusok többi tagja is futballrajongó?
– Nem mondanám. Klarinétosként a fafúvós karban közvetlenül az első fagottos mellett ültem, ő egy jól szituált szlovák családapa, s közben fanatikus Barcelona-szurkoló. Vele sokat beszélgettünk a fociról. Érdekes, hogy bár volt számos német zenekari tag, a Bayernnel egyedül én szimpatizáltam.

– Sohasem vágyott futballkarrierre?
– A mi családunk a muzsika bűvöletében él. A nagypapám és az édesapám csaknem három évtizeden át volt az Operaház művésze, s gyerekkoromtól nekem is a zene az utam. Futballozni viszont nagyon szeretek, ám az utóbbi időben sajnos le kellett állnom a rendkívüli sérülékenységem miatt. Többször sérült meg a bokám és a csuklóm, utóbbi pedig kifejezetten kellemetlen egy zenész esetében. Megelőzendő a bajt, már nem focizom, maradtam néző.

– Miként lett közreműködője a pandémia miatt tavalyról 2021-re halasztott, egyébként Bayern-győzelemmel záruló katari klubvilágbajnokságnak?
– Év elején felhívott egy angolul arab akcentussal beszélő úr, s megkérdezte, lennék-e tagja az ottani Bayern Fan Clubnak; nagy szeretettel várnak, mondta, mert még nincs német tagjuk. Az ajánlata azt követően is állt, hogy kiderült, magyar vagyok, ugyanis európai tagjuk sem volt. A beIn Sport tv-csatorna, amely a Közel-Keleten a közvetítési jogok javát birtokolja, készített rólunk egy riportot, s ezt követően a FIFA katari kapcsolattartója felkért, hogy zenéljek a klub-vb meccsei előtt. A terveket sajnos átírták a Covid-szabályok, a világjárvány miatt nem lehetett a stadionokban muzsikálni, csak a létesítményeken kívül. Szerencsém volt, nekem rendre központi hely jutott a dohai stadion bejáratánál vagy a metrómegálló kijáratánál.

– Mit játszott?
– Az elmúlt két évtized futballslágereit, valamint a Bayern legnépszerűbb szurkolói dalait. Az elegáns öltözet kötelező volt, ugyanakkor végig a nyakamban volt a Bayern-sál, nehogy valaki azt higgye, az egyiptomi al-Ahli a csapatom…

– Mekkora lehet a müncheni klub katari rajongótábora?
– Az utóbbi tíz évben jelentősen megváltoztak a szurkolói szokások. A nemzetközi mérkőzések iránt sokkal élénkebb az érdeklődés, és ahogy közeledik a 2022-es világbajnokság, s egyre másra adják át az új stadionokat, érezhetően nő a futball-láz is. Egymásba érnek a prezentációk, egyre több a vb-t hirdető plakát. Hosszú éveken át elsősorban Real Madrid- és Barcelona-mezes szurkolókat lehetett látni az országban, de aztán felbukkant néhány Bayern-dresszes drukker és Bayern-emblémás autó is. Amióta katari kézen van a Paris Saint-Germain, természetesen sokan váltottak, s Neymar lett az új kedvenc; gyanítom, a jövőben Lionel Messi meze lesz a legkapósabb.

– Nemcsak a klub-vb-nek volt közreműködője, fellépett a dohai Nemzeti Stadion avatóünnepségén is. Oda miként kapott meghívót?
– A Kalifa-stadionként is emlegetett arénát 1976-ban nyitották meg, a 2006-os Ázsia-játékokra átépítették, majd újra korszerűsítették. Befedték, légkondicionálták. A 2017-es megnyitóünnepségen egy zenekarral léptem fel, a katari himnusz mellett nyolc-tíz perces, focislágerekből készült válogatást játszottunk el. A produkciónkról néhány nappal a megnyitó előtt videó készült. Lehet, hogy akkor még a klímát is próbálgatták, s igyekeztek kihozni a maximumot, mindenesetre a felvétel idején vacogott a fogunk a tizenhét fokban, miközben odakint harminckilenc fokos hőség tombolt.

– Ha már a klíma: mire számíthatnak a csapatok Katarban?
– Amíg nyári rendezésről volt szó, mesterséges felhőkkel leárnyékolt városrészekről, fedett szurkolói zónákról lehetett hallani, a november és december viszont – már ami a hőmérsékletet illeti – arrafelé ideális a futballra. Kérdés azonban, mennyire ideális a világ futballjának, hogy az idény kellős közepén le kell állítani a bajnokságokat és a nemzetközi kupasorozatokat...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. szeptember 11-i lapszámában jelent meg.)