Az Év Sportolója Gála: mesterkurzus, avagy ki lesz az év edzője?

AZ EDZŐK KATEGÓRIÁJÁVAL 1985-ben bővült ki az 1958-ban útjára induló, idén 64. alkalommal kiírt Év sportolója választás, és máris dilemma elé állította a szavazójogukkal élő sportújságírókat, hogy miként hasonlítható össze a klubedzők és a szövetségi kapitányok munkássága. Pláne úgy, hogy elsőként rögtön a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György nyerte el a díjat. A szavazást kiíró Magyar Sportújságírók Szövetsége aztán 1995-ben kettébontotta a kategóriát, külön választottak legjobb edzőt és legjobb szövetségi kapitányt, ám 2015-ben újra egyesült a kettő, miután a szövetség új vezetősége úgy érvelt: így még értékesebb a győzelem.

Tavaly óta már a fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzőket sem díjazzák külön, mint 2015 és 2020 között, ők is az Év edzője kategóriában méretnek meg, közülük idén a tízes listára Szabó Álmos került fel, Papp Bianka és Illés Fanni – akik két arany- és két ezüstérmet nyertek a paralimpián – edzője, de a három végső jelölt közé már ő sem.

Ezúttal van a mezőnyben olyan tréner, aki másodszor nyerheti meg a trófeát, hiszen ábécérendben az első jelölt Csipes Ferenc, aki 2011-ben már kiérdemelte az év edzőjének járó trófeát.

Az 1988-as szöuli olimpia bajnokának (K–4, 1000 m) versenyzői két kategóriában is versenyben vannak az idei Év sportolója díjakért. Lánya, Csipes Tamara az Év női sportolója, illetve az olimpiai bajnok női kajak négyes az Év csapata (az egyéni sportágak csapatversenyében) titulusért. Csipes Ferenc azt mondta a négyes tokiói sikere után, kilencvenkilenc százalékig biztos volt benne, hogy nyernek – egy százalékot adott valamiféle fatális balszerencsének –, de azt egy pillanatig sem titkolta, erősödött az Eb-aranyérmes négyes azzal, hogy az olimpia menetrendje lehetővé tette, a Csipes Tamarához hasonlóan egyesben és párosban is induló Kozák Danuta beüljön vezérevezősnek. De még mindig kellett egy apróság, olyan – szó szerint – mesteri húzás, ami igazán felgyorsította a hajót. A laikus úgy gondolná, szinte mindegy, hogy Kárász Anna ül a második beülőben és Csipes Tamara a harmadikban vagy fordítva. Aztán kiderült: egyáltalán nem mindegy! Az ilyen „apró” edzői mesterfogások is kellenek a nagy sikerekhez...

A kategória második jelöltje Decsi András vívóedző. Maga is nyert Eb-ezüstöt, de sérülései miatt nem tudta befutni azt a pályát, amelyet remélt. Edzőként ellenben minden szempontból a csúcsra jutott. Eleinte külföldön szerzett tapasztalatokat, az Egyesült Államokban, Hongkongban, Kínában és Szingapúrban is sikerrel működött. 2015-ben átvette Szilágyi Áron edzéseinek irányítását, így fontos szerepe volt – az egyéni titulusokat tekintve – minden idők legsikeresebb kardvívó olimpikonjának riói és tokiói sikerében is. 2017 januárja óta a férfi kardszakág vezetőedzője is.

„Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ott lehetek a legjobbak között, az edzői pályám, a munkám elismerése   – mondta lapunk munkatársának, Kovács Erikának Decsi András. – Öröm, hogy az elért eredmények alapján a sportújságírók méltónak találtak arra, hogy bekerüljek ebbe az illusztris társaságba. A versenyzőim nagyszerű teljesítménye segített ahhoz, hogy idáig eljussak, én valójában rájuk vagyok igazán büszke.”

Az Év edzője díj harmadik várományosa Selmeci Attila. A kiváló úszóedző esete különleges, hiszen – miközben vitathatatlanná tenné a helyét a legjobbak között az a tény is, hogy ő volt a tokiói olimpia legeredményesebb magyar férfi sportolója, Milák Kristóf mestere – nagyra értékelendők pedagógiai képességei is, ahogyan egy vitathatatlanul nehéz, sőt már-már pattanásig feszült kapcsolatban, időnként magával is viaskodva olimpiai bajnoki címhez segítette zseniális képességű tanítványát. Mint ismert, mester és tanítvány útjai elváltak az olimpia után, a 63 éves Selmeci Attila a jövőben a Budapesti Honvéd SE edzőit segíti tanácsaival, illetve októberben ő irányította a Jövő Bajnokai program második központi edzőtáborát.

„Óriási megtiszteltetésként élem meg, hogy bekerültem a legjobbak közé   – mondta Selmeci Attila a Nemzeti Sportnak. – Roppant büszke vagyok arra, hogy képviselhetem a sportágamat a gálán. Az, hogy hányadik leszek végül, teljesen mindegy, hiszen ez egy ünnep, a munkám elismerése. Köszönöm mindenkinek, aki segített idáig eljutni.”