Emlékezés: húsz éve hunyt el Hidegkuti Nándor

Rohan az idő: ma húsz éve hunyt el Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat legendás csatára. Nevét az MTK stadionjának homlokzatán olvashatjuk, magától értetődő, hogy róla nevezték el, mint ahogyan az ő emlékét őrzi egy csendes óbudai utca is. Abban a kerületben született és élt sokáig, ott is temették el.

A stadion elnevezése aligha véletlen: 302 meccsen 202 gólt szerzett kék-fehér mezben 1947 és 1958 között, klubjával tízszer szerzett érmet. Háromszor bajnok, hatszor ezüstérmes, egyszer harmadik volt az MTK ebben az időszakban; 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen szerepelt a válogatottban, tagja volt az Aranycsapatnak, olimpiai bajnok (1952) és világbajnoki ezüstérmes (1954). Halk szavú ember, fantasztikus képességű labdarúgó volt. Ő szerezte az első, a második és a hatodik gólt az Évszázad mérkőzésén (1953-ban Londonban 6:3 Anglia ellen), három gól a Wembleyben!

Azt mondják: aki jó futballista volt, abból még nem lesz okvetlenül sikeres edző. Nos, ő a kispadon is nagyot alkotott, az olasz Fiorentinát kétszer vitte be a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjébe, 1961-ben meg is nyerte vele a sorozatot. Hazatért, a Győri ETO csapatát vezette a klub történetének első bajnoki címéig (1963), az al-Ahlival ötször ünnepelhetett egyiptomi bajnoki címet.

Csodálatos pályafutás, játékosként és edzőként is kiemelkedően sikeres karrier. A magyar futball tragédiája, hogy mégsem lehetett maradéktalanul boldog – ha egy személyes megjegyzést lehet tenni, 1994-ben egy televíziós műsor felvétele után együtt utaztunk Óbuda felé a 106-os buszon. Nándi bácsi mondta akkor a németek ellen 3:2-re elveszített vb-döntőről:

„Már negyven éve lefújták azt a meccset, de még ma is, hetente egyszer az éjszaka közepén verítékezve arra ébredek, hogy ott vagyok Bernben, zuhog az eső, próbálok egyenlíteni, de nem megy... Sohasem tudom feldolgozni, hogy elveszítettük a döntőt.”

Reménykedünk, talán megnyugvást talált.