Vívás: Nagy Dávid nem dől hátra a GP-ezüst után

– Felfogta már?
– Még nem ülepedtek le bennem a hétvégén történtek – válaszolta Nagy Dávid, aki a párbajtőrözők budapesti Grand Prix-viadalán pályafutása legnagyobb sikerét érte el a felnőttek között azzal, hogy a második helyen végzett. – Elég sokszor eszembe jut a verseny, jó érzés visszagondolni az asszóimra.

– Köztük a Yannick Borel ellenire leginkább, ugye?
– Egyértelműen a francia klasszis elleni asszómra vagyok a legbüszkébb, ott voltam leginkább egyben fizikailag és mentálisan. Örülök, hogy ellene is működött mindaz, amit elterveztem.

– Borel olimpiai, világ- és Európa-bajnok – tartott tőle?
– Inkább még jobban feltüzelt, hogy ellene vívhatok, ilyenkor mutathatja meg az ember igazán, mit is tud.

– Mindig is ilyen volt?
– Azért fiatalabb koromban nem feltétlenül, akkor még elég sokszor volt bennem félsz, ha egy kiválóság állt velem szemben a páston.

– Ezúttal minden sikerült a francia ellen is, de mit csinál olyankor, amikor nem megy a vívás?
– Az asszók között leginkább mentálisan próbálom rendbe hozni magam, de közben pörgetem a lábaimat is, és olyan is előfordult már, hogy lefeküdtem a földre, hogy „irányba állítsam” magam. Ha asszó közben derül ki, hogy nem működik az eltervezett taktika, nyilván váltani kell, csak nem biztos, hogy ez megy – ilyenkor fontos, hogy kívülről, az edzőmtől kapjak segítséget. Szerencsére Halla Péter rengeteg akciót tanított és tanít nekem, ilyenkor is van mihez nyúlni.

– De jó, hogy az edzőjét említi: miért nem Halla Péter ült ön mögött a pástnál?
– Az edzőm nem hosszabbított szerződést a Vasassal, ettől függetlenül ő a mesterem, vagyis nem ez volt az oka. Több tanítványa is vívott vasárnap, s mivel én nagyon jóban vagyok a vívótársammal, Buta Leventével, ő ült a pást mellé. Működött ez a felállás, így az edzőm nem változtatott a későbbiek során sem ezen.

– Még a küzdőtéren kívül is hosszú volt a nap, hogyan bírta, hogy kora délelőttől késő estig vívnia és bizonyítania kellett?
– Nem volt korábbról ilyen tapasztalatom, még sohasem vívtam végig felnőtt-vk-viadalt, úgyhogy én sem tudtam, mire számítsak, hogyan osszam be az energiáimat. A nap első felében hosszabb kihagyások voltak az asszók között, ilyenkor minden alkalommal újra kellett melegítenem – testben és fejben egyaránt.

– Nem volt görcsös amiatt, hogy azok a társai, akikkel a juniorok között korábban sikert sikerre halmoztak, Koch Máté és Andrásfi Tibor már megtapasztalta, milyen egész nap talpon lenni?
– A dobogó még valóban nem jött össze nekem a felnőttek között, kétszer akadtam el a nyolcban, és idén már éreztem, hogy teljesítési kényszer alatt állok – nem külső nyomás volt ez, magamnak akartam bizonyítani, hogy igenis képes vagyok jobb teljesítményre. Nem indult jól ez az idény, nem volt könnyű újra felpörgetnem magam, de az elmúlt hetekben már éreztem, hogy egyben vagyok, viszont ehhez nem társult semmiféle elvárás, nyomás.

– Az majd a GP-ezüst után jöhet, nem gondolja?
– Elképzelhető, de ez nem is baj: ha egyszer meg tudtam csinálni, akkor mennie kell többször is. Legalábbis elvárható lenne…

– Ha megkérdezném az edzőket, a társait, mit mondanának, milyen vívó Nagy Dávid?
– Szerintem azt, hogy tehetséges vagyok, hogy bennem vannak a jó eredmények, és tisztességgel végzem a munkát. Ezért is mondom, hogy ha úgy vívok, mint a hétvégén a BOK-csarnokban, hasonló eredményeket érhetek el.

– Nehéz vagy éppen könnyű, hogy sok jó férfi párbajtőrvívónk van, vagyis egy-egy nagyobb siker után sem dőlhet hátra senki, mert nincs garantált a helye a csapatban?
– Az tény, hogy húzzuk egymást. Folyamatosan fejlődnünk kell, hogy ne maradjunk le a többiektől, ráadásul az állandó versenyhelyzet ébren is tart. Emiatt jó, hogy sokan vagyunk, de van egy kellemetlen oldala is: amikor nem kerülök be a csapatba, az rossz érzés. Nem az a baj, hogy a másik ott van, hanem az, hogy én nem… De az ilyen helyzetekből is lehet tanulni, építkezni.

– És arra kell-e figyelnie, hogy a Grand Prix-ezüst után ne csak a plasztronját és a pengéjét küldje fel a pástra?
– Azt hiszem, helyén tudom kezelni ezt a sikert, ebben segít az is, hogy ez az ezüst nem arany, vagyis volt valaki, aki meg tudott verni. Ez nagyszerű eredmény, örülök is neki, de nem elégedtem meg, továbbra is jól akarok teljesíteni – és folytatni a kemény munkát, ha lazítok, a siker sem jön újra.